Kevés a hír a “központi” médiában a Kurultáj kapcsán, de a világhálón téma a rendezvény. Egy rovással is fűszerezett csipkelődést találtunk a Gépnarancs-on.
Kurultájkép
Ilyen is lesz, nem minthogyha nem lett volna még. Kurultájt tartanak Bugacon azok, akinek kenyere-kumisza a hun nemzettudat. Ami végül is nem baj. Merthogy aki egyetért velük, az bizonyosan ott lesz, aki egyet nem ért, azt hat lóval sem lehet majd odavonszolni, ilyenformán konfliktusmentes, békés kurultáj ígérkezne. Ha nem úgy állna a helyzet, ahogyan áll. Mert meglehet, végül is csak lesz ármány, vita, széthúzás. Csoda is lenne, ha a Turáni Átok nem szerepelne igen előkelő helyen a meghívottak listáján. [kurultaj] Mivelhogy a Kurultáj nem egyszerűen fesztivál, vásár, politikai gyűlés és összhun nemzeti patlacs, hanem a szervezői szerint egyszerre mindez, és még több. Így keveredik össze, sőt, kerül egymás mellé a három nap programjában az avar kori fegyverzet és az Országgyűlés Külügyi Bizottságát képviselő Gyöngyösi Márton előadása a keleti nyitás politikájáról.
Bemutatkozik huszonhat nemzet, egytől egyig hun vagy magyar, amelyik nem, az hun-magyar. Ezek pedig: azeriek, avarok (dagesztániak), baskírok, bolgárok, burjátok, japánok, karakalpakok, kazakok, kazakisztáni madjarok, kirgizek, mongolok, üzbégek, üzbegisztáni madzsarok, tatárok, törökök, türkmének, ujgurok, yakutok, magyarok. A törökök külön negyvenfős sajtóküldöttséget is hoznak magukkal, csak nehogy farakás mellé szállásolják őket, mert elfogy az, a jegyzeteikre, akármekkora is legyen. Az szintén a hun-magyar összefogás nagy eredménye lesz, amint a muzulmán törökök és a buddhista burjátok, mongolok, japánok esténként majd együtt iszogatnak, mikor körbejár Ukkon pohara, aminek köztudomásúan nincs talpa, nem lehet letenni. Gyönyörű ünnep lesz, nagyon, lesz ott barantától buzkasiig, lovasíjászattól záró szertűzig minden. Tán még tűzoltószertár is.
Szép lesz, no. Vagyis, szép lenne. Ugyanis Bíró András Zsolt, a Magyar Törzsi Gyűlés főszervezője, aki nem mellesleg humánbiológus-antropológus, példátlan sajtónyilatkozatot tett. Tudós ember, nem hiába, nem rejti véka alá a nézeteit. Azt találta mondani – még hallani is borzalom, pedig megesett -, miszerint igaz ugyan, hogy a bécsi udvar elvette a mi szép nemzettudatunkat a maga idejében, bár még visszaszerezhető, ámde nézete szerint átestünk jó magyarosan a ló túloldalára. ?Piramiskutató újságíró szervez utakat Boszniába egy hegyhez, amelyről minden geológus tudja, hogy természeti képződmény, de vannak benne érdekes járatok. Jóhiszemű laikus embereknek mesélnek a rovásírás negyvenezer éves – vagy néha még több – múltjáról, miközben a világ legrégebbi, bármely írásos emlékei sem haladják meg a tízezer évet. A tudományos munkák ezeket a ?fantasztikus őstörténeti sztorikat? nehezen tudják ?érdekességben? felülmúlni – szerencsére.?
Hát ez meg hogyan vagyon? Miképp lenne? Nem negyvenezer éves a rovásírás? Akkor mennyi? És a Szíriusz? És az Atlantiszról származó Szent Korona? És az egész Arvisura, mindenestül, amint van? Bizony, nem lenne csoda, ha a tüzesebb turáni honfiak szablyára kapnának, megvédendő az ősi becsületet. Reméljük, nem így lesz. Arról volna ugyanis szó, hogy lehet kutatni a magyar őstörténetet erről is, arról is, ha kutatunk. Tudományos módszerekkel. És lehet álmodni szép, színes, szagos hologramokat, délibábokat, sosemvolt-sosemlesz turáni birodalmakról, negyvenezer évekről, csillagközi barantákról, csak az éppen nem tudomány. Akkor sem az, ha az álmodozónál van a stukker vagy a fokos. A magyarságot nem azzal becsüljük meg, ha minél nagyobbat hazudunk róla, hanem azzal, ha alaposan megvizslatjuk az igazságot. És kimondjuk, bármi is legyen az.
Ezzel a mentalitással nem sokat fognak találkozni a Kurultáj látogatói, a szervező jó szándéka ellenére sem, az megjósolható. Ha azonban a derék honfiak mérséklik magukat, és szóban rendezik közös dolgaikat, baranta és céllövészet helyett, tán még jutnak is valamire.
Mondjuk legalább egy kicsit megjön az eszük. Tanulnak az okosabbjaiktól. Ezentúl nem követelik Ceylont, Celebeszt. Meg a magyar-japán közös határt.
Huj. Huj. Hajrá.
(Gépnarancs – Szele Tamás – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
