Száz éve adták ki a magyar pásztornyelv feldolgozását, amelyben a számrovás gazdag világának nyomait találhatjuk.
Herman Ottó
A magyar pásztorok nyelvkincse
Budapest, 1914.
Kiadja a K.M. Természettudományi Társulat
Rovás
Általánosan véve a rovás az analfabetizmus idejében az egész közéletre kiható elszámolás, nyilvántartás, ellenőrzés eszköze volt, melynek gyakorlata abban állott, hogy a rovókéssel bizonyos konvencziónális jegyeket róttak alkalmas pálczákra. Az adás-vevésben, a hitelben, ellenőrzésben, közérvényben állott a rovásfa és számos találó szólásmódban érvényesült. Valakinek sok “bűne van a rováson”, innen “rovott multú”, megróni valakit, felróni valakinek valamit, leróni a tartozást, mind a rovástól és műveletétől erednek. A duhaj nóta így mondja:
Korcsmárosné bort ide a kupámba,
Hadd igyék a szegény legény bújában;
Róvja fel a rézfokosom nyelére:
Hány itcze bor fogyott el már kedvembe.
Kiváló értékkel és jelentőséggel bírt a rovás a pásztoréletben, hol a nyáj és szolgálmánya s minden járandóság rováson tartatott nyilván és számoltatott el. A számrendszer ötös = quinárius volt, s a kéz öt ujján alapult.
A rovás rendszere legmagasabb fejlődését a magyarság állattartásában érte el, hol az állatállomány faj, nem és kor szerint – részben igen elmésen és mindég pontosan volt – és részben még ma is van kimutatva és ellenőrizve; kifejlesztette a nagy anyagi érték, mely az állatállományban összpontosult, a gyakorló a pontosság volt.
Bárányrovás: (Alföld és Dunántúl, Zala, Somogy) fából faragott páros, apró szerszámok, házieszközök, de a párban az egyik mindig nagyobb. Elléskor a nagyobb felet az anya, a kisebbet a bárány nyakára kötötték, hogy az anyajuh és a bárány összeadhatók legyenek. A jó juhász az volt, a ki harmadnapon már rovás nélkül is összeadta az anyajuhot bárányával.
Bemérés: a juhbíróság azután megvizsgálja, megállapítja s rovásba szedi az illetéket.
Beróni – XVII. század, Kassa város artikulusaiban 1688-ban – írásban megállapította, hogy “annak berótt régi módja és szokása szerint.”
Bilét: (Hortobágy) ellés után az anyabirka és bárány nyakába akasztott egyforma számjegy; mostkori formája a régi bárányrovásnak. L. azt.
Billeg – Szeged-Csöngöle – a rováson az a jegy, mely a juhfalka gazdáját jelenti. Újabban már tintával írva, monogrammszerű. (u.ez a Dunántúlon: billog – Lukács Ágnes megjegyzése)
Birgerovás: (Dobos Sándor) “elöl van az öreg birge, a másik oldalon elől a bárány, utána az ürü, legutolsók a kosok.
Czinkus: ( Erdélyi részek, XVIII. sz. vége) a hasított rovásnak az adósánál maradt része; a pásztoroknál is a gazdának adott, ellenőrző rész.
Disznórovás: ( Dobos Sándor) elől vannak a kanok, ezek után az öreg disznók, ezek után az ártányok, ezek után a süldők, legvégül a malaczok. A süldők rendszerint két csoportot alkotnak ú. m. a választási, a melyek tenyésztésre vannak szánva s az eladók.
Dögrovás: (Kecskemét) a melyre a pásztor az esett jószág számát felrótta.
Figurafa: (Bihar-Ilye) 1. Bárányrovás. A juhász helyesen jegyezte meg, hogy “a lumerust a sitét akolban nem látom, de a figurafát kitapogatom”. Akkor t.i. már ráfestették a számot a juhra és a bárányra.
Gérézdelni: ( Háromszék m.) bemélyült rovátkákat húzni valamin.
Gulyarovás: (Bugacz) a főrovás, a melyre a gulya egész állománya, az állatok neme, kora és a tulajdonos szerint fel van róva ; a nemet és illetőleg a kort az egymásután tünteti fel. így a baromrovásnál első helyen áll a bika, azután következik a tehén stb.
Füljegy: (Hatod, Háromszék m.) a juh jobb- v. bal-, néha mindkét fülén levő rovás, jegyzőkönyv, melynél fogva minden gazda meg tudja különböztetni a maga juhait, ill. bárányait a másokétól, sőt a melynél fogva még a csávába került bőrt is felismeri. Minden gazda más-más jegyet alkalmaz a maga állatainak fülére. Egyik a juhainak jobb- a másik a balfülére alkalmazza a jegyet,a mely állhat a fül hegyének egyenes v. ferde csonkításából,kicsípéséből v. hasításából, a fül szélének kicsípéséből v. a fül átlyukasztásából.
Hajók: (Hétfalu) farováskor kihullott forgács.
Harog: (Pinka-Mindszent) hosszú rúdon kapaalakú fa, kirovással, melybe a vödör füle szolgál; a kútból való vízmérésre, szénahúzó is.
Hasított rovás: ( Bugacz-Monostor) külön minden gazda számára ; rajta van a számadó rovásának illető része, a gazda jegyével együtt s akkor ketté van hasítva; az egyik fele a gazda, a másik fele a számadó kezén marad mint ellenőrzés és elszámolás is.
Hasított rovás: 1469 , Rouas, Soproni Rovás Oki. n. 456. 1544: Attam szenaert kit rauasra hortak eé hétig. Az mészáros rauasra hordott húst.
Hasított rovás behozatala: ( H. A. Rovás, 1799) : A Gubernium felterjesztése Ö Felségéhez.
“Parem controlleriam proponit praefectus de Huttern in protocollo suo diurnalo, quod pagum Jelenbach in eo, ut loco longarum unilateralium et penes judices asservari solitarum incisuram simpliciores et quoad quemlibet contribuentem distinctare fissaeque quorum una pars apud judicem et altéra apud contribuentem ipsum asservatur vulgo Czinkus dictae incisurae introducantur, et in his compositis incisuris quaelibet administratio comotetur.
1800 : Körrendelet a magyar és székely törvényhatóságokhoz: “az kétfelé hasított rovásoknak is azon helységekben, a hol a lakosok írástudatlanok, behozása elrendeltetik.”
1801: Pasztóhi szolgabíró. Nagy Cserged, felterjesztése a főbíróhoz. A hasított rovások ellenőre nyilatkozik, mert a bírák nehezen tudják összeszerkeszteni s ha a kötő elszakad, egy idő múlva senki sem tud a rovásokon eligazodni, holott az uzusban volt hosszú rováson 50-60, sőt 100 esztendő múlva is biztos volt az eligazodás.
Hopmoringon szurkolás: a rovással való elszámolásról azt mondta a juhász: “akkor a pásztorok még hopmóringon szurkoltak”. A szurkolás abban állott, hogy drótalakzatokat olvasztott szurokba mártották s a juhok orrára vagy pofájára nyomták.
Hosszú rovás: (Erdélyi részek) a XVIII. század végén és XIX. század legelején, azoka rovások, a melyeken a községek adója négy oldalra felróva szedetett ; de a pásztorrovás is, a melyen a gazdák, juhaik és illetményeik fel voltak róva.
Bárányrovás: már betűkkel és számokkal ellátott, lyukasztott fakoczkák, a juhok és bárányok nyakára kötve.
Kapurováspénz: (Oklsz.1573) Hozót kapu rauas pénzt het kaputol (a kapu használatáért; a nyilvántartás rováson történt).
Kút: (Pusztaszentmiklós) Van Ágasa, Gémje, Ostora, Gargya, Állása, Rovása, Feneke. A kút alapja a koszorúfa, erre jön a tégla: ez a rovás.
Kútródolás: (Sárköz ) kútkánva összerovása. Tolna megye: kútgerendák összerovása.
Lerovás: a pásztor a mikor beszámolt, a rovás számait a kés keresztmetszésével látja el, a mi a beszámolást jelenti, a művelet gulyás nyelven a számok “elhúzása”.
“Le is kéne már faragni a rovást.”
Mereglye: a cserény sövényén azok az ujjnyi fűzvesszők, a melyek közé a szövésre való vesszők fonatnak, szövetnek; a kiálló végekre van az apró tárgy, rovás és egyéb akasztva.
Mikó Ferencz mondja: “Megverték a (Mihály) vajdát Szt. Mihály havának 10-ik napján hétfőn délben, azután halomba hányták a testeket. Enyedi ember vette rovásban, kilenezezer fekszik az öregebbik halomban, a kisebbikben kétezer, kiket közel tájban összehordottanak”.
Népdal:
“Rójja fel a rézfokosom nyelére.
Hány icce bort ittam meg már hitelbe”.
Németül: einem etwas ankerben, bei jemand auf dem Kerbholze stehen.
Maga a “Buchstabe” = “bet” jelentése is eredetileg bükk pálczika volt. Nyr. 25 :
Nyugtató: (Bereg) valamely rovásnak a másolata, melyet
a pásztor vagy a pénzkölcsönadó az adósnak ad.
Korjelezés: a juhnál. Ennek a módnak egyszersített változatai Rajkon. Zala megyében,a Rollerek birtokán is éltek. A magyar néprajzi irodalomban ezek a fülrovások is végtelen “számsorokra” magyaráztattak, holott teljesen gyakorlati gazdasági czélra szolgáltak és némely ponton még ma is szolgálnak.
Ökörrovás: (Bugacz) a melyre az ökörgulya állománya van felróva.
Ökör sor: “Az lakosok rendi egész helyre, fél helyre és ökör sorra osztatott. Egy ökör sorra nyolcz rovás imputáltatott s ez után egy kötél föld adatott ki.”
Páros rovás: (Kecskemét), melynek mind a két felére egy vágással róvtak s azután az egyik fél a pásztornál maradt, a másik a gazdának jutott, így keletkezett a hasított rovás is.
Pütye-lótya: ( Kemenesalja) a nyáj alja, hitványa,kimustrált, dögrováson levő vagy levágásra szánt része.
Ravó [rovó]: “A nagyságos személyek szégyenlik a számtartó írások megvizsgálását, mintha gyalázatot tennének magokon, ha nyomozzák a rofwí, a viczegazdát.”
Ró: ált. Czuczornál: “Éles eszközzel bizonyos kemény testen metszést tegyen, hézagot, vonalat vés; betűket, számjegyeket róni fába, botra”.
Roó, rovó – moldvai csángókés; már csak ritkán hallani. A rovás, mint az írás helyettesítője még járja az írásnemtudóknál.
Rováncs: (Dalnok, Háromszék m.) használják, mikor egy ellenőrző közeg vagy felsbb hatóság megvizsgál valamely közpénztárt.
Rovás: általánosan – bacillus incisus = a számokkal való nyilvántartás régi módja. A magyar rovás a quinárius számrendszeren alapult s a kéz öt ujjára volt alapítva. L. előbb! – Rovás – általánosan – alkalmas fa, a melyre a pásztor – de más is – a számszerinti nyilvántartást alkalmas jegyekkel felrótta, vagy metszette.
Rovás: magyar elem a tótban: Má mnoho na róvási = Rovásba venni
Rováson van: nem az állítólagos hun székely írásra ‘ mutat vissza, hanem arra a középkori szokásra, mely szerint az adófizetést pálczára rovott vonallal jelezték. Innen az accisa szó is = ad cisa (rovásra).
Rováson van – felróni vkinek vmit (leróni, megróni). Régi igen sok népnél elterjedt módja a feljegyzésnek, fapálczikákra való bevágásokkal, kivált a pogányvilágban, de még ma is. Rovásfa
Rovásosföld: (Századok XIV r 682.) Nyr. 17:576. – Túrkevén egy rovásosföld váltsága 22 frt volt ; egy rovásosföld szántóban = nyolcz hold.
Rovat: kétfelé hasított pálczika, melyen haránt bevágásokat : rovásokat tesznek, úgy, hogy mind a két felén meglegyenek. A bevágások jelzik po. a mészárosnál a vett húst, korcsmában az iczczéket,a fuvarok számát, szüretnél a lehordott csöbröket stb. ; a rovások szerint jár azután a fizetés. A rovásfa egyik felét rendesen a munkaadó, hitelező, másikát a munkás, adós tartja meg; ellenrzésül a két felet összeteszik s akkor a rovásoknak egyezniök kell.
Rovat: újkori értelemben, po. gazdasági, törvényszéki stb. rovat.
Rovatal: (Csík m.) a pótadó, a mit kirónak.
Rovátka: egyenes bevágás, innen: rovátkol, rovátkolat, rovátkos, rovatik, rovátkos, rovatékos, rovátkolás.
Rovatolás: rovat szerint való elrendezés, ellenőrzés stb.
Rovó: ált. az eszköz, a mivel rónak; de a személy is aki gyakorolja; a régiségben királyi, országos, rovó gyakran ravó alakban. Már 1541-ben “Mathias János, őfelsége ravója”.
Rovó, ravó: praefectus tributorum = adórovó, innen: rováspénz=bizonyos kulcs szerint kivetett adó, melyet az illetőre rárónak.
Számadó rovás: ( Bugacz- Monostor) négy, hat, ritkán nyolczszegletes méternél is hoszszabb, gyalult, két ujjnyi vastagságú fa, a melyre a számadó gulyás stb. a kezére bízott egész állatállományt, gazdák szerint felróvja. A felrovás a kéztől ered quinarius számrendszeren alapul. A gazdák jegye az írás elterjedése óta “monogrammszerű”. Vö. gulyarovás.
Szer: (Székelyf., Tsz. 345) – rend, sor. “Se szere, se száma” = rendetlenül és sokszor. “Rétad van a szer” = rajtad van a sor,te következel. A szer sokértelmű; de alapjában sorrendet jelent és egymásutánt is, járt vele a szerrovás, mely kimutatta, ki rótta le a reáeső részt, így, ha nem volt pásztor, a gazdák szerre őrizték a csordát, csürhét, lovat, vagyis megállapodtak, mikor és ki, s milyen sorrendben végzi az őrzést: ez volt a szerre őrzés.
Szólások: ( Fischer K.) fel vagy róva, rovásod van, rovásom van ellened, majd rovásra veszlek, felrólak, lerovom tartozásomat, Ródd az orrodra, sok van a rováson, rovott ember, rovott múltú, rovott életű ember, már megtelt a rovásod.
Tinórovás: ( Bugacz) rendszerint külön mutatja ki a tinókat, a melyek ökröknek vannak szánva.
Tőkerovás: (Bugacz) az, amelyet a számadó gulyás a tulajdonosnak ad nyugtatóul, hogy jószágát szám- és kor szerint átvette. A tőkerovás hosszában kettéhasítva, tehát páros, az egyik fele a pásztor kezében marad, a másik fele a gazdának jut. A felrovás, a két felet összeillesztve történik. A tőkerovások mind a főrovásra átmásoltatnak.
(MEK – eredeti forrás)
Kapcsolódó cikkek:
