Betűalkalmazások – K és K

alt

Miért van két K betű a jelenkori rovás-ABC-ben, hogyan alakultak ki és miként hanszáljuk őket a korszerű rovásban?

 

Még nincs végleges válasz…

Több elmélet is létezik a két ma is használt rovás K-betűvel kapcsolatban, de egyelőre nincs minden kétséget kizáró megoldás az ügyben. A történelmileg igazolt használati módokat tehát egymás mellett kell elfogadni, de egy adott szövegen belül a használati módok keverése hiba.

Hogyan keletkezett a két K?

   alt     alt   
rombusz alakú,
eK, magas K
Kapcsos alakú,
aK, mély K

A székely-magyar rovás, az előd és rokon írások követték a nyelv hangjainak fejlődését, változásait. A két különböző fejlődési ágon keletkezett rovás K a jelenkorig fennmaradt, ezért azokat a hagyománytisztelet miatt ma is számon tartjuk, sőt a legtöbb rovás-ABC részei. Fontos tudni, hogy a korábbi latinbetűs magyar ABC-kben is volt példa a többféle K hang megkülönböztetett jelölésének, de idővel csak a K betű maradt használatban.

Kell-e használni két K-t?

Egyrészt a két K használatának bizonytalansága, másrészt a latinbetűs magyar írásmód hatása miatt nem kötelező két K-t használni, sőt a gyakorlat is azt mutatja, hogy többségében csak a “rombusz” K van használatban. A két K használata inkább megengedett, ha feltételezett használati szabályokat nem keverve és következetesen alkalmazza a rovó.

Hogyan használjuk a két K-t?

Az elméletek közül alkalmazási gyakoriság sorrendjében a következők léteznek:

1. Magas és mély K

A magyar és a rokon nyelvek többségében fontos szerepet tölt be a hangrendiség, melyek a magyarban már csak a magánhangzókra vonatkoznak, de sok türk nyelvben még a torokhangok (K, H, G) is hangrendi párban állnak. Használatuk többnyire a mellettük álló (azonos szótag, vagy gyök) magánhangzótól függ.

Egyszerű szabályok:

  • Ha a K előtt és után csak magas (mély) magánhangzó áll, akkor magas (mély) K jelet használunk
  • Ha a K előtt és után vegyesen állnak magánhangzók, akkor a K-t tartalmazó szógyök magánhangzójával azonos hangrendű K jelet használunk
  • Ha a szógyök nem megállapítható, akkor a K jelet tartalmazó szótag magánhangzójával azonos hangrendű K-t használunk
  • Minden más fennmaradó esetben a magas K-t használjuk

És egy kivétel, az “i” betű:

Az “i” betűnk érdekessége, hogy eredetileg két különböző hangot (magas ” i ” és mély ” ï “) jelöl, melyek ezért nyelvi tudatunkban is összeolvadtak. Azonban a magyar nyelv erős hangrendisége megőrizte magas ” i ” és mély ” ï  hangok elvi megkülönböztethetőségét, így az “i” betűs szavaban viszonylag könnyen követhető a hangrend változása. Statisztikailag a mai “i” betű kevesebb esetben jelenít meg mély hangot, ezért általánosan magas hangrendűnek fogadjuk el.

A két-féle (magas ” i ” és mély ” ï “ ) hangot megjelnítő “i” betű a környezetében álló magánhangzókkal többnyire hangrend szerint harmonizál, ami könnyen felismerhető pl. a ragok kiválasztásánál, vagy a mássalhangzó-torlódást elkerülő segédhangok beillesztésénél:

    • mély ï: barátaink (lásd: barátainkat)
    • magas i: őseink (lásd: őseinket)

Az I-Í estében jelenleg elfogadjuk azt, hogy magas hangrendű magánhangzópár, így a mellettük alkalmazandó rovás K, az eK (magas K). Ellenben nem vethető el megfelelő tudás és nyelvérzék birtokában a helyes magas-mély felosztás szerinti 2-K használat sem.

2. Vég-K

Néhány középkori lelet alapján, bizonyos rovásirányzatok szerint a “kapcsos” K jel kizárólag a szó végén használatos, míg minden más esetben a “rombusz” K-t alkalmazzuk.

3. (a)K és (e)K

Ritka rovásemlékekre hivatkozik az az elmélet, mely szerint a “kapcsos” K jel csak az “a” magánhangzó után használatos, viszont minden más esetben a “rombusz” K-t alkalmazzuk.

4. AK

Az “ak” jelnév sajátosan szűkített értelmezéseként jött létre az elmélet, ahol a 2 hangból álló “ak” szótag önálló jeleként használható a “kapocs” K, míg minden más esetben a “rombusz” K-t kell alkalmazni.

Még több K …?

A székely-magyar rovás és a Kárpát-medencei rovás fejlődési kapcsolatai még kutatás alatt állnak, de közeli viszonyuk már tényként elfogadott. A Kárpát-medencében a két írás használati területei és időszakai átfedésekben sem voltak ritkák, melynek következtében bizonyos jelek mindkét írásban előfordultak. Ez a helyzet az ún. “hegyes K”-val is, mely a Kárpát-medencei rovás jelkészletéből származik, azonban a székely-magyar rovás korai használati szakaszában helyenként még használatos maradt.

Hegyes K (történeti rovásjel)

alt

Hegyes K

Leletei:

  • Homoródkarácsonyfalva (XIII. sz.),
  • Erdőszentgyörgy (XIII-XIV. sz.)

 

alt

Korszerű, egységes székely-magyar rovás ABC

Kapcsolódó cikkek:

 

Share