Miért van két K betű a jelenkori rovás-ABC-ben, hogyan alakultak ki és miként hanszáljuk őket a korszerű rovásban?
Még nincs végleges válasz…
Több elmélet is létezik a két ma is használt rovás K-betűvel kapcsolatban, de egyelőre nincs minden kétséget kizáró megoldás a kérdésben. A történelmileg igazolt használati módokat tehát egymás mellett létezőnek kell elfogadni, de egy adott szövegen belül a használati módok keverése hibának számít és zavarja a megértést.
Hogyan keletkezett a két K?
rombusz alakú, eK, magas K |
Kapcsos alakú, aK, mély K |
A székely-magyar rovás, az előd és rokon írások általában követték a nyelv hangjainak fejlődését, változásait – de ezek folyamatok nem teljesek. Sőt, egyes hangokra párhuzamosan több jel, vagy azok variánsa is létezhetett egyes időszakokban. A két különböző fejlődési ágon keletkezett rovás K azonban mind a jelenkorig fennmaradt, ezért azokat a hagyománytisztelet miatt ma is számon tartjuk, sőt a legtöbb rovás-ABC részei. Fontos megjegyezni, hogy pl. a korábbi latinbetűs magyar ABC-kben is volt példa a többféle K hang megkülönböztetett jelölésének, de ott idővel csak egyetlen K betű maradt használatban.
Kell-e használni két K-t?
Egyrészt a két K használatának bizonytalansága, másrészt a latinbetűs magyar írásmód hatása miatt nem kötelező két K-t használni, sőt a gyakorlat is azt mutatja, hogy többségében csak a “rombusz” K van használatban. A két K használata inkább megengedett, ha feltételezett használati szabályokat nem keverve és következetesen alkalmazza a rovó.
Hogyan használjuk a két K-t?
Az elméletek közül alkalmazási gyakoriság sorrendjében a következők léteznek:
1. Magas és mély K
A magyar és a rokon nyelvek többségében fontos szerepet tölt be a hangrendiség, melyek a magyarban már csak a magánhangzókra vonatkoznak, de sok türk nyelvben a torokhangok (K, H, G) is hangrendi párban állnak. Használatuk többnyire a mellettük álló (azonos szótag, vagy gyök) magánhangzótól függ.
Egyszerű szabályok:
- Ha a K előtt és után csak magas (mély) magánhangzó áll, akkor magas (mély) K jelet használunk
- Ha a K előtt és után vegyesen állnak magánhangzók, akkor a K-t tartalmazó szógyök magánhangzójával azonos hangrendű K jelet használunk
- Ha a szógyök nem megállapítható, akkor a K jelet tartalmazó szótag magánhangzójával azonos hangrendű K-t használunk
- Minden más fennmaradó esetben a magas K-t használjuk
És egy kivétel, az “i” betű:
Az “i” betűnk érdekessége, hogy eredetileg két különböző hangot (magas ” i ” és mély ” ï “) jelöl, melyek ezért nyelvi tudatunkban is összeolvadtak. Azonban a magyar nyelv erős hangrendisége megőrizte magas ” i ” és mély ” ï “ hangok elvi megkülönböztethetőségét, így az “i” betűs szavaban viszonylag könnyen követhető a hangrend változása. Statisztikailag a mai “i” betű kevesebb esetben jelenít meg mély hangot, ezért általánosan magas hangrendűnek fogadjuk el.
Az “i” betűvel megjelenített két-féle (magas ” i ” és mély ” ï “ ) hang a környezetében álló magánhangzókkal többnyire hangrend szerint harmonizál, ami könnyen felismerhető pl. a ragok kiválasztásánál, vagy a mássalhangzó-torlódást elkerülő segédhangok beillesztésénél:
-
- mély ï:
- gyík(ok)
- kín(os)
- lik(as) – luk(as)
- barátaink (lásd: barátainkat)
- magas i:
- kis(ebb)
- szik(es)
- ki(é) – kérdőnévmás
- őseink (lásd: őseinket)
- mély ï:
Az I-Í estében jelenleg elfogadjuk azt, hogy magas hangrendű magánhangzópár, így a mellettük alkalmazandó rovás K, az eK (magas K). Ellenben nem vethető el megfelelő tudás és nyelvérzék birtokában a helyes magas-mély felosztás szerinti 2-K használat sem.
2. Vég-K
Néhány középkori lelet alapján, bizonyos rovásirányzatok szerint a “kapcsos” K jel kizárólag a szó végén használatos, míg minden más esetben a “rombusz” K-t alkalmazzuk.
Ez a használat nem hordoz hangtani, nyelvtani vagy értelmi információt – kizárólag formai szokás.
3. (a)K és (e)K
Ritka rovásemlékekre hivatkozik az az elmélet, mely szerint a “kapcsos” K jel csak az “a” magánhangzó után használatos, viszont minden más esetben a “rombusz” K-t alkalmazzuk.
Ez a használat sem hordoz nyelvtani vagy értelmi információt – kizárólag egy magánhangzó (a) kiemelését szolgálja, melynek nincs jelentősége, sem példája más írásokban.
4. AK
Az “ak” jelnév sajátosan szűkített értelmezéseként jött létre az elmélet, ahol a 2 hangból álló “ak” szótag önálló jeleként használható a “kapocs” K, míg minden más esetben a “rombusz” K-t kell alkalmazni.
A létező és lehetséges szótagjelek sokaságából egyetlen jel kiemelése nem indokolt, nem hordoz sem nyelvtani, sem értelmi többletet.
Még több K …?
A székely-magyar rovás és a Kárpát-medencei rovás fejlődési kapcsolatai még kutatás alatt állnak, de közeli viszonyuk már tényként elfogadott. A Kárpát-medencében a két írás használati területei és időszakai átfedésekben sem voltak ritkák, melynek következtében bizonyos jelek mindkét írásban előfordultak. Ez a helyzet az ún. “hegyes K”-val is, mely a Kárpát-medencei rovás jelkészletéből származik, azonban a székely-magyar rovás korai használati szakaszában helyenként még használatos maradt.
Hegyes K (történeti rovásjel)
Hegyes K
Leletei:
- Homoródkarácsonyfalva (XIII. sz.),
- Erdőszentgyörgy (XIII-XIV. sz.)
Korszerű, egységes székely-magyar rovás ABC
Kapcsolódó cikkek: