PhD – Hogy ejtjük?

2014-09-22 Tudomány
alt

A latin betűs írásunkban sem mindig világos, hogyan ejtjük a mozaikszavakat. Ezúttal orvosi szaklapban ment a nyelvészkedés, miként ejtjük ki: PhD. Ugyanez igaz a rovásos változatra is.

 

Mindennapi rovás – Idegen szavak, nevek

A székely-magyar rovás végérvényesen kilépett a dohos múzeumi tárlókból és a népi-őstörténet kegytárgyboltjából – egyre nő azon rovók száma, akik teljesértékű, korszerű és hétköznapi írásrendszerként akarják használni nemzeti írásunkat. Ez számos gyakorlati kérdést vet fel, melyre a választ a több évszada is felvetett lehetőségek nyomán a jelenkorban kell megadni. E kérdések között szinte a leggyakoribb az idegen nevek, szavak átrovása. A következő cikk a kérdéskör egyik részletével foglalkozik, nevezetesen az idegen eredetű mozaikszavakkal.

(Rovás Infó)

 

Pí-Édzs-Dí” (Magyar Orvosi Nyelv)

Fölmegy bennem a pumpa, valahányszor azt hallom, hogy pí-édzs-dí. Kétségtelen, hogy a PhD fogalmát az USA-tól vettük át, a címül választott kiejtéssel együtt. Ez azt mutatja, hogy az amerikaiaknak fogalmuk sincs, vagy nem akarnak tudni arról, hogy a rövidítés egy görög-latin szóösszetételt takar: philosophiae doctor, magyarul a bölcselet vagy a bölcsesség doktora, angolul Doctor of Philosophy. A görögrôl latin írásmódra való áttérés során a ?, vagy ? betűt kettôs betűvé, ph-vá írták át, melynek jelentése „ef”, lásd fizika, fiziológia, farmakológia. Ezeket az angolban se ejtik p-hizikának, p-hiziológiának, p-harmakológiá-nak. Miként a magyarban is más hang az s, z és az sz, melyet nyelvünk a rovásírást kiszorító latin írásmódban kettôs bet?vel volt kénytelen jelölni: gy, ly, ny. Igaz ebbôl sokszor baj támad, mert magyar fül kell ahhoz, hogy Kiszely-t nem kiszej-nek kell-e ejteni, vagy hogy Nemeskürty nemeskürti-nek hangzik, a Jósika pedig (kicsi József) zs-vel ejtendô. Valamikor, az én gyermekkoromben a pé-t pö-nek, a há-t hö-nek ejtettük. Ma alighanem röhögés fogna el sokakat, ha a PhD-t pö-hö-dö-nek ejtenénk. Holott nem helytelen.

A nagyképű PhD tehát valójában „ef-dé”-t jelent, ha már nem akarjuk egyszerűen doktornak (eredetileg: tanító, a latinba docens néven ment át) nevezni a szóban forgó minôsítést. Ahhoz nem kell PhD-nek lenni, hogy megtanuljuk, a ph egyetlen hangzó, miként az MSZP-ben az sz, és nem jut eszünkbe a betűszót em-es-zé-pé-nek ejteni. Magyar fül így nemigen fogná föl, hogy mirôl van szó.

Kállai László

Kedves Kállai László!

Gondolatmenete rendkívül logikus, frappáns és meggyőző. Valóban: lehetne az a „Ph” “„f”” ejtésű is. A helyzet azonban kicsit más. Ugyan szabálykönyv ezt nem rögzíti, ám a magyar nyelvi megszokás és hagyomány, a hosszú idő alatt kiérlelődött betűszó-kiejtési szokások úgy alakultak, hogy – és ez a lényegi különbség a példaként bemutatott „MSZP” és „PhD” betűszavak között – csupán a magyar szavaknál ejtjük ki a betűszót valóban betű szerint, akkor is, ha a betű éppenséggel egy kétjegyű betű (pl.: sz, gy, zs stb.), míg az idegen betűszavaknál – még ha adott esetben tudjuk is, hogy az adott betűjegy-kombináció egy hangnak felel meg, azaz egy betű –- a magyar betűjegyek szerint oldjuk föl a betűszót, mégpedig (és ezt már a szabályzat is tartalmazza!) a betű magyar kiejtése szerint.

Ennek az erős hagyománynak talán az van a hátterében, hogy sok nyelvből sokféle, olykor-olykor meglehetőst rafinált betűszó kerülhet magyar nyelvű írásos környezetbe, s az emberek többségétôl nem várható el, hogy mondjuk a görög mellett még a francia és egyéb nyelvek többjegyű betűit is fölismerjék, s a forrásnyelv hangtana szerint szépen ejtsék is ki. Az előzőek alapján tehát nem helyes hibáztatni a nem „f”-es kiejtést, ám annál inkább hangsúlyozni kell, hogy a „PhD” az bizony semmiképp nem „pí-édzs-dí”, hanem szerényen csak a „pé-há-dé” kiejtési formában helyes a magyar nyelvi környezetben.

Rendkívül érdekes fölvetését megköszönve üdvözli:

Grétsy Zsombor

(Magyar Orvosi Nyelv 2003 2.)

 

Kapcsolódó cikkek:

 

 

Share