Tündérek és a sötét erők – Galamus

A Galamus Csoport tagjának, Balogh S. Évának billentyűzetéből megjelent személyeskedő írással előbukkantak az SzDSz eltűnése óta lapuló ballib gondolatcenzorok.

Süllyedő hajó

A hivatásos rovás-rettegők sora Kovács László, Vágó István után tovább bővül Balogh S. Évával. Még mielőtt azonban bárki elolvasná a szakmai érvek helyett anti-magyar sablonokból és Szakács Gáborral szemben személyeskedésből álló sorokat, íme a Népszabadság néhány mondata a liberális honlapról:

“A főfoglalkozású médiaelemző – mint szinte minden hazai “start-up” esetén – fanyalog, holott örvendeznie illene, hogy miközben mindannyiunk szeme láttára zsugorodik mind gyorsuló ütemben a minőségi sajtó, szürkül és gyávul el a közszolgálati média, és foglal el egyre nagyobb teret az egy húron pendülő jobboldali pártmédia, szép csendben, marketingkampány és sajtótájékoztató nélkül szárnyat bont egy új véleményportál, a Galamus-csoport.”

Ami pedig a szerkesztőket illeti:

“A nyilvánvalóan virtuális, távmunkában dolgozó szerkesztőség élén Mihancsik Zsófia áll, akit egyebek között a Magyar Rádió szebb napjaiból, a Klubrádióból, valamint a Friderikusz Most hírháttér műsorból ismerhetünk. A szerkesztői csapat állandó tagja Cserni János, bíró; Fleck Zoltán, jogtudós, tanszékvezető egyetemi docens; Kelemen László, orvos-informatikus -újságíró; Lánczos Vera, ügyvéd, szerkesztő; Lendvai L. Ferenc, filozófiatörténész; Lévai Júlia,újságíró; Parászka Boróka, újságíró; S. Balogh Éva, a Yale egykori dékánja, a Hungarian Spectrum szerkesztője.”

(Rovás Info)

Balogh S. Éva – Tündérek és a sötét erők 

Június 17-én az MTV Ma Reggel című műsorában Jegyes-Tóth Kriszta vendége Szakács Gábor rovásírás “kutató” volt, abból az alkalomból, hogy e hó 19-én tartják a 14-ik “Kárpát-medencei rovásírásversenyt és műveltségi találkozót” Budapesten. A versenyen 117 döntőbe került gyermek vesz részt a “Kárpáthaza” majdnem minden vidékéről. Ezeket a fiatalokat mintegy 1000 diák közül választották ki, s a rovásírásírás rejtelmeibe olyan emberek vezetik be őket, akik, nekem úgy tűnik, a szélsőjobboldali ideológia elkötelezettjei.

Szakács Gábor újságíró, énekes, dalszerző és könyvkiadó. Újságíró karrierjét a Magyar Demokratánál kezdte, és még ma is ennél az újságnál dolgozik. Szakterülete a kultúra, környezetvédelem, történelem, magyar őstörténet. Felesége, Friedrich Klára rovásíró oktató-kutató; nevével először a Jobbikhoz kötődő Attila Király Népfőiskola “tanáraként” találkoztam. A házaspár már tíz éve hetente 2-3 előadást is tart a rovásírásról, de – sajnos – emellett sokféle tudománytalan történelmi témáról is értekeznek és vezetik félre naiv hallgatóikat. A legtöbb publikációjuk aránylag rövid, de magnum opusuk, Kőbe vésték, fába rótták… hosszú mű. Kiadót nem találtak rá, így saját erőből jelent meg 2005-ben. A könyvet olyan könyvesboltokban árusítják mint az Emese Álma, a Fehérlófia, a Gyepű, a Kerecsen, a Két Hollós, a Magor Bolt, a Szkíta Hálózat és természetesen a Püski Kiadó és Könyvesház. Hogy ezek után a Széchenyi Könyvtár Elektronikus Könyvtára miért vette fel könyvei közé ezt a finoman is szólva tudománytalan fércmunkát, nem tudom megmagyarázni. A felhasznált irodalom közt ilyen gyöngyszemek is találhatók: Röck Gyula, Zsidó volt-e Jézus? (Dombóvár, 1943) vagy Zajti Ferenc, Zsidó volt-e Krisztus? (Szerzői kiadás, 1922).

