Végelszámolással megszűnt a Szegedi Rovásírók egyesülete, a rovástörténelem egy epizódja lezárult. 10 év alatt rájöttek tévedésükre…
Q, W, X, Y betűk újraélesztése, majd pálfordulás
Már a 2000-es évek elejétől aktív részesei voltak a rovás mindennapi használatra való kialakításában. Publikálták az alábbi javaslatot (Vér Sándor (2001): Életfa. Szeged, 2001 (Első kiadás), 2003 (Második kiadás), 2008 (Harmadik kiadás), 144 o.):
Ez tette lehetővé, hogy a 2008-as gödöllői rovástanácskozáson Vér Sándor vezethette a 2. munkacsoportot “Idegen nevek átírása valamint a Q, W, Y, X, DZS, DZ betűk” címen. Az általa is aláírt szabványjavaslat is tartalmazta ezeket a betűket, ahol a munkacsoport által javasolt jelvariáns került be az X rovásjeleként.
Azonban pálfordulás történt, és amikor dönteni kellett, a U.S. National Endowment for Humanity által finanszírozott SEI delegált triumvirátus (Everson-Szelp-Joó) szabványjavaslatra adták áldásukat, akkor kidobták addigi tevékenységüket, szembementek a 2009-ben aláírt megállapodással. Úgy tettek keresztbe, hogy becsukták a szemüket, így fogalmazták meg:
Szegedi Rovásírók Egyesülete úgy határozott, hogy leveszi a napirendről ezt, a rovó társadalmat aktuálisan legjobban megosztó témát. Ezzel is szeretnénk elősegíteni a mielőbbi szabványosítást.
Így tehát a mai magyar ábécében szereplő betűk (Q, X, W, Y, Dz, Dzs) hiányoznak a szabványból, ami a mai napig nem használható teljeskörűen – a Szegedi Rovásíróknak köszönhetően. Amikor szükség lett volna rájuk, meghátráltak. A solti összejövetel után két hónappal már hiába akarták a baklövést helyreigazítani az Unicode-nál, külön beadványuk süket fülekre talált “A rögzített jelsorban önálló karakterként legyenek rögzítve a dz, dzs hangok és q, w, x, y betűk”
2016-ban a Szegedi Bíróság végelszámolást indított, amellyel hivatalosan meg is szűnt a Szegedi Rovásírók Egyesülete.
Mea culpa, avagy a 21. SZER (Szegedi Rovásírók) javaslata (2019. szeptember 2., részlet)
Ma ott tartunk, hogy van két írásrendszerünk. Egy igen ősi (melynek nincsenek pontos, egységes szabályai) a rovás, és egy – ugyan ránk erőltetett – latin betűs írásrendszerünk, ami mára teljesen kiforrott, és teljes mértékben alkalmazkodott a mai magyar nyelvhez. A latin ábécével minden szót és hangot (akár átvett külföldit is), amit használunk, le tudunk írni (kivétel a „zárt-ë” hang).
Sajnos a székely-magyar jelekkel nem tudjuk ennyire pontosan kifejezni magunkat. Hogy a rovás alkalmas lehessen a XXI. századi magyar nyelv leírására, a két ábécének egymással kompatibilisnek kell lennie.
Ehhez viszont szükség van bizonyos átíró jelekre, amelyeket már meg is alkottunk, és Gödöllőn 2008-ban nagy támogatottsággal el is fogadtunk.
Ezek mesterségesen megalkotott rovás jelek, olyan hangok és betűk leképezésére, amik a magyar nyelvben igazán nincsenek benne, de mégis használjuk, mint más nyelvből való átvételeket. A mesterségesen megalkotott jelek ahhoz kellenek, hogy továbbra is mindent le tudjunk írni a rovás ábécénkkel is, amit ma le tudunk írni latin betűkkel. Ezért a rovás ábécé jelen állapotában csonka ábécé a nyelvünkhöz és a latin betűs ábécénkhez képest. Ez egy írásfejlődési kihívás, amire mindenki megadhatja a saját válaszát, megoldását. (Lássuk be, ez nem kis dilemma!). De a jelfejlődés törvényei ki fogják kényszeríteni a megoldást, különben soha nem lesz élő írás a rovásírás. Ezt minden rovónak látnia kell.
Aki igazán szívén viseli a rovás ügyét, az ezt utat támogatja, vagy legalábbis nem akadályozza.
Most, ez egy nagy kihívás, ami csak közösségi megoldást (és nem kompromisszumot!) hozhat. Szerintünk a mi javasolt megoldásunk a jó, ezért nekünk ezt kell alkalmazni.
Az utókor fog dönteni a kérdésben. A rovásírásnak bőven van ideje arra, hogy ezt a jelfejlődési kérdést kiforrja és megoldja. Nekünk, ezt – a magunk /az írásbeliséghez viszonyított/ rövid életében – segítenünk, és nem akadályoznunk kell.
Tehát azt gondoljuk, hogy kell, egy, a mai latin betűs ábécénknek megfelelő alap jelsor, azaz rovás ábécé, amit rovásban használunk a latin betűs helyesírási szabályoknak megfelelően jobbról-balra.
És kell egy kiegészítő jelsor, ami több részből áll. Egyrészről a történelmi múlttal rendelkező jeleink közül a két jelentősebb, a mély „k” és a „zárt-ë”, vagy rövid „é”. Másrészről a „q, w, x, y” betűk, valamint a „dz” és „dzs” hangok átíró jelei, ligatúrái. (Vér S.: Tudom, hogy vannak olyan vélemények, miszerint a dz és dzs nem hangok, csupán hangkapcsolatok, de ez nem így van, ezek önállóan kiejthető hangok. Én ki tudom ejteni, és szerintem mindenki más is. Hogy szükség van-e rá, ez már vélemény kérdése, amit tiszteletben kell tartani. De a tiszteletben tartásnak oda-vissza igaznak kell lennie. Egyikünknél sincs ott a bölcsek köve.) Harmadrészt pedig ott vannak a bogárjeleink, illetve a történelmi betűkapcsolataink, ligatúráink amit – őseink után – bárki szabadon jogosult használni.
Nem azt mondjuk, hogy a mély „k” és a „zárt-ë”, továbbá a hat átíró jel legyen kötelezően része a mindenki által használt jelkészletnek, de elvárjuk, hogy legyen lehetősége minden rovónak szabadon megválasztani, hogy akarja-e használni vagy sem. Mi csak azt szeretnénk, hogy annak, aki használni szeretné (mert nem kevesen vagyunk) ajánljunk egy egységes, javasolt átírójel (ligatúra) készletet a fenti négy betű és két hang egységes jelölésére. Ezek nem egyebek, mint: a q esetén a „kv”; az x esetén a „ksz” jelek egymással érintkező lerovása; a w esetén pedig kettő „v” jel egymásba rovása. A „dz” egyértelmű összevont betűként, ligatúraként leírható. A „dzs” és az „y” pedig egyszerűen két-két rovásjelből álló betűépítmény (a Dittler Feri féle szabadságfokkal). Az „y”-nál azért fogadható el az „i” és a „j” rovásjelek használata, mert az „y”-nt hol „i” hangnak, hol pedig „j” hangnak ejtjük. E jelek megalkotása nem ütközik semmilyen ismert, ősi rovásszabályba.
Ráadásul e jeleket 2008-ban Gödöllőn közösen fogadtuk el és hagytuk jóvá. Akik ez ellen mennek, azoknak – véleményünk szerint – nem a rovás és annak jövője a fontos, hanem egyéb érdekek mentén haladnak!
Mi, csupán a fentiekhez hasonló egységesítést tudjuk elképzelni. Egységesítés nélkül pedig nem látjuk a sikeres jövőbe vezető utat.
A fentiek elfogadása nélkül nincs értelme a rovásoktatás tartalmáról és módszeréről, továbbá a rovásversenyekről beszélni. Az csupán kisebb közösségek játéka.
Szegedi Rovásírók
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
