A Nyest liberális színezetű összefoglalója a rovás-szabványosítás elmúlt éveiről. Az Unicode mocsár egyre mélyebb.
SzDSz-es cikksorozat a rovás szabványosításáról
Folytatjuk Sándor Klára, a volt SzDSz-es kultúrpolitikus cikksorozatának közlését az alkalomból, hogy a rovásműveltség legfontosabb elemeinek, illetve a rovás írásrendszer valóban versenyképes, korszerű technikai használatának ellehetetlenítését célul tűző – külföldi irányítású – félreszabványosítási folyamatban immár 2 éve eldőlt nemzeti írásunk sorsa a következő évekre-évtizedre. Szerencsére csak az Unicode-rendszerben… 🙂 … sőt …
Az idézett cikkekben a liberális politikus ideológiai célkitűzései szerint kontraszelektált eseménysor álnaiv 🙂 értelmezését olvashattuk, mely azt próbálta sugallni, hogy 2 rovásirányzat néhány betű sorrendjén, alakján és kódpontján, no meg valami “kazárokon” torzsalkodik. Sőt, a liberális politikus szó szerint – tényként – illesztette elbeszélésébe a zsidózó-izralező MVSZ, vagy az értő olvasásban is kihívásokkal küzdő kádárista börtönőr Szondi “elkazárosítás” témakörében tett nyilvánvaló politikai hangulatkeltéseit is.
A második cikk utolsó részében Sándor Klára ismét utánközli a logikai ellentmondásokkal, tény- és adatbeli valótlanságokkal teli eversonista propagandát. Majd tárgyalja az MSZT több, mint kétes, végeredményében dicstelen szerepét is – újra csak az MSzMP-s börtönőr Szondi közlésére hagyatkozva. Pedig, ismét nem kellett volna sokáig kutatni az eseménysor pontos bemutatásához szükséges hivatalos információk után sem.
Továbbá érdekes lett volna megvizsgálni olyan érdekességeket is, mint a 2012-13 években az MSZT/MB 819 Informatika nemzeti szabványosító műszaki bizottság tagságának változása, ahol a korábbi években együtt dolgozó 13 szakmai tag (egyetem, informatikai kutatók, cégek, szabványosítási szakemberek) nyakára Everson-Szelp megbízottak aktatáskaszám hordták be azt a több tucat strómant (kocsmáros, egyéni vállalkozó, kéményseprő, ilyen-olyan szociális foglalkoztatók és egyéb gittegyletek, stb.), akik nevében néhány “képviselő” szavazott. Esetleg az is megért volna egy kis utánajárást, hogy pl. 2012-ben az éves MSZT-tagdíj időarányos részének befizetésével (novemberben) miképp engedte az MSZT a nagy tételben a szavazatvásárlást bizottságban? Szintén izgalmas lett volna megtudni, hogy mindössze 1 év alatt, miképp őrölt fel 3 szabványosítási titkárt az amúgy nem túl stresszes 819-es számú bizottság?
S végül Sándor Klára írásában szó esik az Unicode-ISO szabványosítás helyszíneiről és lépéseiről is – a már megszokott eversonista forrásokat idézve. Nos, itt sem kellett volna PhD-s kutatómunka, hogy a szabványosítás minden fázisában nyomon lehessen követni a nemzetközi szabványosítási szabályok felrúgását és a szabványosítási gyakorlat legitimitásának határán táncoló szabvány-maffia minden igyekezetét, hogy kizárja az Everson-tól eltérő javaslatokat.
Mindezzel szemben az egyedüli és megkerülhetetlen ellensúlyt a folyamat két szavazási állomásán az MSZT jelenthette volna. A magyar szabványosítási szervezet, illetve a magyar szakma érdekérvényesítési képességének kiiktatása volt a tehát megbízatása az MVSZ-Szondi-féle strómanhálózatnak, mely a feladat elvégzése óta néhány hangoskodó kivételével oda távozott, ahonnan megjelent: … a semmibe.
Az oknyomozásban egyébként Sándor Klára nagyvonalúan “elfelejti” azt tényt is, miszerint a Dr. Hosszú-féle szabványjavaslat támogatói a tervezet részleteinek folyamatos tökéletesítése, valamint szakmai és műszaki indoklások pontosítása mellett – beadványokban, nyilatkozatokban és cikkekben is nyomon követhető módon – azért szállt síkra, hogy presztízsháborúvá vált és küldetését betölteni nem tudó, félresiklott szabványosítás egy közmegegyezéseken alapuló, valóban szakmai folyamatként induljon újra.
Nos, az Everson-féle szabvány-lobbinak és magyarországi strómanjainak erre már semmiképp nem lett volna pénze és erőforrása. Számukra ez a harc lett a végső.
(Rovás Infó)
Harc a kazárosítás ellen – avagy hogyan nyerte a Bulldog a Unicode-háborút? 2/2 (Nyest.hu)
Az áprilisi hadjárat
A fölfedezés sokkja után néhány héttel az MVSZ erőteljes támadást indított. 2012. április 21–22-én Solton Szondi Miklós, a Természetesen Egyesület elnöke szervezésében rendeztek tanácskozást Az egységes rovás címmel, amelyen tizenhárom „szakmai csoportosulás” (azaz rovókör) vett részt, összesen hetvenegy fő. A tanácskozáson rendeztek egy szavazást arról, hogy inkább a Hosszú- vagy inkább az Everson–Szelp-féle javaslatot támogatják-e a jelenlevők, és 33:2-es aránnyal – csak ötvenhárman voltak jelen, és többen tartózkodtak – az utóbbi kapott támogatást, merthogy nézetük szerint ez felelt meg jobban a 2008-as gödöllői tervezetnek, amelyet az Élő rovás gyűlésen jóváhagytak. Az MVSZ erről a szavazásról tájékoztatta a 2-es munkacsoportot is.
Szondi pedig, aki szintén tagja volt az MSZT-nek, kérte az MSZT szakbizottságának összehívását, hogy őket is megismertesse az áprilisi összejövetelen született döntéssel – amely értelemszerűen szembement az MSZT hivatalos, Hosszú által képviselt álláspontjával. Az ülést június 7-ére hívták össze, és bár nem sokan vettek részt rajta a bizottsági tagok közül, Szondin kívül ott volt a Természetesen Egyesület által meghívott szakértőként Tisza András, a Nimród Gyermekei Rovásíró Kör nevében, valamint Szilágyi László a Baranyai Rovókör nevében. Jelen volt Hosszú Gábor, aki válaszolt Szondi megjegyzéseire, és ott volt még a szokás szerint őt támogató Rumi Tamás és Sípos László is. Az összejövetelnek az volt a jelentősége, hogy a nemzetközi testület nem sokkal később szavazott az Everson–Szelp-előterjesztésről, és erre vonatkozóan kellett volna az MSZT-nek megküldenie a szavazatát. Minthogy azonban Hosszúék nemmel, Szondiék igennel akartak szavazni, s ebben a felek hajthatatlanok maradtak, az MSZT álláspontjának kialakításához viszont konszenzusra lett volna szükség, az MSZT szavazata csak a tartózkodás lehetett. A megegyezést elősegítendő a megbeszélést összehívó bizottság elnöke külön Rovás munkacsoport létrehozását javasolta.
Kevés sikerrel. Szondi Miklós részt sem akart venni benne, majd mikor a munkacsoport mégis megalakult július 13-án, pontosan ugyanúgy feszült egymásnak a két tábor, mint korábban, pontosan ugyanazokkal az érvekkel. A Magyarok Világszövetségének Rovás Bizottságát képviselő Gyetvai György Gergely azt nehezményezte, hogy a nemzetközi szabványszervezet elé olyan javaslat került, amely mögött nem volt konszenzus, s főként amely a kazár írással (és az avar kori feliratok írásával) egy tömbben kezeli a székely ábécét – ezt az MVSZ a „székely-magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet”-ként értékelte. De továbbra sem tetszett nekik az sem, hogy a javaslat olyan jeleket is tartalmazott, amelyek nem voltak a történeti székely írás részei.
Az MSZT-offenzíva
Ekkor következett az újabb fordulat. Minthogy a Szabványügyi Testület szakbizottságában meggyőző arányú támogatás kellett egy-egy javaslat továbbításához, 2012 nyarán belépett a testületbe az MVSZ és fölkérésükre több más szervezet. Ezzel olyan szavazati arányt tudtak előállítani, amellyel sikerült megakadályozni a Hosszú-féle javaslat támogatását. Szeptemberben a megváltozott szavazati arányokkal az MSZT-ben visszavonták Hosszú Gábor mandátumát, így a nemzetközi színtéren nem képviselhette tovább a rovásszabványosítást illető magyar álláspontot.
Októberben Everson és Szelp benyújtotta azt az előterjesztést, amely apró módosításokat tartalmazott korábbi, 2009-es javaslatukhoz képest, s amely végül alapjául szolgált a később elfogadott változatnak. De pár nappal később Hosszú – immár sok társat maga mellé véve – jelentősen módosított javaslattal állt elő: ebben ugyan továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a székely írás a Unicode-on belül egy Rovas(h) tömb része legyen, de a korábban kifogásolt kazárok eltűntek, és a székely írás mellett a Rovas tömbben – legalábbis egyelőre – már csak a „Kárpát-medencei rovás” szerepelt (azaz az avar kori feliratok betűi).
Az őszi nyüzsgés nem volt véletlen: 2012 októberének második felében volt a 2-es munkacsoport plenáris ülése Csiangmajban, Thaiföldön, s ennek ideje alatt újra összehívtak egy eseti bizottságot a székely írás szabványosítása ügyében. Tudomásul vették, hogy az ellentáborok kibékíthetetlenek, és rendíthetetlenek az elnevezést illetően, és a patthelyzet megszüntetésére most a Hungarian névjavaslattal próbálkoztak. Annyi történt még, hogy megállapították, melyek azok a karakterek, amelyeket mindkét tábor elfogad, merthogy azokkal legalább nem lesz gond – ebben az „új betűk” értelemszerűen nem voltak benne.
2013-ban aztán több fordulóban – az ISO/IEC 10646 kiegészítésének megszokott menetében – haladt előre a szabványosítás procedúrája, immár a Csiangmajban rögzített változatot alapul véve. Ez tulajdonképpen az Everson–Szelp-féle javaslatnak tekinthető, hiszen hiányoztak belőle az új jelek. 2013. júniusában Vilniusban ismét volt egy 2-es munkacsoport-találkozó, ahol határozat született arról, hogy a székely írás bekerüljön az ISO/IEC 10646 4. kiadásának tervezetébe – s ezzel végső fázisba kerüljön a szabványosítása –, és arról is, hogy újra visszakapja az Old Hungarian nevet. A szavazások lezárultával, 2014-ben vált véglegessé, hogy a székely írás az Everson–Szelp-féle verziót alapul véve, Old Hungarian néven került a Unicode-rendszerbe.
(Nyest.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
