Gyengéd bája a mai politikának, amikor egy liberális összeborul a nyíltan zsidózó operettnácikkal. Persze csak, ha egy magasabb érdek úgy kívánja…
Ellenségem ellensége?
Mint korábban is írtuk, a rovás közélet, a rovásműveltség körüli történések kicsiben leképzik a mai magyar társadalmat, sőt még a nemzetközi érdekek ütközésének színterét is. Nem csoda, ha közismert emberi jellemgyengeségek – szakmai féltékenység, irígység, vélt és valós sérelmek, gyűlölködés, ideológiák fogsága -, illetve annál sokkal földhöz ragadtabb dolgok – pénz, jogdíjak, státusz, kincsek birtokjoga, egzisztenciaharc – mentén zajlott a rovás “félreszabványosítása” is. Ebben a sajátos magyar körtáncban az ugaron, a hagyományoknak megfelelően a rövid távú cél érdekében szinte bárki bárkivel szövetségre lép, illetve bárkit hátbaszúr … ha éppen úgy hozza a sors.
A fenti modellnek megfelelően csupán költői a kérdés, hogy az egykori SzDSz-es parlamenti képviselő, kultúr(kampf)politikus, Sándor Klára – évekkel a félreszabványosítási folyamat múltával – az események tárgyi és ténybeli tévedésekkel tűzdelt “elemzését” miért a nyíltan zsidózó-kazározó, izraelező, az MSZT-t először csicskáztató, majd megfenyegető, végül kilóra megvásárló magyaroszági Everson-bábok propaganda anyagát utánközölve írja meg? Pedig a hiteles dokumentumok, alternatív beszámolók és hozzáértők nyilatkozatai elérhetők, s még a felszín alatt húzódó érdekviszonyok, illetve nagy nyilvánosságot nem kapott történések is kis utánjárással mind feltérképezhetők.
Ennek ellenére Sándor Klára tollából a célnak megfelelően kontraszelektált eseménysor álnaiv 🙂 értelmezését olvashatjuk, mely szerint 2 rovásirányzat néhány betű sorrendjén, alakján és kódpontján, no meg valami “kazárokon” torzsalkodik. Sőt, a liberális politikus szó szerint – tényként – illeszti elbeszélésébe a zsidózó-izralező MVSZ, vagy az értő olvasásban is kihívásokkal küzdő kádárista börtönőr Szondi tévképzeteit a józan gondokodó számára értelmezhetetlen “elkazárosítás” leple alatt futó nyilvánvaló pszeudo-szélsőjobbos politikai hangulatkeltés mentén. Ennél a színvonalnál Sándor Klára minden bizonnyal sokkal tájékozottabb, ahogy szintén liberális Index.hu újságírójának sem kellett doktori cím a primitív jelképek dekódolásához.
Bizonyára kevesen gondolják, hogy a nemzeti ébredés – benne a rovásműveltség jelenkori reneszánsza, a rovás íráscsalád által a turáni népek összefogásak lehetősége, őstörténeti dogmák ledöntése és a rovás korszerű használatának rohamos terjedése – miatti liberális rettegés, valamint a nemzetközi szabványosítási gyakorlat feudális jellege és a szabvány-maffia által elmutyizott források féltése, illetve a Nagyszentmiklósi – és több más elrabolt magyar – kincs tulajdonjogi kérdésköre csak a ritka példák lennének a “véletlen” egybeesésekre. Ahogy a rövidlátó magyarországi aktuálpolitikai reakciók sem.
A költői kérdésre adott válasz tehát egyszerűen az, ami a vaknak is világos: ha már a rovásüldözés, rovásellenzés eddigi stratégiája csődöt mondott, akkor a korszerű és átfogó technikai-informatikai használatra alkalmatlan, a rokon írásokkal való kapcsolataitól – de még saját nevétől (rovás) is – megfosztott, írástörténet-hamisító, többszörösen hibás, téves és következetlen Unicode-szabvány még mindig kívánatosabb annál, mint sem korlátlan fejlődési és alkalmazási lehetőségek nyíljanak meg a nemzeti írásműveltség előtt.
Még akkor is, ha ennek érdekében az – elvileg – teljesen szalonképtelen, zsidózó-kazározó (mély)sötét parasztokat kell a sakktáblára tolni a rovás ellenzőinek, üldözőinek – legalább is az aktuális játszma idejére…
(Rovás Info)
Harc a kazárosítás ellen – avagy hogyan nyerte a Bulldog a Unicode-háborút? 2/1 (Nyest.hu)
Hogy miért érdemes minél több szervezetnek belépnie a Magyar Szabványügyi Testületbe? Például hogy megakadályozza a magyar örökség kazárosítását. Legalábbis a Magyarok Világszövetsége ezt találta megfelelő eszköznek, hogy megakadályozza az „idegen betűk” beillesztését a székely ábécébe, és azt, hogy az ősi magyar örökség ne önálló egységként jelenjen meg.
