Libisch Győző: Rovás Kincsek – A régi magyar írás emléktára (magyar-angol)

Leírás

Tartalom: CD és angol/magyar nyelvű ismertető füzetecske

Rovásírás, ki ne hallott volna már róla, de vajon hányan tudnák leírni akár csak az A betűt is. Pedig ?mindenkor becsületére vált bármely nemzetnek, ha az tulajdon írásával élt, és annak hasznát vette? (1598).

Libisch Győző több mint 90 évvel az első ilyen munka után állította össze a régi magyar írás emléktárát, melynek 2. javított és bővített kiadását tartja kezében a Tisztelt Olvasó. A gyűjtemény átfogó képet és pontos részleteket biztosít mind az érdeklődő, mind a témában jártas közönség számára a magyar rovásírás fellelt emlékeiről.

A könyv CD mellékletében több mint 200 székely és a Kárpát-medencében előkerült más rovásemlék képe, leírása, olvasata található meg. Bőséges ismeretterjesztő anyagot is találhatunk a rovásírás történelmi forrásairól, irodalmáról és kutatóiról. Igazi hiánypótló munka ősi örökségünkről.

* * *

Rovott múltunk emléktára

Rovásírásnak nevezzük azokat az írásokat, melyeket eredetileg valamely hegyes tárggyal fába, kőbe, agyagba, fémbe vagy más anyagba karcoltak, metszettek, véstek. A magyarok is ezt használták jóval a latin írás előtt. Ősi örökségünk rendszerezett írásemlékeivel ismertet meg Libisch Győző költő, írás- és irodalomkutató érdekes munkája, a Rovás kincsek – A régi magyar írás emléktára második és bővített kiadása.

A szerző rovásírásos tevékenysége, múltja alapján, elsősorban a magyar rovásírás népszerűsítése terén ismert. Már 1989-ben összeállította az Egységes magyar rovásírás abc-t, mely a korábbi munkákkal ellentétben minden magyar beszédhangot külön betűvel jelölve rovásírásunkat alkalmassá tette a mai szövegek lejegyzésére is. Mentsük meg rovásemlékeinket! címmel még ugyanezen évben felhívást intézett a Napjaink hasábjain a kallódó vagy elfelejtett rovásemlékeink számbavételére. Tanuljunk róni! oktatókiadványát először a Napkelet 1992?93. évi számaiban közölték, majd nemsokára önálló könyvként is forgathattuk.
A Rovás kincsek első változata az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság számára készült 1998-2000-ben, kiadására a Magyar Tudományért Alapítvány támogatásával 2004-ben került sor.

A javított, bővített 2. kiadás adatgyűjtése 2009. decemberében zárult, a kiadvány 2010. októberére készült el. Nem titkolt a kiadó szándéka: a külföldi érthetőség fontossága érdekében a kétnyelvű és kétformátumú médiumban a magyar mellett az angol a második nyelv. A vékonyka, mindössze 2×12 oldalas könyv áttekintést, írástörténetet bemutató szócikkei mellett a CD-ROM formátumban került elhelyezésre a tartalom, a leletek ismertetése.

De mik is ezek a leletek? Mi számít rováskincsnek? A szerző időben és helyrajzilag pontosan meghatározza, mi tartozik az emléktár hatáskörébe. Azaz minden, a történelmi Magyarország területén előkerült olyan rováslelet, amely az itt előforduló népek életének, mindennapjainak krónikájához tartozik. Elsősorban a székely rovásemlékekről kell szólnunk, de a szórvány kazár és türk (és egyéb) emlékek is leltárba kerültek. Időrendben a tizenkilencedik század elejéig keletkezettekről van szó. Tehát nem tartalmazza a 19. század közepe-vége óta folyamatosan keletkező, olykor divatból vagy díszítőelemként megalkotott kárpát-medencei rovásfeliratokat, amelyek egy egységes rovás-kataszternek elemei lehetnek, de ennek az összeállításnak nem. S ez így jó!

A feltárási hely szerint bemutatott több mint 200 lelet (írások, jelkezdemények, töredékesen fennmaradt rovásemlékek) nagy részének nincs megfejtése, vagy olykor több is akad. Lehet próbálkozni – mondanám! De nem ez a kiadvány feladata. Inkább a számvetés, a leltár. A képekkel illusztrált – egzakt – leletek közé viszont olyanok is bekerültek, amelyek időközben megsemmisültek, de leírásuk által létezőnek tekinthetők.
Bizonyára nem hibátlan, olykor igen vitatott területekre is elmerészkedő, de az adott témát mégis tárgyilagosan, a szócikkeket pedig egységes tematika szerint feldolgozó, hiánypótló kiadványt vehetünk kézbe. Általa múltunk egy kevésbé ismert szeletével ismerkedhetünk meg. A sziszifuszi munka elvégzéséért a szerzőt mindenképp dicséret illeti.
Bár nem lesz tömegesen keresett, eladási/népszerűségi listás kiadvány, de valahogy jó érzéssel tölt el az, hogy megszületett, és tudok róla. S most már Önök is?

(Libisch Károly)

Kapcsolódó cikkek:

• Rovás kincsek CD