Szondi Miklós egyik pálfordulása a sok közül, avagy hogy került kukába a félre-szabványosítás során a rovás 500-as jele.
Javaslat a magyar rovásszámok egyszerűsítésére
Az egykori MSzMP-s börtönőr, Szondi Miklós által összeállított korábbi kiadvány címe önmagáért beszél “javaslat a magyar rovásszámok egyszerűsítésére”. A 12. oldalon külön fejezetet szánt a hiányzó számainkra, jeleinkre. Így az 500-as mellett a 10000-es, 5000-es, 11-es illetve a nulla jelét is számbaveszi. Idézzük tehát az ötszázasra vonatkozó részt:
A hiányzó 500-as:
Koricsánszkyt, ezt az éles látású szerzőt ismét idézve “Belátható, hogy abban a számsorban, amelyben mind az 5-ös, mind az 50-es számnak külön jele van, jelezni kellene az 500-at is. A magyar és etruszk számokat szemlélve azt is észrevehetjük, hogy a köztes (5, 50) számokat a 10-es (B) és a 100-as (£) számjegyekből képezték, azaz fizikailag is megfelezték őket.
A szerző az ezres ¤ jelünkből képezve jut arra a következtetésre, hogy kijelenti: Szinte teljesen bizonyos, hogy a rovás K betű az elveszett 500-as számjegy, ugyanis az Ö betű az egyetlen kivételként jobbra néz.
Tudjuk azt is, hogy a Nap fénye és melege jobbról érkezik és ezért a Nap által ihletett írás is csak jobbról kezdődhet, így egy egészet képező jelet fizikailag megfelezve csak felső, vagy a jobboldali részét lehet felhasználni. Az Ö betű ebből következően csakis azért nézhet jobbra, mert nemcsak hangi információt hordoz, hanem önálló számjel is egyben. Hozzáteszi még, hogy az eszmefuttatást nyelvi emlékek nem támasztják alá, pusztán logikai úton következtette ki az 500-as számjegyet” (Koricsánszky – 119. oldal).
Eltekintve a Koricsánszky elképzelésétől, hogy a késői megjelenésű Ö betű formájából próbálja levezetni az 500-as jelét, Szondi világosan jelzi, szükség lenne ennek a számjelnek a használatára. Ez eddig üdvözlendő lenne, függetlenül az 500-as rovásjel formájától, hiszen jelenleg ismert történeti változatok a XX. századból ismertek csak.
A probléma akkor keletkezett, amikor 10 évvel a fenti írás megjelenése (2004) után Szondi Miklós 2014-ben olyan osztrák-amerikai rovásjelkészlet szabvány mellett kardoskodott, amelyből kivették az 500-as rovásjelét. Fontos tudni, hogy az idegen, osztrák-amerikai szabványjavaslat korábbi verziójában még ez is helyet kapott, csak a korszerű rováshasználat ellehetetlenítését szolgáló “rovásirtásban” odáig jutott az Everson-Szelp csoport és hazai szekértolói, hogy nemcsak a rovás 500-as jele került kikukázásra, hanem a teljes magyar nyelvű latin abc jelkészlet jónéhány betűjének megfelelő rovásjel is. Így esett áldozatul többek közt a DZ és DZS hangot jelölő rovásjelünk is, ez utóbbit csak azért említjük, mert a D + ZS ligatúra éppen úgy néz ki, mint Bárczy Zoltán 1971-es ábécéjében szereplő rovás 500-as jele.
Bárczy Zoltán ABC-je, 1971-ből
Rovásdesign alkotása – 500 forintos (rovásváltozat művészi használata)
Az Unicode-féle hungarofób félreszabványosítás dicstelen történetében Szondi Miklós tehát saját korábbi javaslatát is megtagadva állt a magyar szabványjavaslat ellenében a szűkített jelkészletet felvonultató osztrák-amerikai törekvés mellé. A kérdés már csak az, kinek volt érdeke, hogy a “merjünk kicsik lenni” Horn Gyulai-i filozófia érvényesüljön, s a magyarság és előd-népei történelméhez kapcsolódó rovás írásrendszer komplex rendszere helyett (amely helyet adott volna minden elképzelhető rovásszámnak is), nemzeti írásunk töredékírásként, kihalt magyar rúnaként kerüljön be az Unicode-féle számítógépes jelkészletbe?
(Rovás Infó)
Betöltés ...Kapcsolódó cikkek:
