Egyszerű, de nagyszerű kezdeményezés – csak egy filctoll kell hozzá. Írjuk ki nevünket a postaládára és bátorítsuk erre, barátainkat és ismerősinket. Ahogy a cikkíró is tette.
Kis erőfeszítés – nagy hatás
Nemzeti írásunk korszerű használata rohamosan fejlődik. Táblák százai nőnek ki a települések határán, beindult a rovásos könyvkiadás, divatcikkek, ékszerek és ruhakiegészítők készülnek rovással. Elindult a nemzetközi szabványosítás és a számítástechnika is hamarosan alkalmazni fogja a székely-magyar rovást. Mindeközben a rovás alkotmányos védelme nem valósult meg, a nemzeti alaptantervben nincs rovásoktatás és az állam még mindig csak “tűri”, de nem támogatja a rovás használatát.
Maradnak tehát az alulról jövő kezdeményezések és a rovás terjesztésének költségkímélő, öltletes módjai. Erre ad követendő példát az alábbi olvasói levél és hozzá a korszerű rovás ABC.
Tanítsuk meg a postásokat is 🙂
Kedves lépcsőházi történet a mostani, mégsem nevezhető hétköznapinak. A helyszín egy belső-ferencvárosi háromszintes, közel száz éves téglaház körfolyosóval. A szereplők két lakó a harmadik emeletről. Az egyik egy nemzetben gondolkodó 28 éves szállodai portás, a másik egyegyedül élő bácsi, aki közel annyi idős lehet, mint az épület.
Néhány éve a fiatalembert megfogta a rovásírás, és elhatározta, hogy meg fog tanulni folyékonyan írni és olvasni. Néhány hónapja, nem is olyan sokkal, miután útjára indult a rovástábla-állítási akció, elhatározta, hogy mivel neki városa nincs, a szűkebb pátriájára ?tűzi ki a zászlót?. El is készítette egy videókazetta-matricára a vezetéknevét rovással, és kitette a postaládájára illetve az ajtajára, a latin ABC-s felirat fölé. Természetesen nem alá, mivel néhány hangot amatőr módon csak több karakterből tud kihozni, a másik kicsit fejlettebb. Fő a protokoll! Néhány hét múlva belebotlott a bácsiba a közeli benzinkút előtt, aki megkérdezte, hogy milyen írás is ez. A fiatalember nagyon rég várta, hogy valaki feltegye ezt a kérdést, így be sem állt a szája. Elmesélte, hogy őseink használták ezt, mielőtt a kereszténységgel együtt bevezették a latin ABC-t, hogy ellentétben a ma használatossal jobbról-balra olvassuk és hogy mivel több ezer éves rovásemlékeket találtak errefelé, így kijelenthetjük, hogy a rovás a magyarság Kárpát-medencei birtoklevele. A beszélgetés után elköszöntek egymástól, és mindketten elindultak a dolgukra.
Október elején, egy szombati nap reggelén, a fiatalember megkívánva egy kis bundáskenyeret, lement a boltba a hozzávalókért. Lefelé menet a postaládáknál összefutott a bácsival, aki megkérte, hogy az ő postaládájára is írja ki a nevét rovással. A fiatalember annyira meglepődött a kérés hallatán, hogy majdnem elfelejtett a boltba menni. A reggeli után egy újabb videókazetta-matricára került fel egy újabb vezetéknév, néhány lépcsőfok múlva újabb postaládára került fel az a néhány, most még szokatlan jel. Akkor szombaton pedig újabb lépéssel kerültünk közelebb, hogy feltámasszuk régen és méltatlanul elfeledett ősi írásunkat.
A tanulság talán annyi, hogy a nagy dolgokhoz nem kell hegyeket megmozgatni. Néha elég egy matrica, egy filctoll és egy postaláda!
(Rovás Info – Hoffner Tibor)
Kapcsolódó cikkek:
