A Népszabadság naplóíróját magával ragadta az őszinteség: “Utálom, hogy mostanában minden annyira MAGYAR. Én nem akarok NAGY MAGYAR lenni, s mi több a gyerekemet is kiírattam a rovásírás szakkörről”
Utálom, hogy mostanában minden annyira MAGYAR
Hozzávetőlegesen ezzel az egy saját félmondattal jellemezhető a Tara (Lee Tünde – adatai) álnéven jegyző NOL naplóíró (liberálisul: blogger) önmeghatározása. Nos, ehhez szinte semmilyen megjegyzés nem kell: a közeg (NOL) és a szánalmasan túljátszott magyargyűlölet magáért beszél. Ennek az állampolgárság-birtokosnak csak gazdája tanácsát lehet eszébe juttatni: “El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék ! Lehet menni! (Gyurcsány F.)”
Megvédett ország – részlet
Nem tudom mi lesz a mese vége, mert még nagyon az elején tartunk. De az én gyomrom már most forog. Nem akarok egy olyan alkotmányt, amilyen a híresztelések szerint készül. Nem akarom a NENYIT sem kifüggeszteni, sem pedig olvasgatni a közhivatalokban. Nem akarom, hogy megvédjenek önmagamtól, a médiától, a saját döntéseimtől. Nem akarok pót- apukát. Köszönöm szépen. Felnőttem már, boldogulok magam is. Úgyhogy dafke: Liberális vagyok, nem hiszek egy büntető és jutalmazó Isten létezésében, nem tudom mi az a Magyar Nemzet, különösen nem tudom mennyi a négyharmad magyar:)), és nem hiszek a cigány-bűnözésben, az idegenszívűek létezésében, és nem kérek Batmanből és Robinból sem.
Utálom, hogy mostanában minden annyira MAGYAR. Én nem akarok NAGY MAGYAR lenni, s mi több a gyerekemet is kiírattam a rovásírás szakkörről, amit pedig egy matek ötössel honorált volna a tanító néni. Köszönjük szépen nem kérjük. Nem kérem Vona Gábort a mellényével egyetemben, sem az összes unatkozó, kopasz, idiótát sem, akiknek nincs jobb dolguk, mint melegeket dobálni tojással meg kockakővel. Megijeszt, hogy a támogatottságuk 6-8% körül mozog. Megijeszt, hogy az itt élő, dolgozó, tanuló külföldiekből csinálnak bűnbakot, kiélve agressziójukat, frusztráltságukat. Nem a cigányok, nem a zsidók és nem is a kínaiak k…ták el nem kicsit, hanem nagyon. Mindenki ezt tette, aki az elmúlt húsz évben a politika közelébe került. Tisztelet a kivételnek.
El lehet menni? – Eredj, ha tudsz!
Kapcsolódó cikkek:
