Az egyetlen magyar alapítású pálos rend szerzetesei tudtak őseink írásáról, azt szkítiai betűknek nevezték. Dokumentum 1764-ból!
“régi szokott Schytiai bötüit”
Mai helyesírással leírva, az 1764-ben Nagyszombaton kiadott könyv címe: “Philothea azaz ájtatos életre vezérlő út, melyet Szalei Szent Ferenc genovai herceg és püspök francia nyelven megírt, nyomtatásban is kibocsátott, most pedig magyar nyelvre fordított T.P. Kollárics Joakim, Első Remete Szent Pál Rendjén lévő szerzetes.”
Nos ebben a könyvben épp a francia fordítás kapcsán mintegy mellékesen megjegyzi a fordító, hogy a magyarok az áttérés előtt saját írással, betűkkel rendelkeztek, amelyet jobbról balra írtak. Ennek a könyvnek kétszeresen is fontos szerepe van: egyrészt egyházi kiadványban szerepel, másrészt az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend szerzetese adta ki.
A minket érdeklő mondatrész mai helyesírással pedig így hangzik:
Példa legyen D. Szalei Szent Ferenc genevai herceg és püspök, aki egy szép arany(at) érő ájtatos könyvet csak francia nyelven bocsátott ki, mely ugyan már deák (latin) nyelven is kinyomtattatott; de mivel sokan a magyar nemzetből se a francia, se a deák nyelvet nem értik, bátor a már utolsóbb időkben a pogányságból igaz római hitre megtért magyar nemzet megtérésével a régi szokott szkítiai betűit (Scythiai bötüit), melyeket írni szoktak a mostani zsidó és más napkeleti nemzeteknek módszereként visszájáról, azaz jobbkézről balkézre, elhagyván a római (latin) betűket vették elő, azokat már jól meg is tanulták.
Ezek szerint a szkítiai betűket a kereszténység felvételével hagyták el, s helyette a latin írást tanulták meg. A betűk megnevezése – szkítiai – jelzi a rovás eredetét is. A jelzős szerkezet pedig arra világít rá, hogy ez a magyarok saját írása “régi szokott”.
Egy mondat a régi szokott szkítiai betűkről (1764)
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
