A rovás szakértőjeként számon tartott (volt Szdsz-es) Sándor Klára minden fórumon a már meghaladott “humanista találmány” elméletre hivatkozva ellenzi a rovás használatát..
Tiszteljük a múltat… ???
A Galamus Csoport tagja Sándor Klára (volt SzdSz-es képviselő), akit – bár turkológus, mégis – rendszeresen rovásszakértőnek aposztrofálnak. A ma már csak a megszűnőben lévő pártja körüli csoportokban hangoztatott vélekedés szerint a székely-magyar rovás (már ha létezik ilyesmi…) nem más, mint a reneszánsz időkben kitalált romantikus udvari kedvtelés egy kis türkös archaizálással vegyítve. No comment.
Az alábbi képen párt(!)fogójával látható Sándor Klára ráadásul minden alkalmat megragad arra, hogy a rovás jelenkori használatát ellenezze – ami ma már szerencsére csak mosolyfakasztásra elég. Mindenesetre lehetnek elképzeléseink, hogy milyen szellemben tevékenykedehetett az országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságában…
SzDSz frakció – Sándor Klára “rovásszakértő” és az oktatásügyet szétverő Magyar Bálint
Sándor Klára és a rovástáblák Zuglóban
?Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata tiszteli és ápolja a rákosmezei országgyűlések hagyományait. Zugló területén húzódott a Rákosmező, mely a középkori országgyűlések színhelye volt. Markó Elemér István önkormányzati képviselő úr javaslatára Zugló Önkormányzata 1974/2010. (XI.18.) sz. határozatában csatlakozott a Székelyföldről induló mozgalomhoz, így az új címerrel ellátott új üdvözlőtáblákon székely rovásírással is megszólítjuk vendégeinket, az itt haladó utazókat.
1277-ben itt nyilvánították nagykorúvá IV. (Kun) László magyar királyt. IV. Kun László udvari papja, Kézai Simon írta, hogy a magyarok ősi írása, hun. Később Hunyadi Mátyás királyunk – akinek királlyá választására a Rákos-mezőn várakoztak a nemesek -, 1483-ban főpapját, Janus Pannoniust bízta meg a pozsonyi egyetem tananyagának megszerkesztésével. A tudós pap/költő állította össze a Nikolsburgi rovás ábécét, amelynek eredeti példánya a budai várban, az Országos Széchényi Könyvtárban található. A középkori magyar királyok hadai – kiváltképp a székely csapatok – a rovásírást jobban ismerték, mint a latin betűket. Tehát a rovásírás Rákosmező, illetve a mai Zugló területén ismert, használatos volt.?
A megjegyzés (Sándor Klárától):
Kézai Simon (aki tényleg Kun László krónikása volt) nem írta, hogy a magyarok ősi írása a hun. Azt írta, hogy a székelyek a vlahokkal/blakokkal (blaci) keveredtek, s úgy hírlik, ?azok betűit használják?.
Semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy a Nikolsburgi Ábécét (valóban az OSZK őrzi) Janus Pannonius állította volna össze. Janus Pannoniust nemigen bízhatta meg Mátyás semmivel 1483-ban, merthogy 1472-ben szegény ?tudós pap/költő? meghalt. 1483-ban az az ősnyomtatvány készült (Bartholomeus Angelicus De proprietate rerum című munkája), amelybe a Nikolsburgi Ábécét tartalmazó levelet kötötték.
Semmilyen nyoma nincs annak, és semmilyen ismert, hiteles forrás nem is ír ilyet, hogy a középkori magyar királyok hadai, legyenek székelyek vagy sem, jobban ismerték a rovásírást, mint a latin betűket.
Semmilyen logikai levezetéssel nem lehet a föntiekből eljutni oda, hogy ?tehát? a rovásírás a mai Zugló területén is ismert, használatos volt. De egyébként mindez szinte lényegtelen is. A valódi hír az, hogy mindez Zugló önkormányzatának honlapján jelent meg.
A kérés (Sándor Klárától):
Tisztelje Zugló önkormányzata a hagyományokat: ismerje meg a testület a magyarországi humanizmus, valamint a székely írás történetét és egy hiteles, valóban régi ábécét. Mert ez itt, amit a táblákon látni, 20. századi mesterséges gyártmány.
(Sándor Klára – Galamus csoport)
Rovás Info vélemény:
A történelem magyarellenes korszakai (pl. Hunsdorfer-Budenz korszak, kommunizmus-szocializmus vagy liberális kultúrharc) által majdnem teljesen megsemmisített rovás forrásanyagok maradványaiból is fő vonalaiban feltárható a rovás középkori története. Ehhez jönnek a rovás közélet által feltárt, újból megismertetett számos rováslelet.
De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ma egyre többen vannak azok, akik nem a múlt pusztításain siránkoznak, hanem azon továbblépve, újra használnják a rovásjeleket a mindennapi életben. Úgy tűnik, ez lehet itt a fő probléma: ha már a “múltat nem bírták végleg eltörölni” 1919 szellemi és politikai örökösei, akkor igyekeznek lekicsinyelni és eljelentékteleníteni mindent, ami a magyar önazonosság, műveltség része.
Sándor Klára érvelése pedig, hogy Zuglónak semmi köze nincs a rováshoz, sajnos nem több, mint (liber)ál-intellektuális szófacsarás. Ugyanis, amennyiben Zuglónak valóban más köze nem is lenne a rováshoz, de a városrész lakói ma mégis felvállalják a rovást, akkor ugyanolyan örökösei a nemzeti írásnak, mint székelyek Erdélyben.
Kapcsolódó cikkek:
