Magyarországon 13 település nevében találunk Ű betűt. Ennek kapcsán áttekintjük az egységes Kárpát-medencei rovástábla ábécéjét is.
Egységes Kárpát-medencei rovástábla ábécéje
A Kárpát-medencei egységes rovástáblához a rovásos könyvnyomtatás tapasztalatait is felhasználva olvasható, korszerű betűcsalád készült. Az egységes Kárpát medencei rovástáblán alkalmazott betűformák közül mindössze egy esetében szoktak kérdéseket feltenni néha, minden más betű a XX. század utolsó évtizedeinek jelfejlődési folyamatába illeszthető.
A táblán alkalmazott jelkészlet így megfeleltethető többek között Forrai Sándor 1995-ből származó rovás ABC-jével, de még inkább az első ismert, 1986-os jelsorával. Tehát, aki ezt ismeri, az minden betűt el tud olvasni az egységes Kárpát-medencei rovástáblákon is.
Az egyetlen egy (!) betűforma, amely különbözik a Forrai Sándor által megújított rovás ábécé legutolsó változatától, az Ű betű. Ennek ellenére a táblákon alkalmazott jelváltozat olvasata sem kétséges (az “ülőke” Ü variánsa), de a kérdés csak a magyarországi településnevek 0,3 %-át érinti: csak 13 településnevünkben található hosszú Ű.
Egységes Kárpát medencei rovástábla ábécéje a tábla hátoldalán
A “lábas” vagy “ülőkés” Ü-Ű
Sok XX. századi rováskutató jutott el az ősi írás jelenkori használatának gondolatához, melyhez szükségesnek bizonyult a rovás jelkészletének az aktuális korszerűsítése. Ennek legjelentősebb része a magánhangzópárok (rövid-hosszú) formai megkülönböztetése, hogy a magyar helyesírás véglegesedő szabályait alkalmazva lehessen róni. A jelfejlesztés leggyakoribb módja, hogy az adott magánhangzó esetében a történeti betűalakok közül kettőt kiválasztottak és az egyik lett a rövid, a másik a hosszú alak. Lásd I-Í, O-Ó, U-Ú.
Az Ö-Ő és Ü-Ű esetén azonban nem csak egy-egy betű többféle alakja állt rendelkezésre, hanem az eltérő fejlődési útvonalakon kialakult különböző betűk is. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, egyes betűk a történelem folyamán hol Ö, hol Ü hangot jelöltek. Ilyen betű pl. a “lábas”, vagy “sugaras” Ü-Ű (Ö-Ő) jelpár is.
Ez az oka, hogy az egységes Kárpát-medencei rovástábla rendszerbe nem került be a több hangértékű (Ö-Ü) jel, s így kiküszöbölésre került a kétértelmű olvasási lehetőség. Ettől még persze ki-ki használhatja – akár Ű, akár Ő gyanánt – ha kedve tartja.
Helyettük a rövid és hosszú ű rovásjeleként két következetes “ülőke – villám” forma került kiválasztásra a történeti alakváltozatok közül, melyek ilyen módú használatának előképe a Verpeléti Kiss Dezső 1933-as (!) korszerűsített jelsora, illetve követője Mokry Mészáros Dezső 1937-es kalligrafikus ábécéjének Ü-Ű betűpárja.
Érdekes tehát megfigyelni, hogy Forrai Sándor és a magukat tanítványainak tartók előtt már hat évtizeddel létezett a magánhangzó-párok következetes jelölésének logikus példája. A rovásra tehát annyira élő írásként tekintett a használói közösség az 1930-as években, hogy a rovással való helyesírás igénye szinte azonnal követte a hivatalos magyar helyesírási szabályozásokat.
Mokry Mészáros Dezső saját rovás ábécéje (1937)
Sólyom Ferenc közlése nyomán, a miskolci Hermann Ottó Múzeum tulajdonában lévő
rovás témájú képzőművészeti hagyatékából
Verpeléti Kiss Dezső rovás ábécéje (1933)
Ajánljuk továbbá a Rovás Alapismeretek c. könyvet is, amelyben a Verpeléti Kiss Dezső korszerű rovás ábécéje először került közlésre, Sólyom Ferencnek köszönhetően.
(Rovás Infó – Képanyag és kutatási eredmények: Sólyom Ferenc)
Kapcsolódó cikkek:
