A Galamuson továbbra is a rovástábla a sláger, ezúttal Nagykőrös fideszes alpolgármestere zarándokolt el a szélsőbalos bolgárgyörgyhöz. Közös az örömük…
Zsák a foltját…
Bolgár György a rovástábla ügyében történt sorozatos megszégyenülése miatt depressziós hallgatásba burkolózott. Nagykőrös fideszes alpolgármestere sietett lelki támaszt nyújtani neki egy kis rovásfóbiával. Ahogy Bolgár György sem tudja, hogy mi ellen tiltakozik (rovásírás nyelvéről beszél), úgy Körtvélyesi sincs tisztában a rovás eredetével (István előtt időkről beszél, meg kereszténység-pogányság ellentétéről). Politikailag motivált süketek párbeszéde.
A magyarság szellemi örökségét tagadók fóbiája viszont érthető, hiszen egy év alatt több mint 100 településen állítottak egységes rovásásos helynévtáblát, és több mint 20 településen egyéb rovástáblát. Ehhez képest a kicsinyes személyi ellentétek és avitt politikai szándékok miatt mindössze 3 településen akadályozza a táblaállítást – jogtalanul – a helyi városvezetés. Nos, ez bizony 2,5%… amely önmagában minősíti ezen települések vezetőit. A szélsőliberális Galamus írásából kiderül, hogy Nagykőrösön még csak anyagi akadálya sem lenne a táblaállíásnak.
Hogy ki és mi lett ezzel az üggyel nevetséges, azt néhány hónap múlva megkérdezzük Körtvélyesi Attilától, de azért már most köszenetet mondhatunk neki, hogy “bal”-ul elsült akciójára válaszul az elmúlt egy héten 5 új “csakazértis” táblaállító település jelentkezett. Remélhetőleg az egészséges gondolkodású települések “körbetáblázzák” Nagykőröst (ahogy Martfű esetén már megtörtént), hadd árválkodjon szigetként a rovástáblák tengerében.
A rovást betiltó települések szégyenlistája:
- Martfű – ellenző: Dr. Kiss Edit polgármester
- Albertirsa – ellenző: közgyűlés
- Nagykőrös – ellenző: Körtvélyesi Attila alpolgármester
A rovásírásos helységnévtábla nevetségessé tételéről (Galamus.hu)
Interjú Körtvélyesi Attilával, Nagykőrös fideszes alpolgármesterével
Bolgár György: – Ön volt az, aki néhány nappal ezelőtt egy nagyon ügyes húzással megakadályozta vagy legalábbis nevetségessé tette a helyi Jobbik önkormányzati képviselőjének azt a kísérletét, hogy Nagykőrös határába helyezzenek ki rovásírásos helységnévtáblákat, merthogy az illető elé tett három rovásírásos szöveget és megkérte, hogy válassza ki közülük, hogy melyiken van Nagykőrös neve. Az illetőnek ez nem sikerült. Gratulálok utólag is, mert ilyen szellemesen nem szoktak elbánni ilyen jellegű javaslatokkal. Különösen, mert van, ahol beleegyeznek ebbe, van, ahol nyilván valamilyen politikai manőverrel megpróbálják távol tartani a várostól vagy a képviselőtestülettől, de így elintézni a dolgot, hogy ez tartalmatlan, és azt sem tudja lényegében, hogy mit javasol, aki előterjesztette, én még ilyet Magyarországon nem láttam! Hogy jutott eszébe?
Körtvélyesi Attila: – Először is megmondom őszintén, továbbra is értetlenül állok az előtt, hogy egyáltalán a Jobbiknak milyen célja van ezzel országszerte, hogy települések határában rovásírással állítják fel a település névtábláját, hiszen ahogy a mi esetünk is példázza, ők sem tudják elolvasni. Akkor kérdem én – tőle is kérdeztem ?, kinek állítjuk. Én azt mondtam, hogy ilyen alapon sokkal több értelmét látnám például latin nyelven kiírni, hiszen ahhoz Magyarországnak a keresztény kultúrához való tartozása miatt sokkal több köze volt, mint ehhez a rovásíráshoz, aminek egyébként az eredete sem bizonyított továbbra sem. És pont ezért gondoltam azt, hogy igenis megkérdezem tőle és elviszek neki három ilyen írást. Erről a három írásról egyébként tudni kell, hogy az egyikre Nagykőrös volt írva, a másikra Arany János mint Nagykőrös városához kötődő személy, a harmadikon pedig Cegléd volt, a szomszédos település, hiszen azt gondoltam, ha már Nagykőröst nem ismeri föl, talán Ceglédet fölismeri, hiszen sokat jár a szomszéd városba, de sajnos azt sem sikerült neki.
– Ki volt az, aki segített Önnek, mert feltételezem, hogy nem Ön a rovásírástudor, hanem el kellett mennie valakihez?