Végre – 17 éves hercehurca után – bekerült a Unicode-rendszerbe a székely írás, és ezzel jelentősen könnyebbé válik majd vele bánni a számítógépeken, és sokkal nagyobb lesz az esélye, hogy mások sem értelmezhetetlen karaktersort látnak az általunk írottak helyett, hanem székely jeleket. Mégsem teljes az öröm a rovásbarátok köreiben, ami nem is csodálkozunk, ha ismerjük a szabványosítás előtörténetét. 2008-tól kezdve két javaslat rivalizált egymással, már akkor kezdődtek a viszályok – ezzel foglalkoztunk legutóbb. De igazán keménnyé 2012-ben vált a harc, és az álláspontok olyannyira megmerevedtek, hogy reménytelenné vált mindenkinek tetsző megoldást elérni.
Az MVSZ tetten éri a „bárdolatlan kazárosítási kísérletet”
Emlékeztetőképpen idézzük azért föl a szövevényes történet elejét. A székely írás szabványosítása, azaz a világ írásait egységes kódrendszerbe foglaló Unicode-ba illesztése korábbi, elhalt kezdeményezések után 2008-ban kezdődött újra. Akkor Michael Everson, a Unicode szabványosító guruja, a 2004-es Unicode Bulldog és Szelp Szabolcs, akit doktoriját a székely írás tárgyában készült írni Bécsben, készített egy javaslatot, és megvitatta a két legismertebb magyar rovásíró iskola képviselőivel, valamint Hosszú Gáborral, aki már korábban is tervezett székely fontokat. A kezdeti összhang gyorsan rivalizálásba váltott át, Eversonék javaslata helyett Hosszú egy másikat készített. A két javaslat abban tért el egymástól, hogy az Everson–Szelp-páros Old Hungariannek nevezte a betűkészletet, és nem illesztette az ábécébe az 1990-es években létrehozott dz, dzs, q, x, y, w jeleket, ezzel szemben Hosszú igen, és ő Szekler-Hungarian Rovasnak akarta nevezni a kódolandó betűkészletet, amelyet egy nagyobb, Rovas nevű tömb alegységeként képzelt el. A 2008-as beadványözönt két csöndesebb év követte, az egyetlen jelentős esemény az volt, hogy 2009-ben a nemzetközi szabványosítás procedúráját bonyolító ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 munkacsoport (a továbbiakban 2-es munkacsoport) a Hungarian Runic nevet javasolta, azt remélve, hogy ez mindkét fél számára kompromisszumos javaslat lehet. Idáig követtük legutóbb az eseményeket.
És akkor most nézzük, mi történt aztán. 2011 májusában ismét nagy aktivitás volt tapasztalható a rovásszabványosítás-fronton. Hosszú Gábor újabb előterjesztést és három kiegészítő anyagot is küldött a 2-es munkacsoportnak, értelemszerűen azért, hogy saját javaslatát megerősítse, illetve érveljen az Everson–Szelp-javaslat ellen. Nem véletlenül kezdődött újra a mozgolódás éppen 2011 májusában: júniusban ugyanis Helsinkiben a 2-es munkacsoport Rovásírás eseti bizottsága tárgyalta a két rivalizáló javaslatot, és megfogalmazott bizonyos fenntartásokat – ezekre Hosszú egy hónap múlva reagált, s aztán javaslatát tovább módosította ősszel is.
Minthogy Hosszú – a műegyetem docense – a BME képviseletében a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) tagja volt, és ott támogatást szerzett saját változatának továbbításához, e szervezet nevében nyújtotta be 2012. januárjában, majd finomítva februárban azt az előterjesztést, amely nyomán végképp kitört a háború a két eltérő javaslat protezsálói között. E beadványok a nemzetközi szabványszervezet testületeinek februári döntéshozatalait voltak hivatva elősegíteni – de nem sikerült előbbre lépni, a testületek elhalasztották az ehhez szükséges döntéseket. Így érthető, hogy a Hosszúval szoros kapcsolatban álló, Sípos László által elnökölt Rovás Alapítvány oldalán, a Rumi Tamás által irányított Rovás.info-n már márciusban megjelent egy csalódott írás, miszerint „valakik” hátráltatják a székely írás szabványosítását, s ezért a magyar „rovótársadalomnak” „világméretű kampányba” kell kezdenie érdekei érvényesítése végett.
Az írásra a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) sajtóközleményben reagált. Megfogalmazásuk szerint nem a késleltetés az igazi probléma, hanem az, hogy „valakik” olyan tervezetet adtak be a nemzetközi szervezetekhez, amely „az élő székely-magyar rovásírással egyazon szabványba [akarja] gyömöszölni a halott kazár írást” és hogy fölmerül a gyanú, „csak nem próbálják valakik egybemosni a székelyeket és magyarokat a kazárokkal?” A közlemény tehát nyilvánvalóvá teszi, hogy szerintük a szabványosítás kisiklatásáért nem a nemzetközi szervezeteket, hanem éppen hogy a Rovás.info által preferált tervezet benyújtóját, azaz Hosszú Gábort és támogatóit teszi felelőssé. Mint kiderült, ekkoriban döbbentek rá, hogy az általuk szentesített, a 2008-as gödöllői Élő rovás tanácskozáson bemutatott és megszavazott tervezet helyett Hosszú másikat adott be – legalábbis a MVSZ értelmezése szerint –, amely a székely írás emlékeiből ismeretlen „idegen betűket” is tartalmazta, sőt, hogy a 2012-es januári–februári javaslat már egyenesen el akarta kazárosítani a székely írást.
… folytatás következik.
(Nyest.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
