Egyiptomban előbb lesz hieroglifa oktatás mint Magyarországon rovásoktatás.
Kultúra és civilizáció = gazdaság
Sokak számára bizonyára meglepetésként hat, hogy az ősi egyiptomi íráskultúra iskolai oktatásba történő bevezetésének – minden bizonnyal a nyelvi, kulturális rovatokba várt – híre éppen egy gazdasági hírportálon jelent meg. A hátteret professzionálisan és gazdag részletekkel bemutató cikk a Portfolio hasábjain olvasható, ami azért is örömteli, mert tényekkel és adatokkal, létező példán mutatja be a valódi kultúra és a gazdasági fejlődés lehetséges kapcsolatait.
Egyiptom nem tartozik a gazdag országok közé, ahol az oktatás és a kultúra számára óriási források állnak rendelkezésre. De úgy tűnik, hogy felismerték a helyi, saját szellemi és nyelvi értékek hasznosításának lehetőségét. Teszik mindezt az eltörlés-kultúra maoista mocsarába süllyedő nyugati liberalizmussal szemben meghatározott civilizációs állameszmény helyi változatának szisztematikus kiépítésével.
Ebbe törekvésbe nem csak a tárgyi kultúra és az épített környezet elemei tartoznak bele, hanem a legszélesebb történelmi-műveltségi hagyaték, illetve annak korszerű alkalmazása a gazdasági életben, mint kulturális hozzáadott érték.
Az észak-afrikai arab (és kopt) ország kulturális és ezen keresztül politikai-gazdasági újrapozícionálása zajlkik és ebben a fő hivatkozási pont az, hogy Egyiptom nem egyszerűen egy posztkolonialista arab állam, hanem egy több ezer éves civilizáció örököse.
Ősi írás az oktatásban
Az ókori Egyiptom tanulmányozása, az egyiptológia tudománya sokáig nyugati monopóliumnak számított. Az egyiptológia kezdetei Napóleon 1798 és 1801 közötti egyiptomi hadjáratára datálhatók, ekkor találták meg a híres rozettai követ is, amelynek köszönhetően Zsan-Franszoá Sempolión (Jean-François Champollion) 1822-ben megfejtette az egyiptomi írást, óriási lökést adva az ókori Egyiptom felfedezésének. Egyiptom aztán 1882 és 1956 között a Brit Birodalom része lett, és csak ezután indulhatott meg a modern arab Egyiptom létrehozása. De az egyiptológia továbbra is nyugati tudomány maradt, az óegyiptomi kultúrát pedig Európa a saját kulturális örökségének tartotta a görög és a római kultúrához való szoros kötődése miatt. Másik oldalról így egyfajta diszkontinuitás jött létre az ókori és amodern Egyiptom között, amelynek áthidalásán most Esz-Szíszi kormánya nagy erőkkel dolgozik.
Áprilisban az egyiptomi oktatási minisztérium bejelentette, a következő tanévtől a hieroglifák tanítása bekerül az iskolai tananyagba is.
Már csak egy kérdés maradt…
Immár Ázsiában, Európában és Afrikában is jelenkori példák sokasága igazolja, hogy nem csak identitáspolitikai, civilizációs államépítési, de könnyen számolható gazdasági érdek fűződik a helyi, ősi íráskultúra megőrzéséhez, sőt akár revitalizációjához is. Az is egyre világosabban látszik, hogy ennek kivitelezése egyáltalán nem pénz, hanem kizárólag döntéshozói felismerés és szándék kérdése. Már csak egy kérdés maradt
Magyarországon, vagy akár Erdélyben is még mindig miért a legmostohább helyzetű, a legkihasználatlanabb állapotú kultúrkincsünk az ezredéves rovásműveltség???
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