– Nem kellett, mert hála istennek az internet adta lehetőségekkel találtam olyan programokat, amelyekbe ha beír valaki egy szót, akkor az azonnal lefordítja. Én ezeket kinyomtattam, valamit a programról is kinyomtattam, ami azt tanúsította, hogy a papírokon tényleg az a szöveg található, amit én mondok, hogy tudjam bizonyítani számára, ha netalántán sikerül felismernie.
– Milyen hatást váltott ki ez az akciója a képviselőtestületből?
– A fideszes képviselőtársaim jót derültek rajta, és ők teljesen egyetértettek vele, az MSZP-s képviselő megpróbált segíteni a jobbikos képviselőnek, mert egymás mellett ülnek, mondjuk ő is jót derült rajta, de megpróbált segítséget nyújtani, ha már ilyen bajba került a képviselőtársa, de nem tudták együtt sem megfejteni. Az MSZP-s képviselőtársam is mondta, hogy bevallja őszintén, hogy ő sem ismeri ezt az írást.
– Egyeztetett például a város polgármesterével, Czira Szabolccsal, aki régóta parlamenti képviselő, szóval tekintélyes ember a városban mindenképpen?
– A polgármester úr számára jeleztem, hogy ezzel az előterjesztéssel nagyon nem értek egyet, nem látom a célját, értelmét, és éppen ezért nekem van egy ötletem, amivel szeretném felmérni, hogy magán a képviselőtestületen belül, ha már a jobbikosok állítják ezt a táblát, ők fizetik, az ő céljuk, akkor a helyi szervezet elnöke felismeri-e egyáltalán az írást. A polgármester úr azt mondta, hogy ő támogatja az ötletemet, mert ő sem ért ezzel egyet. Én úgy gondolom, hogy az eset jól példázza azt, hogy a Jobbiknak nem ez volt az első olyan előterjesztése, például itt Nagykőrösön is, hogy javasolnak valamit, de nem gondolják végig, csak bedobják a dolgot és várják, hogy valami hatást kivált, utána meg megfutamodnak és hallgatnak róla, mint ahogy egyébként erről az esetről is azóta helyi szinten nagyon csöndben vannak.
– Az, hogy ilyennel állnak elő, persze megmagyarázható, politikailag mindenképp. Nem azért, mert meg akarnának tanulni a rovásírás nyelvén, vagy ezzel az írással érintkezni, nem hiszem, hogy ez a kulturális cél volna az elsődleges, hanem inkább az, hogy saját magukat úgy állítsák be, mint az igazi, egyetlen hiteles ősmagyar párt, amelyik még tulajdonképpen általunk ismeretlen múltba is elkalauzol minket, és meg tudja húzni ezt az egyenes vonalat, ami mondjuk a székely rovásírástól a Jobbikig terjed. És abban a pillanatban, hogy például a Fidesz valamelyik városban, például Nagykőrösön ezt nevetségessé teszi, vagy ennek ellenáll, akár még azt is kitalálhatják, hogy nahát, ezek a fideszesek nem igazi magyarok, mi vagyunk az egyetlenek. Csakhogy, ha közben kiderül, hogy ők sem igazán magyarok, hiszen nem ismerik a székely rovásírás jeleit, akkor bajban vannak. De a politikai cél nyilvánvalóan ez, Önök tehát vállalnak valamiféle politikai kockázatot, amikor szembeszállnak ezzel.
– Igen, valószínűleg ők ezt az ősmagyarpárt-képet próbálják erősíteni. Jól emlékszünk rá, számomra a Jobbik akkor vált nevetségessé, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozás ellen tiltakoztak, ennek ellenére képviselőjük ül bent abban a parlamentben, amely ellen tiltakoztak, és nem ismerték el a létjogosultságát. És számos ilyen elvük van. Én azt gondolom, hogy ők annyira nagy hazafiak, hogy nagy hazafiságukban már nem a saját nemzetük nyelvén akarnak írni dolgokat, pedig az élő nyelvet kellene erősíteni, ezt kellene inkább megtartani, nem egy halott nyelvet próbálni feltámasztani és azt előtérbe helyezni. Tehát nekem elég érdekes ez a hazafiság. Továbbá a hazafiságukat nagyon jól példázza – itt Nagykőrösön történt – hogy augusztus 20-án, Szent István államalapítónk ünnepségén, a városi ünnepségen például nem vettek részt a Jobbik aktivistái.
– Valamiféle pogány magyar hagyomány szellemében, vagy miért?
– Én nem tudom, számomra is érdekes. Ezzel a rovásírással a szent istváni időket próbálják visszaidézni, tehát majdnem hogy azt mondják, járjunk újra lóval.
– Arra aztán végképp nincs bizonyíték, hogy létezett székely rovásírás a XV. században, ez biztos. De az, hogy a honfoglalás vagy Szent István előtti rovásírásos emlékek pontosan kihez köthetők és hogyan, már végképp nem bizonyított. De nyilvánvalóan ez a cél, valamilyen, akár több ezer éves mítoszt teremteni, hogy nekünk már akkor is volt írásunk, és ennek az ősmagyar hagyománynak a folytatója a Jobbik.
– Olyan érzése van az embernek, mintha az elmúlt néhány száz évet próbálná kitörölni a magyar történelemből, ami elég sajnálatos, mert egy igazi hazafi ezt nem akarja kitörölni, hiszen ez a mi múltunk.
– Mekkora visszhangot keltett mondjuk fideszes körökben ez az Ön akciója? Tehát szóltak akár a fővárosból is, vagy fideszes vezetők is?
– Nem, semmi ilyesmi reakció nem volt.
– Se jó, se rossz, se dicséret, se feddés nem volt?
– Semmi. Csak azt láttam, hogy az országos sajtóban viszonylag nagy visszhangot kapott ez a dolog. Ott ezt a témát többen is magukénak érezték, láttam a hozzászólásokat is, amelyek ezeken az oldalakon megjelentek, láttam, hogy vegyes volt a fogadtatás, tehát egyfajta vitát váltott ki, aminek örülünk, mert ez azt jelenti, hogy többekben fölmerült, hogy ezeknek a rovásírás tábláknak mennyire van létjogosultsága a települések határában.
– Nagykőrösön mit szóltak az emberek? Ők nyilván tudomást szereztek arról, ami történt.
– Én itt csak olyannal találkoztam eddig, aki teljesen egyetértett vele és azt mondta, hogy a város határában áll egy nagyon szép, fából kifaragott köszöntőtáblánk, hogy ?Üdvözöljük Nagykőrösön, Arany János városában?, ezzel mindenki nagyon elégedett és büszke rá. És azt mondta, hogy nincs szükség arra, hogy ezt eltakarja egy rovásírásos tábla, csak azért, hogy néhány ember boldognak érezhesse magát, a többi pedig inkább zavarba kerül, mert nem tudja, mi van rajta.
– Igen, Arany János éppen elég jó Nagykőrösnek.
– Így van.
– Látom a honlapjukon, hogy október 15-én városközpont-átadó ünnepséget tartanak. Mi ez a városközpont-átadás, mekkora projekt volt ez, mikor kezdődött, mennyibe került?
– Ez egy Európai Uniós támogatással megvalósuló beruházás, amelynek keretében a városközpont, Nagykőrös főtere teljesen megújul. Ez körülbelül egy másfél milliárd forintos beruházás, amely érintette a város központjában lévő két templomot, a katolikus és református templomot, valamint sétányok kerültek kialakításra, új gazdasági üzlethelyiségek pavilon formájában, illetve egy nagy rendezvénytér a későbbi, bármilyen tömeges rendezvényekhez. A város ezzel sajnos szenvedett, hogy eddig ilyen nem volt a központban, a különböző rendezvényeink be voltak szorulva egy kisebb területre. Tehát tulajdonképpen a cél az volt, hogy a lakosságot arra ösztönözzük – mert a parkolóhelyek számát csökkentettük ?, hogy inkább biciklizzenek – egyébként is a biciklisták városa Nagykőrös, azt szokták mondani ?, gyalogoljanak, sétáljanak. Ennek egy közösségteremtő, formáló ereje lenne, rovásírásos tábla nélkül természetesen.
– Mikor indult ez és mennyi idő alatt végeztek vele?
– Tavaly indultak el a munkálatok, az előkészítés és maga a tényleges munkavégzés körülbelül kora tavasztól.
– Mikor kellett erre pályázni?
– Erre még 2009-ben pályázott a város és 2010-ben született meg a döntés, hogy nyertünk.
– És hányadrészét fedezi egy ilyen beruházásnak az Európai Uniós támogatás?
– Nem tudok pontos számot mondani, most így fejből nem tudom, mert annyira sok beruházás folyik jelenleg a városban, de körülbelül olyan nyolcvan-nyolcvanöt százalékos finanszírozással valósul meg.
– Akkor már csak az a kérdésem, hogy egyébként hogy áll a város anyagilag, mekkora az adósságuk?
– Hála istennek, a városnak nagyon kicsi az adóssága, épp a múltkor számoltuk ki, hogy az egy főre jutó adósság körülbelül negyvenötezer forint. Egy huszonötezres városról beszélünk egyébként. Nagyon stabil a költségvetésünk. A költségvetés főösszege körülbelül nyolc-nyolc és félmilliárd forint, ebből az éves adósságszolgálat olyan 120-130 millió forint évente. Tehát úgy gondolom, azért a számokból is lehet látni, hogy eléggé stabilan bírjuk. Csak az iparűzési adóbevételünk jóval magasabb, mint az éves adósságszolgálat, tehát tudjuk fedezni a kiadásainkat.
– Vagyis a rovásírásos helységnévtábla nem azért nem kerül a város határába, mert nem tudják kifizetni.
(Galamus.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek
