Csíkpálfalva – egy szép példa

alt

Igazi emberi kapcsolatok és cselekvő jószándék áll az első erdélyi egységes rovástábla felállítása mögött. Csíkpálfalva példát mutatott.

Szerény aranyérem

Tavaly ősz végén került felállításra Csíkszereda egységes rovástáblája, mely a legelső fecskének tűnt Erdélyben. Azonban pár hete kiderült, hogy egy Csíkpálfalva lakóival szoros kapcsolatot ápoló magyarországi baráti közösség már egy éve ajándék gyanánt legyártatta a székely település – Magyarországon már szinte megszokott – egységes rovástábláját, amelyet személyesen a polgármesternek adtak át. Időközben a táblák felszerelésre kerültek a település két végében, a meglévő helynévtáblák alá.

A Rovás Infó megkereste az ajándékozó közösség egyik tagját, Dr. Precskó Józsefet és a táblaállítás történetéről kérdezte.

alt

Ne feledjük hagyományainkat!

A Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynévtáblák rendszerét a Rovás Alapítvány dolgozta ki és tette elérhetővé minden érdeklődő számára egy szinte önműködő eljárási rend és gyártási mód által. A táblák fizikai megvalósítása azonban már a helyi közösségek feladata, melyek többnyire függetlenek egymástól. A közös cél és a tapasztalatok átadása révén azonban a Kárpát-medencében felállított több, mint 600 egységes rovás helynévtábla már sok táblaállító közösség kapcsolatát, barátságát alapozta meg.

Dr. Pecskó József egyetemista korában intenzíven foglalkozott a magyar néptánccal. Szereti a történelmet, a magyar népzenét, magyar népi kultúrát, a magyar néphagyományokat, így ilyen múlttal és jelennel soha nem kellett győzködni hagyományaink megőrzésének jelentőségéről.

Honnan jött az ötlet, hogy ilyen táblát kellene ajándékozni?

Munkám során az országot járva már korábban is örömmel láttam a szaporodó rovásírásos helynévtáblákat. Egy tréningemen volt hallgató Somfai Tamás, rovásos tartalomfejlesztő-informatikus, aki elkötelezett motorja az ügynek, és a szünetekben beszélgetve ő ismertetett meg e misszióval közelebbről.

Kiderült, hogy Kárpátalja után Felvidéken és Erdélyben is megindult az egységes táblák népszerűsítése és szóba került az is, hogy mi rendszeresen járunk Erdélybe a csíksomlyói búcsúra egy baráti társasággal Dr. Kéri József – immár 80 éves atyai jóbarátunk – köré csoportosulva. Folytatva a gondolatmenetet született meg az ötlet, hogy ajándékozzunk két rovásírásos táblát Csíkpálfalvának, ahol meg szoktunk szállni egy családnál a búcsú alkalmával.

Hogyan sikerült megszervezni a kivitelezést?

Beszéltünk telefonon a családdal, hogy van-e fogadókészség a település részéről, és ők beszélve a polgármesterrel, megerősítették, hogy örülnének egy ilyen gesztusnak. A táblát én finanszíroztam, de természetesen baráti társaságunk nevében adtuk át Csíkpálfalva polgármesterének, egy megható kis családias ünnepség keretében – ahol a szem nem maradt szárazon – a magyar és székely himnusz eléneklése közepette.

A táblákat később ki is helyezték az utak mellé, s a legközelebbi látogatás alkalmával ismét meghatódva láttuk, mennyire becsben tartott ajándékot sikerült adnunk barátainknak.

Milyen a kapcsolattartás a csíkpálfalvaiakkal?

Én háromszor voltam eddig a csíksomlyói búcsún, de a baráti társaság már több mint tízszer volt kint, és az erdélyi családot is rendszeresen vendégül látja Dr. Kéri József, atyai jóbarátunk itt Budapesten.

Hogy érzékeltessem az erdélyi család szerető vendéglátását, megérkezésünkkor kürtös kaláccsal, pálinkával fogadnak, és a két himnusz eléneklését követően a házigazda minden alkalommal elszavalja a Szózatot.  Számomra megható, hogy ezek az emberek mennyire ragaszkodnak magyarságukhoz, és szégyenkezem azon honfitársaim helyett is, akik megkérdőjelezik ezeknek az igaz magyaroknak a jogát a magyar állampolgársághoz…

Miért fontos a rovásműveltség ma?

Én a rovásírásos táblákban felkiáltó jeleket látok, amik arra figyelmeztetnek hogy nem feledhetjük el a múltunkat, magyarságunkat, kultúránkat, hagyományainkat a világ, a média, vagy akár az “EU” ilyen szándékú erőlködése ellenére sem. Örömmel nézem a Duna TV és az MTV 1 hagyományőrző törekvéseit, pl. a Felszállott a páva szívet melengető előadásait. Ugyanakkor féltem a fiatalságot ebben a zavaros világban, ezért sok a dolgunk, és a rovásírásos táblák ennek küzdelemnek nemes jelképei.

Mit üzensz a jövőbeli táblaállítóknak?

Azért osztottam meg a történetünket, hogy hátha példaként szolgál mások számára is. Azt hiszem semmi sincs véletlenül. Azok az emberek vonzódnak ehhez a “mozgalomhoz”, akiknek fontos a hagyományaink, kultúránk, nyelvünk megőrzése. Én Dunakeszin élek, Gyöngyösön születtem, remélem mindkét város követi példám és adományoz egy-egy erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági településnek ilyen táblát. Dunakeszinek azt hiszem, Székelykeresztúr a testvértelepülése, s azt nem tudom ott van-e már rovástábla, de ha nincs, akkor ösztönző lehet számukra egy lakosuk példája… 🙂

(Rovás Infó)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share