A könyvben megjelent vers, gondolom, Szakács Gábortól származik; a 2004-es népszavazás után írta, és így hangzik:

Helyzetjelentés Magyarországról 2004.
(december 6-án hajnalban, miután elvesztettük a népszavazást a kettős állampolgárságról)

Röhög a céda
folyik a nyála
gennyes lepedék
alól csahol
szórja a pénzét
fröcsköli mérgét
fertőző, bolhás
patkányon lovagol
bankárok, bugrisok
járják a táncot
tombol a féktelen
bűzös bazár

Ami Szakács történelmi fejtegetéseit illeti, íme néhány példa más “műveiből”. Egy 2008-ban megjelent írásából kiderül, hogy szerinte a magyar történelemtudomány jelenlegi álláspontja a magyar történelemről úgy, ahogy van, minden alapot nélkülöző kitaláció. Az “igazi magyar történelmet” tőle és a hozzá hasonló “igazmondóktól” kell megtanulni. A cikk így kezdődik: “Nem először buzdítalak arra, hogy céljaid közül a legelső helyre a tanulást helyezd, mert akkor nem leszel kiszolgáltatva a hamis hírvivők ármányosan édes szavainak.” Szakács szerint valakik elvették “a nép múltját”, ezért lehet a magyarokkal azt csinálni, amit akarnak. Hogy kik azok, akik elvették a magyarok múltját, nem lehet pontosan megtudni. “Nos, a finnugor elmélet erőltetése, a Kárpát-medencébe besenyők által beüldözött, írástudatlan magyarság meséje, a hun kapcsolat tagadása, István király félreértelmezett intelmeinek hangoztatása, melynek napjainkra alkalmazható üzenete, hogy az ‘idegen szép’, az ősi rend mellett kiálló Koppány, Vata, Ajtony lázadónak, Csák Mátyus (Máté) kiskirálynak történő beállítása, mind a valódi gyökerek eltépésének eszközei…. Nem egyedi jelenségről van szó, hasonlóképpen vették el a németek és más népek önérzetét is. Közülük azonban eggyel nem boldogultak a sötét erők: a franciákkal.” Kik lehetnek ezek a sötét erők? A megfejtést mindenkinek a fantáziájára bízom.

Tehát ez a rovásírással foglalkozó társaság ilyen emberekből áll, és talán Jegyes-Tóth Krisztának mosolygós és semmitmondó kérdései helyett azt kellett volna megkérdezni Szakács Gábortól, hogy mit is tanítanak ezeknek a gyerekeknek rovásírás mellett. Ha ugyanis Jegyes-Tóth egy kis időt szentelt volna arra, hogy kiderítse, milyen könyvekből tanít Friedrich Klára rovásírást, akkor lehetett volna egy-két kérdése Szakácshoz. Itt van a leírása az egyik “tankönyvnek”, kisgyerekek számára. Mesekönyvről van szó, címe: Roga királyfi. Ha valaki eddig nem hallott volna Roga királyról, megnyugodhat, bevallom, én sem ismerem. De az agymosott gyerekek, akikből majd agymosott felnőttek lesznek, tudni fogják. Feltétlenül érdemes lenne az egészet elolvasni, mármint ha ismernénk a rovásírás rejtelmeit. Ugyanis a tartalomról ezt lehet megtudni: – …valamikor régen Tündérek laktak a Kárpát-medencében. Itt volt Tündérország. Nem volt ennél szebb hely a Földön. A Tündérek a magyarok ősapái, ősanyái voltak. Ők tanították meg a Föld lakóit növényeket termeszteni, állatokat tenyészteni, szerszámokat készíteni, ruhát varrni, házat építeni, olvasni, írni, zenélni. Vigyáztak a fákra, madarakra, a folyókra. De nem mindenki volt hálás ezért. A rossz emberek kivágták a fákat, kiirtották a madarakat, megmérgezték a folyók vizeit, fegyvereket, autókat, repülőgépeket, televíziókat gyártottak, bevásárlóközpontokat építettek. A Föld zajos lett, tiszta levegő helyett az autók és repülők kipufogógázát lélegezték be, háborúktól szenvedtek az emberek. A Tündérek elmenekültek a Földről. A ti feladatotok, gyerekek, hogy fákat ültessetek az autó-, repülőgép-, fegyver- és televíziógyárak helyére. Akkor visszajönnek majd a Tündérek, és a Kárpát-medence ismét Tündérország lesz”.

Talán egy éve lehetett, hogy egy meglehetősen udvarias fiatalember jelent meg a blogomon. A téma akkoriban a magyar őstörténet volt, és a fiatalember elmagyarázta nekem, hogy ismereteim a témáról végzetesen elavultak. Új kutatások bizonyítják, hogy…. és jött az egész litánia arról, hogy a magyarok már 40 ezer éve a Kárpát-medencében élnek, és több hozzászólásában mindazt kifejtette, amivel Szakács Gábor és társai jönnek elő “történelmi” fejtegetéseikben.

Veszélyes dolog ez, ami ellen erőteljesen fel kellene lépni. Nem elég, hogy történészek beszélnek róla. A médiában dolgozó újságíróknak kellene cselekedniük, ugyanis ők több embert érnek el, mint a történészek. De úgy látszik, hogy az MTV egyik műsorvezetője vagy nem tud minderről, vagy nem törődik vele. Vagy a demokrácia félreértelmezéséből kiindulva úgy gondolja, hogy Szakács Gáborék történelemszemlélete csak egy a sok közül és éppoly létjogosult, mint a többi. Miért is ne? Virágozzék minden virág! Csakhogy ezek a virágok mérgezőek.

Kapcsolódó cikkek:

Share