Szakács Gábor a Demokratában már megírta tévképzetét a székely-magyar rovás “Old Hungarian”-nak való átnevezéséről. Mi a valódi nyelvészek szakvéleménye?
Szakács Gábor: “tudok angolul, idegenvezető voltam…”
Bár a székely-magyar rovás ellen zajló külföldi félreszabványosítási kisérlet magyarországi futtatásában fel-felbukkannak szakmainak látszó kérdések, az “ómagyar-kodó” iszapbírkózás messze nem erről szól.
De ha már szakmaiság, akkor pillantsunk ismét a nemzetközi angol nyelvű terminológiára írásunk elnevezésében. E kérdés kapcsán Szakács Gábor többször kiemelte, hogy angol nyelvvizsgája van, sőt idegenvezető is volt … 🙂 … tehát, ha másnak nem is, neki bizonyosan el lehet hinni, jól tudja, mit jelent az Old Hungarian kifejezés (szó szerinti fordításban: régi magyar), amellyel a nemzetközi szabványban egy szabványosítási aktivista próbálkozik nemzeti írásunk “rovástalanításával és székelytelenítésével”.
Korábban már megírtuk, mit jelent az Unicode írásnév elnevezéseinél az OLD előtag, de itt és most ismét felsoroljuk neki – illetve inkább a rovótársadalom számára -, milyen társaságba kívánják lökni élő rovásírásunkat. Ez ugyanis a kihalt írások klubja:
- Old Italic (Etruscan, Oscan, etc.) – kihalt itáliai (Etruszk, oszkán stb.)
- Old North Arabian (Ancient North Arabian) – kihalt észak arab (Ősi észak arab)
- Old Permic – kihalt permi
- Old Persian – kihalt perzsa
- Old South Arabian – kihalt dél arab
- Old Turkic, Orkhon Runic – kihalt türk, kihalt orkhon rúnajellegű
- Old Uighur – kihalt ujgur
Szakács Gábor tehát sem a Forrai munkásságát nem ismeri pontosan (u.i. Forrai soha nem nevezte ómagyar írásnak a rovást), sem az Unicode szaknyelv angol szavainak jelentését (hiába idegenvezetett angolul…), valamint a magyar nyelvészeti fogalmakkal sem ismerkedett még meg. Ebben segítünk most neki, illetve a rovótársadalom többi tagjának.
Valódi nyelvész szakvélemény – Zelliger Erzsébettől
Az Unicode szakzsargonon túl a másik probléma az, hogy az Old Hungarian foglalt fogalom – magyar nyelvészek használják a honfoglalástól a mohácsi vészig terjedő korszakra. Az ómagyar (Old Hungarian) és az összes utána következő kort együtt nyelvemlékes kornak nevezik szemben a megelőző nyelvemléktelen (ősmagyar) korral.
A Demokratához – Forrai Sándor születésnapja ürügyén
Ha valakit felköszöntük, szavaink a dicséret hangján szólnak. Ha valaki igazán nagy dolgot tett, az életét tette fel egy nemes ügy szolgálatára, a laudáció méltán megilleti. Még az is, hogy a laudáló túlzásokba essék. Így illik, így van jól.
De ha a méltató nem a mestert, hanem ennek ürügyén valami mást méltat igen erős túlzásokkal, az az ügynek is árt. Mit lehet olvasni a Forrai Sándorra való emlékezés kapcsán? ?A magyar jövő alapja, a világ jelenleg ismert legrégibb írásműveltsége a rovás-, más néven ómagyar írás??
Kezdjük a végén: “a rovás-, más néven ómagyar írás”. Mit értenek a szerzők ómagyar íráson? A rovást a legrégibb időktől mostanáig. Az ómagyar szó ezzel szemben egy nyelvtörténeti korszakot jelöl: kezdetének a honfoglalást szokás megnevezni, vége kb. a mohácsi vész idejére tehető. A kezdeti és végpont közötti időt több okból is (a nyelv állapota, változásai, a forrásanyagok) két részre szokás osztani: a korai ómagyar kor lényegében az Árpád-ház kihalásával ért véget, a kései ómagyar kort – sokak a kódexek korának nevezik – a mennyiségben is minőségben is megváltozott nyelvemlékek jellemzik. A mohácsi vész utáni nyelvtörténeti korszak neve közép-magyar kor – napjaik pedig már (a trianoni békediktátum okozta nyelvi, nyelvhasználati változások következtében) a magyar nyelvtörténet legújabb korának nevezzük. A mai nyelvi igényekhez igazodó rovást ómagyar írásnak nevezni ennek megfelelően aligha lehet.
A korai ómagyar kort első sorban a szórványemlékek, idegen nyelvű szövegekbe ékelt magyar szavak jellemzik. Ilyenek az arab-pezsa kútfők, Bíborban született Konstantin műve a Birodalom kormányzásáról, Liutprand cremonai érsek feljegyzése a magyarok harci kiáltásáról stb., másrészt hazai latin (és görög) nyelvű oklevelek, és más iratok magyar nyelvű szavai. Ezek közül emelkedik ki néhány kis szövegemlék, mint a Halotti beszéd és könyörgés, a Königsbergi töredék és szalagjai, a Gyulafehérvári sorok és az Ómagyar Mária-siralom.
A korai ómagyar kor emlékanyagát néhány újabban előkerült rovásírásos adattal ki lehet egészíteni: ilyenek (időrendben visszafelé haladva) a homoródkarácsonyfalvi, a vargyasi felirat (XII-XIII. század), a bodrog-alsóbűi fúvóka a IX-X. századból. Ez a székely rovásírás legkorábbi fennmaradt emléke. A legkorábbi magyar nyelven írott emlék a környei íj felirata a VII. századból Kárpát-medencei rovással íródott – a Nagyszentmiklósi kincs részben magyar nyelvű adataihoz hasonlóan. Ezek az adatok az ómagyar kor meghatározását és időbeli határait lefelé irányban, a nyelvemléktelen ősmagyar kor felé feszegetik.
A “rovás-, más néven ómagyar írás” a fentiek alapján kétszeresen nem állja meg a helyét:
- az ómagyar korban a rovás élt a latin (és görög) betűs írás mellett, tehát egyiket sem lehet kizárólagosan ómagyar írásnak nevezni. A latin betűs írás korabeli jellemzésére az ómagyar hangjelölési rendszer elnevezés a szokásos. A rovásírás kevés emléke ellenére is napjainkig él, sőt most éli reneszánszát. Korszakunk viszont aligha nevezhető ómagyar korszaknak.
- A “rovás mint a világ jelenleg ismert legrégibb írásműveltsége” az elmondottak alapján aligha állja meg a helyét: az írásbeliség kezdetei az ősember barlangrajzaiig vezethetők vissza, az írás az egyetemes emberi kultúra része a nyelvekhez, és a nyelvi változásokhoz alkalmazkodó sok-sok változatával. A magyar jövő meg talán mégsem a rovásírás függvénye.
Zelliger Erzsébet, a nyelvtudományok kandidátusa
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
