Az érettségizők osztálytablói évtizedekre emlékül szolgálnak. Saját készítésű rovásfeliratos tablóját mutatja be Sólyom Ferenc, rováskutató.
Ballagási tablók – Felhívás
Ismét itt az érettségi és a ballagás időszaka. Aki tud mostani, vagy múltbéli rovásfeliratos ballagási tablóról, küldjön róla fényképet és – ha ismeri – a hozzá tartozó történetet! Én most ezennel megteszem, …13 év után, talán nem is olyan későn…
Diósgyör-vasgyári szakképző iskola, határrendész tagozat – 2002
Diósgyőri rovásos tabló – 2002.
A tabló a Határrendész tagozatos osztálynak készült, és azt kérték, hogy a határrendészek jelvénye legyen rajta, a két tölgyfalevélen pihenő pallost karmai közt tartó, szétterjesztett szárnyú Turul. A tölgyfalevelek a katonai, harci erények, a küzdelem jelképei, a pallos a törvénybetartatás eszköze (lesújt, a törvényes rendnek ellenszegülőkre, lásd, pallosjog), a Turul őseink harcias szent madara, őseinktől örökölt katonaerényeink jelképi megtestesítője. Tökéletes hármasegységű jelképegyüttes. Különlegessége az eredeti hivatalos jelvénynek, hogy nem sasként, hanem sólyomnak ábrázolja a szent madarunkat.
Mindez továbbgondolásra adta magát: “irredenta” tablót csinálok belőle!
Határkövön pihenjen az egész jelképegyüttes, és hátterük alul a címerünkből az Ország jelentésű Hármashalom, a Turul mögül pedig a felkelő nap fénye sugározzon szét, jelezve, hogy a Napisten küldötte, Fény-madár, szoli-ma(dár), soly-ma, sólyom. A kép két sarkában a halmok mögé pedig megidéződik egy tanyával és egy gémeskúttal a megcsonított haza maradéka az Alföld, a végtelen puszta, az ősi szkíta szteppe…, és így együtt a Kárpát-haza.
Rovásfeliratok
A kerete mindennek rovásjellegűre formázott latin betűkkel fent az iskola neve, lent az osztály ballagási idézete Kölcsey Ferenctől: “Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei: azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.”.
A befoglaló keret két oldalára pedig ROVÁSSAL, a jelképegyüttessel teljesen egybehangzó, eredetileg négysoros, időmértékes irredenta vers került fel, 1928-ból: “Már a rab erdők felzúgó vad morajában a bércek mélyén szárnyait ölti a sas, és a rabtartók lelkén megdermed a kérdés: szárnyra kel-e a sas, indul-e már a magyar?” A rovás szakralizálja és el is rejti a gondolatot, de a beavatottaknak felfedi tikát, a magyar szívből felfakadó érzést.
E rovásvers eredetije Miskolcon a lillafüredi Palotaszállóval egy időben és egy stílusban (Mátyás korát idéző neoreneszánsz jellegben) épített épület, a Deák téren álló, 1990 után eredeti állapotában felújított Erdészeti Igazgatóság bejáratának falbamélyesztett egyik emlékező kövébe vésve olvasható. 1945 után a kőlapokat nem összezúzták, hanem jövőbelátó jószándékkal levakolták, így maradhatott meg a nemzettudatot is csonkító vörösterror korszakai után is, hogy napjainban üzenjen az utókornak: “Trianonról nem beszélni kell, de aki magyar mindig gondoljon rá” (Juhász Gyula: Trianon), és véreiért felelősen cselekedjen! Az ostoba, gőgös ember kreálta határok idővel semmivé lesznek, mert amit Isten egybe szerkesztett, újra össze kell nőjön, ez az Egy-ség az Egy Igaz Élő Isten akarata.
A keretező feliratok sarkában, mint négy őrző angyal, négy szimbólum, négy pecsét fogja egybe a teljes képet, keretestűl:
Fent két szentrovás: Szent László névligatúrája, mely ugyancsak Turult formáz (szent madár!), és az énlakai mennyezeti kazetták képkeretének sarokjele, az önálló életre kelt Egy Us-Ten olvasatú életfavirág (szent fa!).
Lent nemzeti címerünk két időtlen szent eleme: Az Éden négy folyóját megidéző Árpád-sávos része, és kettőskeresztes hármashalmunk, Krisztus Országa jelképeként. Színeikben a páli “Szeretet Himnusz”-ból (1Kor. 13) a Hit (fehér) a Remény (zöld) és a Szeretet (piros) idéződik meg. “E három, de a legnagyobb a Szeretet”, ezért alapszíne a címerünknek a piros, és fehér a kereszt és zöld a hármashalom! Kárpáthazánk ezért kell legyen őseink akaratából a Mennyei Atya “végtelen szeretetén alapuló krisztusi hit reményteli országa”! – Piros-Fehér-Zöld!
Az osztályfőnök és az osztályközösség a kész alkotást nagy tetszéssel fogadta. Ez a tabló mai napig iskolánk egyik, ha nem a legszebb tablója, de ami bizonyos, a legkülönlegesebb, mert a legmagyarabb. Színes ceruzával készült, és egy éjszaka. Grafikai alkotás. Büszke vagyok rá, a szívemből jött. Magyar lelkeket nevel jelenlétével. Mint a “köztünk élő turul madár”. Határtalanul.
2013 tavaszutó hava 3. napján, ballagó diákjainkra gondolva írtam e sorokat:
Sólyom Ferenc, a Miskóci Ráró
(Rovás Infó – Sólyom Ferenc)
Kapcsolódó cikkek:
