Nagy érdeklődés mellett zajlott a szavazás nemzeti írásunk hungarikummá nyilvánításáról. A szavazatok 95%-a támogatja az elképzelést.
Nemzeti írásunk sajátos magyar különlegesség
Ez egyáltalán kérdés??? – kiálthatna fel teljes joggal a kedves olvasó, de a mai magyar valóság abszurdjában sajnos a felvetés időszerű. Annak ellenére ugyanis, hogy a székely-magyar rovás az egyik (túl)élő írásmódja nyelvünknek, ma még mindig szép számmal akadnak közszereplők, az államszervezet alkalmazottai akik, tiltják és akadályozzák nemzeti írásunk használatát, sőt egyes ideológiai csoportok képviselői a nyílt gyalázkodástól, a közösség kulturális jelképei elleni uszítástól sem riadnak vissza.
Ezért a szellemi örökségünk melletti kiállás szükségszerű, a székely-magyar rovás felvétele a védett nemzeti jelképek és a nemzeti szellemi erőforrások közé elengedhetetlen.
A 19/20-os többség…
A rovótársadalom egyértelmű véleményt mondott a székely-magyar rovás helyéről a hungarikumok között, ezért az eredményt az érintett szervek és közszereplők részére is tudatni fogjuk. A rovók közösségét reprezentáló olvasói véleménynyilvánítás szerint nemzeti írásunk felvételét a hungarikumok közé 95% támogatja – 60,1% azért, mert a rovás magyar szellemi örökség, 34,9% pedig azért, mert ma már csak magyarok használják. A fennmaradó 5%-nyi szavazatból 3,3% nem tartja hungarikumnak nemzeti írásunkat, 2,5% azért, mert más népek is használták (valóban, korábban sok testvér- és rokonnépen túl, a velük kapcsolatba kerülő más népek – pl. szlávok is – időlegesen átvették azt), illetve 0,8% azért, mert ma még kevés ember használja a mindennapokban. A fennmaradó 1,7%-nyi szavazat szerint szakembereknek kell döntenie a kérdésben.
A székely-magyar rovás élő szellemi kincs
Ezt a megfogalmazást az elfogultsággal nem vádolható gazdasági szaklap, ma Napi Gazdaság 2010. áprilisi Kárpát-medence mellékletében olvashatjuk, s minden betűjévél egyet lehet érteni. Nemzeti írásunk nem csupán a múlt megőrzendő darabja, de több szempontból is nemzeti erőforrás.
A világ mai országai, népei között szép számmal vannak olyanok, akik a szellemi-társadalmi-gazdasági összefogás alapfeltételét jelentő önazonosság erősítésére a nagyon szerény történelmük, kulturális hagyatékuk “tunningolásához” a történelemhamisítás és plágium eszközétől sem riadnak vissza. Ezzel szemben a magyarság ma is használatban lévő, fejlett írásműveltséggel rendelkezik, mely szervesen kötődik a magyar kultúra minden részéhez, de kiváltképp a nyelvhez. Ezért nemzeti írásunk védelme és fejesztése érdekében az alábbi lépések szükségesek:
- Technológia fejlesztés, szabványosítás: A korszerű mindennapi használathoz ma már messze nem elegendő a bicska és egy bot, papír és ceruza. A távközléstől a nyomtatásig, aköztéri feliratoktól az oktatásig ma szinte minden a digitális technológián alapul. Viszont Európában ismételten csak utolsóként, az élő írások közül csak a székely-magyar rovás nem része a nemzetközi számítástechnikai szabványnak. Az ügy – eddig az állam részvételének teljes hiányával – folyamatban van, de a sikerhez a rovótársadalmon túlmutató közmegegyezés és hivatalos szerepvállalás szükséges.
- Oktatás: Bár a rováshasználók tábora mára százezres nagyságrendűvé vált, lelkes rovásoktatók százai tanítanak állami közfeladatot önként átvállalva, de hosszú távon elengedhetetlen, hogy a rovásoktatás az alapképzés, a Nemzeti Alaptanterv része legyen.
- Jogi státusz: A székely-magyar rovás méltó tagja nemzeti jelképeinknek, szellemi kincseinknek, ezért mihamarabb szükséges törvényi oltalma.
Kapcsolódó cikkek:
