A Fadrusz János által készített emlékművön Tar Mihály betűivel faragták meg a rovásbetűket. Néhány töredék fennmaradt.
Turul / Milleniumi emlékmű – történeti háttér
A két zilahi Fadrusz szobor történetének kezdete 1891. október 2-áig nyúlik vissza, amikor Szilágy vármegye Tantestületének Pungur Gyula, az akkori zilahi polgári fiú iskola tanára, benyújtotta ezirányú indítványát.
A műemlékről szóló források után kutatva Kincs Gyula, a leleplezés alkalmával tartott beszédében hangzik el, Szikszai Lajos királyi tanácsos alispán bizottsági elnökre emlékezvén, hogy ő volt az, ki Szilágy vármegye törvényhatósági bizottságának 1896-ban ült milleniumi közgyűlésén először megfogalmazta, “hogy a honfoglalás dicső tényét nem csak méltó, hanem kötelességszerű is volna megörökíteni”. Ő volt az akinek személye az emlékműnek otthont adó park névadója is lett, hisz nem sokkal a szoboravatás előtt hunyt el.
A Turul legkorábbi írásos említése az 1894-ben kiírt Wesselényi szobor pályázat nyertesével, Fadrusz Jánossal 1897. július 1-én aláírt szerződésben található. Ebben Fadrusz magára vállalja a milleniumi emlékmű ingyenes tervezését és a kivitelezéssel járó munkálatokat, mely a ?piacon” kerül fölállításra. A szoborbizottság összesen 27 ülése után 1902. szeptember 18-án a Wesselényi szobor leleplezésével egy és ugyanazon napon, a gesztenyefákkal beültetett, frissen parkosított téren, a Kraszna utcán volt elhelyezve, az akkori Törvényszéki palota, a börtön épülete és a Pálvár patak medre álltai közrezárt kis területen.
Tuhutum emlékmű talapzata
Az ?oltárkő alján dárdákon nyugvó lókoponyák, a hadistennek hozott áldozat maradványai, ősi szokásként s a hála fokozásául megaranyozva. A homlokzat reliefje a magyar sereg megérkezését mutatja be azzal a jelenettel, midőn Tuhutum lováról leszólván, a honfoglalás jeléül lándzsáját a földbe leszúrja. A két oldal reliefjei a régi kor szobrászati Ízlésével a magyarokat mint harczosokat s nomád népet mutatják be míg a hátsó oldalon egyszerű magyar díszítés” írja Petri Mór. Ezt a leírást Lakóné Hegyi Éva, nyugdíjas muzeológus is megerősíti a személyes tapasztalatai alapján megírt cikkében, kiegészítvén az róvásírásos obeliszk méreteire vonatkozó adatokkal. E szerint egy 3,50 – 4 méter magas, háromlépcsőzetes obeliszk tetején volt elhelyezve a szobor. Egy személyes beszélgetésben közölte, hogy az obeliszk felső szélén végigfutó keskeny friz negyedik oldalán lévő magyaros motívumok gránátalma díszítésűek voltak s nem tulipánosak, ahogy ez Tolnai Miklós Fadrusz János alkotásai című cikkében említi.
Eddig tartanak a biztos tények, de megmenekülvén az első Világháborútól, a Trianoni egyezmény következményét szenvedi-e el ő is? El volt e mozdítva a helyéről, mint a Wesselényi szoboregyüttes, s ha nem miért nem? S ha az 1935/1936. április 25-ét (a források és személyes beszélgetések nem adnak egyöntetű választ, írásos nyomra pedig nem találtam) sértetlenül a helyén átvészelte – míg a Wesselényi szoboregyüttesnek távozni kellett – hasonlóképpen az ötvenes évek deszkázásával kapcsolatban sincs értesülésünk a Turullal kacsolatban – mi volt az ami miatt a 1968-as évet, a megyealakulás évét, nem élhette túl? 1968 egyik nyári éjszakáján eltűnt.
Azóta a kommunizmusbeli szóláskorlátozás megtette hatását s írásos nyomok nélkül homály és a tudatlanság szőtte mendemondák, találgatások szárnyalnak a szobor sorsát illetően. így vannak, akik úgy tartják az alapkő egy akkoriban épült ház talapzatába lett süllyesztve, van aki azt hiszi a szobor a Zilahi Megyei Múzeum pincéjében pihen, de sajnos ez utóbbi biztos tévedés. A szobor valószínűleg már nem létezik, hisz a rendszerváltást követő nyomozások sem vezettek eredményre.
De mintha a történelem igazolni akarná önmagát, hogy semmi sem tüntethető el teljesen nyom nélkül, 2002 telén Ördögkút környékéről Zilahra került egy furcsa ismeretlen feliratú kődarab. A véletlen úgy hozta, hogy a rejtélyes szöveg megfejtése dr. Bajusz Istvánra hárult s a sem görög, sem latin összeragasztott jelek nem kis nehézség árán engedték megfejteni titkukat. Furcsa véletlen, hisz a rendszerváltás után a szobrot oly sokat kereső szemei előtt, a szóbeszéd szerint szekuritátés épület talapzatába öntött róvásírásos obeliszkdarabok egyike hagyta megfejteni titkát.
A megfejtést nagyban nehezítette, hogy a rovásírásos felírat összetett jeleket, illetve rövidítéseket tartalmaz. Tar Mihály és fia István betűi nem egy szokványos rovásírásos ábécéből valók, nem sikerült találni egy olyan ábécét sem, mely egészében lefedte volna az írástöredék minden jelét. De végül összevetve a különböző típusú és eredetű jeleket, ezek mögött a Karacsai Kódex, tűzről szóló énekének néhány sortöredéke volt olvasható.
(turulzilah.fw.hu – eredeti cikk, kép: Magyar Képzőművészeti Egyetem)
Kapcsolódó cikkek:
