Beszélgetés: Forrai Sándor – 7

alt

Méhecske módján dolgozni, érvekkel bírálni és nem személyeskedni – Forrai Sándor mesél Nyíri Máriának, kik, s hogyan viszonyultak a rováshoz.

 

A magyar nemzet érdekében

Van egy barátom, Laczkovics András építészmérnök, aki sokáig dolgozott Ankarában kiküldetésben, erőműveket épített ott a cége, tudniillik Törökországban. Ő is nagy rovásírás szakértő lett. Megtanulta az arab nyelvet, a török nyelvet, a különböző rovásírásaikat. Nagyon megszerette a törököket, talán ez vitte őt a rovásírás útjára.

Én már 60 éve foglalkozom a magyar rovásírással. Kutatásaimat nagy alapossággal végeztem, teljes egészében a magyar nemzet érdekeit figyelembe véve. Senki munkáját soha sem sajátítottam ki, bárkitől olvastam, tanultam valamit, azt jegyzetben, megjegyzésben jeleztem. Én azt nagyon megbecsültem mindig, aki méhecske módjára összehordta az anyagot. Bírálni lehet valaki munkásságát, lehet nem egyetérteni, ám ócsárolni, lebecsülni, kisemmizni, becsmérelni, sértegetni, bolondot csinálni belőle nem szabad. Megírni, hogy miért nem értünk valakivel egyet lehet, de személyeskedni, az nem érv. Például az erdélyi Ferenczi István és Géza szerint én csak egy dilettáns vagyok, délibábos elvek gyártója és így tovább. Ferenczi írástörténész, esze ágában sincs velem érvekkel vitatkozni. A rövidítési rendszereket például ő sem ismeri.

Egy másik példa: Sebestyén Gyula kiváló néprajzosunk meg is írta tudományos munkái előtt, hogy ő nem nyelvész, és nem ismeri a gyorsírást sem. Ő mégis mindennek ellenére érdemben foglalkozott a magyar rovásírás problematikájával. Az nagyon nagy veszteség, hogy a Turán Szövetség könyvtárát szét kellett hordanom, amikor bejöttek az oroszok. Nagyon sok szakkönyvünknek lába kélt így. Sebestyén Gyuláról jutott eszembe, mert ő nagyon okosan írt a magyar rovásírás hiteles emlékeiről. Ez is meg volt a könyvtárban. Kalapot emelek előtte, nagy tudós volt, és tisztességes tudós ember.

(Rovás Infó – Sólyom Ferenc)

 

Kapcsolódó cikkek:

 

Share