Liberális célkeresztben a rovás

lapszemle

Ébredezik az SzDSz? Szentgotthárdon a Jobbik helyi elnöke válaszol a liberálisok újabb rovást érintő csúfolódására.

 

Szentgotthárdon is csípi a szemüket

Nemrég a Magyar Narancs internetes oldalán és a Gotthárdi Körkép című helyi lapban is megjelent egy cikk Rápli Róbert főszerkesztő tollából.

A cikk itt olvasható: http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/utszeli-rovasiras-77428

A szentgotthárdi Jobbik elnökeként a következő választ adtam az ott megjelentekre:

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Egyszer Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal, mire Talleyrand válasza a következő volt: “Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját és azt teszel velük, amit akarsz!” Vannak dolgok, amik nem változnak, még ennyi évszázad után sem! Szokás lett gyalázni a magyarságot, annak múltját és nemzeti örökségeit. Ebben a legjobban az azóta szerencsére összeomlott SZDSZ járt az élen, az ő fő szócsövük a Magyar Narancs című, szélsőségesen liberális, magyarellenes lap volt – és még mindig az. A fent nevezett párt és holdudvarához tartozó “megmondó emberek” voltak azok, akik szerint a Szent Jobb egy “tetemcafat”, a Szent Korona egy “micisapka”, a turul pedig egy “dülledt szemű tojómadár”. Ehhez a szellemiséghez csatlakozott a Főszerkesztő Úr is, amikor rovásírásunkat “útszélinek” degradálta. Talán valamiféle megfelelni vágyás motiválta Önt, mikor két különböző hangvételű írást jelentetett meg ugyanarról a témáról.

Ön racionális érvekről beszél, amikor a rovásírást föníciai, türk, arámi és közel-keleti eredetűként írja le. Itt felmerül bennem egy kérdés: vajon a héber írás eredetét miért nem kérdőjelezi meg senki sem? Mindannyian tudjuk, hogy sok dolog múltja már a homályba vész, mindenesetre szeretném felhívni a figyelmét néhány apró érdekességre: a rovásírásos emlékek magyar nyelven olvashatóak, az ábécé pedig tartalmaz olyan betűket és hangokat, amelyeket csak a magyar nép használ! Példának okáért az ékezetes magánhangzók és a dupla mássalhangzók. A latin írásjelekkel szemben – ahol is az “ny” betű az “n” és az “y” párosításából áll – a rovásírásban minden hasonló mássalhangzó külön betűként szerepel! Ön meg sem említi a lehetőségét, hogy a rovásírás a mi ősi írásunk lenne, a fent említett tényeknek én személy szerint jobban hiszek, mint azoknak az “egyes kutatóknak”, akiket Ön említ. Csak remélni tudom, hogy ezek a kutatók hitelesebbek, mint mondjuk az a régész(!) professzor, aki annak idején megállapította a finnugor nyelvi(!) rokonságot! Ezt a teljesen agyament és képtelen teóriát az akkori politika támogatta, amúgy semmi alapja sem volt, mégis ezt sulykolják belénk már közel másfél évszázada!

Főszerkesztő Úr említ bizonyos leleteket, amelyek amúgy “6-7000 évnél korábbiak annál, mintsem hogy a honfoglalók megjelentek volna errefelé”. Mi van akkor, ha a magyarság már sokkal régebben itt volt a Kárpátok között, mint ahogy azt a jelenlegi történetírás gondolja? Mi a szkíta-hun-avar rokonságban hiszünk, de én is hadd említsek egy elméletet, mely szerint a magyarság őshonos ezen a területen, a bizonyos honfoglalás pedig csak egy szimpla hazajövetel volt! Ön szerint “hivalkodó” rovásírásos táblát kihelyezni településünk bejáratához. Ez talán Ön szerint úgymond “magyarkodó” lenne? Miért kellene szégyellnünk nemzeti örökségeinket? Az USA-ban senkit sem zavar és nem vádolják az ott lakókat “amerikáskodással”, ha a nemzeti lobogójukat és jelképeiket büszkén vállalják és használják! Ismét Önt idézném, miszerint a rovásírásos táblák “bárkiben ellenérzést kelthetnek, aki a felszínnél mélyebbre ásva igyekszik megismerni és lelkében átélni a magyar nemzeti múltat, nemzeti tudatot”. Szívesen a figyelmébe ajánlom Friedrich Klára vagy Szakács Gábor kutatásainak eredményeit a rovásírásról, talán náluk mélyebbre senki sem ásott ebben a témában. Amennyiben sikerül valamelyiküket egy előadás erejéig városunkba invitálni, megígérhetem, hogy a Főszerkesztő Úrnak az első sorban fogunk helyet biztosítani! Ki tudja, talán az Ön szemlélete is megváltozik majd, ha a valós tényeket és bizonyítékokat megismeri a témában. Addig sajnos az Ön cikkei azok alá adják azt a bizonyos lovat, akik megyénkben már Celldömölkön és Csepregen is megrongálták a rovásírásos táblákat.

Tisztelettel:

Lábodi Gábor

Jobbik Szentgotthárd, elnök

 

Kapcsolódó cikkek:

Share