Az okmányiroda saját halasztó hatályú végzésében szakértői véleményt és 10.000,- forintot ígért Horváth Istvánnak. Egyik sem érkezett meg, persze a végleges alárovásos személyije sem.
Abszurd ügyintézés
Három hónappal ezelőtt az Okmányiroda halasztó hatályú végzést hozott Horváth István ügyében, amelyről már beszámoltunk. Júniusban ideiglenes igazolványt is kért, azt kiadták alárovásosan, mert ezt megakadályozni nem tudják, csak sajnos egy hónapig érvényes.
Azonban eltelt három hónap, s megérkezett – no nem az alárovásos személyi – hanem az elutasító határozat, amely szerint mégse sikerült állásfoglalást kapni. Ugyanis Dr. Bódi-Dancs Anita hivatalvezető megbízásából Jónás Nikolett Osztályvezető állásfoglalást kért a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság Okmányfelügyeleti és Ellenőrzési Főosztályától az aláírás elfogadhatóságát illetően. Az Okmányfelügyeleti Főosztály vezetője Csatári László, míg az Ellenőrzési Főosztály vezetője Dócs Zoltán.
A kért állásfoglalás a mai napig nem érkezett meg a hivatalhoz, azonban a fővárosi kormányhivatal vezetői számára megküldött a személyazonosító okmányokra kerülő aláírás témakörében született tájékoztató alapján a rovásírással aláírt kérelmek elfogadására nincs lehetőség.
Bármi is az indok, Abszurdisztánban nem probléma, ha mégse küldenek állásfoglalást nem egy, hanem kettő Főosztálytól, az ügyfél elégedjen meg azzal, amit a Csatári László korábbi belső (tehát eleve nem nyilvánosságnak szánt) körlevelében leírt. Vagy amit a fővárosi kormányhivatal igazgatója ollózott össze, név szerint kiemelve Horváth István ellen köröztették az összes fővárosi okmányirodában, nehogy már valahol rovásos igazolványt igényeljen. Így tehát Jónás Nikolett osztályvezető Dr. Uzsák Katalin érvelésével fedezi magát, holott tudnia kellene: egy ügyintézőnek, például Horányi-Takács Tündének, nincs mérlegelési lehetősége, a törvényt kell végrehajtania, nem a főigazgatói utasításnak engedelmeskednie. A törvény pedig így szól:
1992. évi LXVI. (66.) törvény 5. § (13) A polgár aláírása: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.
* Fontos: a definíció a fentieken túl semmilyen további előírást (pl. olvashatóság), vagy korlátozást (pl. betűkészlet, írásrendszer) nem tartalmaz. A polgár aláírását semmilyen más jogszabály nem tárgyalja. Bármilyen egyéb törvényi hivatkozás tévedés, vagy megtévesztés.
Az elutasítás érvrendszere egyre silányabb, hiába a Kúria ítélete, a Napnál is világosabb a szánalmas igyekezet annak bizonyítására, hogy a jogalkotó nem az állampolgárra, hanem a hivatalra bízná annak eldöntését, hogy is nézhet ki egy aláírás.
Természetesen a fellebbezés sem marad el, erről is beszámolunk hamarosan.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
