A XIX. század végi Bosznia-Herczegovina leírás ugyan nem a piramisfeliratokról, hanem rovásbotokról tesz említést.
Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben XIX. kötet
Boszniai írás
„..A népoktatás. – A népoktatás Boszniában és Herczegovinában a megszállás előtt a legkezdetlegesebb állapotban volt. A közéleti teendőket a gyermek a gyakorlatból tanulta meg úgy, hogy jókor a munkára fogták. Imádkozni az anyjától tanult meg, a ki csak néhány rövidebb imádságra tanította. A többi szellemi szükségletek kielégítéséről néhány csekély számú plebániai és kolostoriskola gondoskodott, melyek azonban igen keveset követeltek tanítványaiktól és beérték azzal, ha nagy nehezen megtanították őket betűzgetni s a nevüket aláírni.
Pedig e nép őseitől külön írásrendszert örökölt, a melyet sajátszerűen tovább képzett. Ez írás, a mellyel úgy a keresztények, mint a mohamedánok egyaránt éltek, azokból az írásjegyekből fejlődött, a melyeket Bosznia főurai a középkorban óriási síremlékeiken örökítettek meg. E betűket a gyermek nem az iskolában, hanem odahaza az apjától tanúlta el, előkelő mohamedán házakban pedig, akár csak a régi Görögországban, külön rabszolgák tiszte volt a gyermekeket a bosanèicá-ra (a bosnyák írásra) megtanítani. Ez írástanításból a leányokat sem zárták ki, s ez az egyetlen írás, a mire még a mohamedán nőket is megtanították. Ez írás elég bonyolódottnak látszik, noha minden egyes jegye a legegyszerűbb elemekből áll.
Száz évvel ezelőtt ez az írás a katholikus kolostorokban még hivatalos természetű volt, s ezzel írták az összes anyakönyveket; lajstromokat, leltárakat, stb. Később azonban kiszorította a latin írás; ma már csak a herczegovinai és krajinai bégek használják.
Boszniai számrovás
A milyen kezdetleges volt az írástanítás, ugyanolyan volt a számtanítás is. A gyermeket eleinte az ujjain, aztán fejben tanították meg számolni, s emebben néha csodálatos tökéletességig viszik még ma is.
A számolásnál való segédeszközök között a leggyakoribbak egyike a rovás (raboš, rovaš), mellyel a föld népe még ma is él. A négy oldalúra kifaragott pálczikába késsel róják be a számjegyeket. Ezek pontokból, egyenes és ferde vonalakból s keresztekből állanak. A vonalak és keresztek vékonyabb és vastagabb rovásúak; a vastagok a vékonyak értékének a kétszeresét jelölik. A szokásos számjegyek a következők:
Mint látható, e számrendszer ugyanazon alapelvű, mint a római.
A rováspálczikán igazítják el az összes nagyobb számvetéseket; a ház ura arra jegyzi föl bevételeit; az árus azon könyveli el a maga tételeit; s midőn a pásztorok nyáron hosszabb időre fölvonulnak a havasi legelőre, tájékozódásul rovás-naptárt készítenek maguknak, melyben az egyenes vonalak a hétköznapokat, a ferdék pedig az ünnepeket jelölik. Minden egyes nap elmúltával aztán lemetszik a pálczikáról az illető jegyet….”
Forrás: Bosznia és Herczegovina kötete. Budapest, 1901 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása
A bosnyák nyelv írása
Az oszmán idők előtt a bosnyák nyelvet a latin ábécével és két, a cirill ábécéből alakult, bosančica és begovica néven ismert ábécével írták. Az utóbbit a nemesség használta. A török uralom alatt áttértek az arab ábécére, majd ezután a latinra. Ma a bosnyák nyelvet gyakorlatilag csak latin betűkkel írják, de a sztenderd elfogadja a cirill ábécét is. A sztenderd szerint a latin írású idegen neveket az eredeti nyelv alakjában írják le, mint a horvátban, de számos nyomtatvány fonetikusan írja le őket, mint a szerb nyelvben
Forrás: Wikipédia
(Rovás Infó – olvasónktól)
Kapcsolódó cikkek:
