Egy ország szellemi állapotát jól jelzi az intézményeknek és magának a nemzetnek az anyanyelvhez való viszonya. Czakó Gábor írása.
Czakó Gábor: Mostohaanyanyelv-emlékeink
Véget ért-e ’90-ben történelmünk elnyomással terhes szakasza? Mit tudhatunk önmagunkról?
Az érettségizők számára készült 2016-os tansegédletben 1000-ig a következő magyar nyelvemlékek szerepelnek:
Bíborbanszületett Konstantinos bizánci császár A birodalom kormányzásáról című könyvének (950–951) görög nyelvű szövegében: Álmos, Árpád, Tisza, Maros, Etelköz. Tas, Taksony, Üllő és a törzsnevek.
Ibn Ruszta: Becses drágaságok könyve (930 k., arab): közöl néhány nevet, és a gyepű méretének meghatározását! Eszerint a magyarok és szomszédaik tíznapi járóföld üres területet hagynak egymás közt! Mennyi lehet tíz napi járóföld?
Minden csapat sebessége egyenlő leglassúbb egységei teljesítményével. Így a kisgyermekes anyákéval, az ökrös szekerekével, meg a juhnyájak stb. sebességével. Nagy Szulejmán hadserege – Perjés Géza hadtörténész számításai szerint – napi 15 km-es teljesítményre volt képes. A menetsebességet csökkentik terepakadályok, továbbá utak, hidak hiánya, rossz idő és hasonlók.
Szent István a „szkíta taktika” (Herodotosz kifejezése) jó ismerője volt: eme ősi módszerrel győzte le II. Konrád német császárt 1030-ban, ráadásul még Bécset is elfoglalta. Konrád veretlenül, mégis „katonaság nélkül” iszkolt haza – olvassuk az Altaichi Évkönyvben.
István király a szkíta országépítő elveket követve helyezte el az általa alapított tíz püspökséget s köztük a két érsekséget: Győr, Esztergom, Vác, Eger, Veszprém, Pécs, Kalocsa, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Csanád. A térképre tekintve kiviláglik a gyepűelv értelme: az ország legfontosabb szellemi és társadalmi központjai mind (!) kívül esnek a bárhonnan támadó ellenség seregének közvetlen hatósugarán. Ennek tanúja nyelvünk is, amikor Dunántúlról és Tiszántúlról beszél – nyilván a Duna-Tisza közébe telepedő fejedelmi udvar szemszögéből alakult ki e szóhasználat.
A Legyőzhetetlen Király természetesen épített, illetve fejlesztett más erődítményeket. Például a vasipar zömét adó vasvári bányák és kohók védelmére újította föl a vasvári várat. Az ő korában épült a szabir mintát követő hatalmas szabolcsi földvár, amelybe a keletről érkező támadások ellen egész lovas hadsereget lehetett összevonni. 1092-ben Szent László országos zsinatot tartott benne.
Liutprand cremonai püspök jegyezte föl Antapodosis (960 k.): című. művében őseink híres „hui-hui” csatakiáltását. Ez gyerekkoromban a sportpályák körül is harsogott, amíg a kommunisták ki nem szorították, ugyanis a huj szó állítólag sértette a szovjet sportelvtársakat, mivel oroszul ’hímtag’ jelentésű…
A magyarellenes erők szívós buzgalmának bizonysága, hogy rovásírásos nyelvemlékeink egytől-egyig hiányoznak a tananyagból! Annak ellenére, hogy köztük bőven akad honfoglalás kori, sőt még korábbi. Ráadásul számuk egyre gyarapszik, és a kutatók mind többet olvasnak el közülük. Utóbbiakat olykor tanulatlansággal vádolják, de ugyan honnan tanulhatnának rovástudományt, ha azt nem tanítják? Alsóbb iskolák, kultúrházak szakköreiben itt-ott, de a felsőoktatásban sehol. Pedig e tudományra óriási szükség van, hiszen legalább három kéztől származó rovás látható a Nagyszentmiklósi kincsen, amelyet némelyek Attilához kapcsolnak (5. sz.), mások avarnak (8. sz.), ismét mások honfoglalás előttinek.
A Környei íjmarkolat-lemez a 6–7. század fordulójáról való.
A Szarvasi avar tűtartó szövege 8. századi: 62 betű – magyarul!
Honfoglalás kori, tehát 900 körüli a bodrogbűi fúvóka fölirata: fúnák, vagy fúnék, továbbá a Nagymácsédi kereszt NaD – nad, mai ejtéssel nagy, valamint iNRi – INRI fölirata.
Hiányzik az említett tansegédletből az 1200 körüli Königsbergi töredék és szalagjai nevű irat. Ez későbbi kódexbe ragasztva maradt ránk. A szalagok – a pergamen nevű bőrhártya szétmetélve – a kötés megerősítésére használtattak föl egy eredetileg XIII. századból való, ám számos későbbi – XIV-XV. századi – betoldást is tartalmazó kódexben. Az őrző kötet Kopernikusz könyvtárához tartozott. Jelenleg a Kalinyingrádi (régi nevén Königsbergi) Egyetem (Oroszország) tulajdona.
A Königsbergi töredéket az ágostonrendiek párizsi kolostorának helyettes házfőnöke, a XII. században élt Gotfrid írta. Ennek ellenére a benne szereplő szavak a TESz-ben (főszerk. Benkő Loránd) sorra századokkal későbbi(!) keltezést kapnak: szeplő (1350), szó (1213, 1300, 1350), szül, szűz, tud, tükör, (1215-1550), tiszta (1342/1482, 1350) stb. A tudósok szerint a ránk maradt írás is másolat, vagyis első lejegyzése még korábbi, tehát akár a Halotti Beszéd kortársa is lehet. Szembeötlő, hogy mindkét szöveg ma is jól érthető.
Königsbergi Töredék és Szalagjai (14. század)
Úgy szólánok: világnak kezdetüitül fugva rohjtonk ez nem lött vala,
hugy szűz leán fiot szülhessen, szűzségnek tükere tisztán maradhassun,
és nekünk hírünk benne ne lejessen.
Tudjuk, látjuk őt szűz leánnak, ki ülében tart csudálatus fiot:
füriszte, musja, eteti, imleti, úgy, hugy anya szilüttét.
De ki legyen neki atyja, ozut nem tudhotjuk.
Ez oz Isten, mint őt esmerjük, kit szeplő nem illethet,
mert ha Isten ő nüm volna, benne bínüt lelhetnéjnk. Ámen.
Egy kérdés: vajon miért fogják vissza mifelénk a bennszülöttek okosodását? Kettő lesz belőle: vajon azért tanulunk nehezen idegen nyelveket, mert a saját nyelvünket sem ismerhetjük?
Czakó Gábor
(magyarhirlap.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
