A margitszigeti kő rovásfeliratainak elolvasásával nagyjából száz éve kísérleteznek. Kalandos történet egy diákcsínyről – a helyes megfejtéssel.
Margitszigeti rovásfeliratos kő
A kövön található, két személytől származó rovásfelirat a szerzők neveit tartalmazza. Mégis hogyan kelt a rováslelet önálló életre? A válasz a Tar Mihály által keltett mozgalomban és annak elfelejtésében rejlik. Pedig Tar Mihály ábécéje népszerű volt a XX. század elején, legismertebb és leghosszabb felirat a Tuhutum emlékműre került fel 1902-ben, Fadrusz Jánosnak köszönhetően.
Ugyancsak a Tar Mihály féle rovásábécés levelezőlap lehetett a Szabó József és Piufsich Gábor kezében, mikor úgy döntöttek, megtréfálják a nagyközönséget. Ez olyan jól sikerült, hogy amatőr kutatók hada izzadt vért a megfejtésükön. Pedig csak ismerni kellett volna a múlt század eleji, forgalomban lévő rovásábécét. Nem csoda, hogy “az 1838-as feltárások után majd háromnegyed század múlva vették csak észre, hogy az egyik kövön írásjelek láthatók”…
Jó tanács a szakembereknek és az önjelölt rovásguruknak egyaránt: ismerjük meg a jelentősebb történelmi rovásábécéket, s tegyük a rovásoktatás részévé azokat. Így nem fordulhatna elő, hogy a múzeumi szakemberek közül senki nem olvassa az MTA 1903-as jelentését, mert ott is megtalálható a megfejtéshez szükséges rovás ábécé (A rovásírás él-e a magyar nép között? A M. Tud. Akadémia I. osztályától véleményadásra kiküldött bizottság elé terjesztett jelentés, húsz ábrával. Budapest, 1903).
Tar Mihály rovás ábécés levelezőlap (XX. sz. eleje)
A szerzők és nevük
A Tar Mihály féle rovásábécés levelezőlap segítségével tehát az alábbi olvasatot kapjuk – a jellegzetes és egyedi H, B, O rovásjelek is előfordulnak:
Margitszigeti rovásfeliratos kő feliratai Csallány D. rajza alapján: “Szabó Jócsef”, P(i)ufsich (Gá)bo(r),
Tar Mihály második ábécéje szerint, alulról felfelé olvasva
A Szabó József nevében Cs került a ZS helyére – a hozzá balra lévő jel a rovás ZS lehet, javítás gyanánt. A rovás J helyett a rovás V látszik (J-t tükrözve V-t kapunk). A ritka délszláv PIUFSICH névből csak az I betű nem látszik. A Gábor keresztnévből a BO rész látszik. Ennyi tehát a megfejtés.
Pedig a csínytevők be is vallották tettüket, 1920-as évek elején készítették. Badiny Jós Ferencnek ezt írta Piufsich Gábor 1977.02.24-én: “Ott találtunk egy követ régi rovással. Megfejteni nem tudtuk, de a biztonság kedvéért bevéstük a neveinket, hogy az utókor úgy törje a fejét a mi írásunkon, mint mi az ottlévőn” (Pataky László: Etele gélyse kötthen. c könyv lábjegyzete (!)). Életrajzi adatok szerint Piufsich Gábor 1908.03.22-én született és 1999.02.02-án halt meg. A Magyar Nyelv c. folyóiratban László Gyula is jelezte, mi az igazság.
Szabó József neve a margitszigeti kövön (felirat Tar ábécé-kulcs szerint: Szabó Jócsef)
Felvétel: Luxeder Ferenc
Mindenesetre úgy tűnik – ha hihetünk a csínytevők közlésének – volt valamilyen rovás (?) felirat ezen a kövön, mielőtt ők ráírták volna a sajátjukat…
Kísérletező megfejtők
- Szakonyi István, A halálraítélt legrégibb magyar rovásírásos emlék a “?margitszigeti rovásfeliratos kő”: Amerikai Magyar Élet, 1965. dec. 18 (link)
- Pataky László, 1967: “A különös írás: belső-ázsiai jellegű kun rovásírás. Egyetlen a világon. Értéke felbecsülhetetlen”
- Sinkó Ferenc, Kötöny megfejtett síremléke (?!). Rovásírás Szent Margit romtemplomában: Új Ember, 1967. VI. 11 (Pataky László rajzával és téves megfejtési kísérletével: Kötthen Ilkán – Écsken Kinisz).
- Csallány Dezső, Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, “A magyar és az avar rovásírás” 1968, 280-304. (PDF), Adatok a Margit-sziget művészettörténetéhez, 1971
Csallány Dezső másik sajnálatos tévedése volt, hogy leközölte a hamisított Szent Istváni rendeletet (mi szerint üldözték volna a rovást), amely miatt állásából utóbb elbocsátották.
Mentsük meg a követ!
A téves olvasatot kreáló megfejtők mindegyike szerette volna megmenteni a margitszigeti rovásos követ. Ezzel csak egyetérteni lehet, hiszen a XX. századból kevés rovásemlék maradt fenn Tar Mihály-féle rovásbetűkkel. Ezek közé tartozik a Tuhutum rovásemlékmű megmaradt kődarabja, Bod Gizellának címzett képeslapok, Boromisza Tibor rovásos festményei.
(Rumi Tamás – Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek
