Béndek Péter szerint a rovásírásnak se jelene, se jövője sincs, mindezt politikai metafóraként használja pamfletjében.
A magyar választó lelkesen kibelezi önmagát (Mandiner)
Mi bezzeg nemzetileg felpántlikázva kibelezzük az oktatástól kezdve a működő tőkéig a nemzeti erőforrások védelmének minden lehetőségét.
„Ha megfigyeli a nagyérdemű, még az Orbánnal »szövetséges« nacionalista kormányzatok sem alakítják ki az oligarchikus kormányzásnak azt a rendszerét, tehát nem nyúlnak bele a gazdaságba és a piacba, ami Orbán politikájának a veleje. Miért nem? Mert pontosan tudják, hogy ez és az erőforrásaik fejlesztése jelenti a nemzeti fejlődés zálogát, illetve minden ezzel ellentétes hazudozás valójában nemzetellenes. Ezek az országok tovább modernizálnak rendületlenül, miközben keresik a kulturális önazonosságuk nekik tetsző egyensúlyi pontját. Mi bezzeg nemzetileg felpántlikázva kibelezzük az oktatástól kezdve működő tőkéig a »nemzeti erőforrások« védelmének minden lehetőségét, amihez szorosan hozzátartozik, hogy elmebetegek Trianon revíziójáról vagy épp a haditengerészeti hagyományainkon megerősödő honvédségről szövegelnek.
Metaforikusan: a székely rovásírást politikává avatjuk, miközben legföljebb a kultúrában, ott is az emlékek között volna helye – mivel nincs semennyi relevanciája a jelenhez, hát még a jövőhöz. Ám aki ilyesmit, vagy ezzel analóg dolgokat állít, az (implicite biztosan) hazaáruló. Az árulózókat ellenben semennyire nem izgatja, hogy elszámoljanak azzal, hogy mi ennek a világnak (metafora!) a köze a mához. Mit mond (metafora!) a rovásírás a jelennek? Mi a jelentése a produktív szellem számára? Hogyan fordítsuk le (metafora!) C++-ba, esetleg még specifikusabb nyelvekre? Vagy (metafora!) ne fordítsunk egyáltalán?
Mennyire csodálatosan ostobán állnak a dolgok körülöttünk!”
Mandiner.hu – eredeti cikk)
Rovás Infó vélemény
Megszokhattuk a Mandiner rovásellenes kirohanásait, ezúttal hangsúlyozottan metafórikusan verik el a port a magyarság szellemi teljesítményén, a székely-magyar rováson. Próbálná meg ezt máshol… Európa negyedik élő írásrendszereként (latin, görög, cirill után a rovás) nemcsak jelene, de jövóje is van. Persze sokan vannak, akiknek kényelmetlen, hogy még mindig az utcán hever a téma, s nem a múzeumokban porosodik. Ezt már száz éve is eljátszották, ennek ellenhatását mutatja be épp miskolci kiállítás (megtekinthető szeptember 30-ig).
A szerző (metaforikus) kérdéseket tesz fel, válaszoljuk meg neki.
Valóban hazaáruló az, aki letagadja a magyarok írásműveltségét, épp jövő héten fog ismét kiderülni a magyar(talan) bíróság hozzáállása az alárovásos igazolványokhoz. Ez önmagában jelzi, élő a rovás.
- Mit mond (metafora!) a rovásírás a jelennek? Válasz: a magyar kultúrnép, már akkor írni olvasni tudott mindenki, amikor más nyugati országokban ez még a királyoknál sem volt divat. A rovás használata mai fogalmak szerint egy kulturális “brand”, használója meg tudja magát különboztetni az uniformizált, globalista, homogenizáló világban.
- Mi a jelentése a produktív szellem számára? Válasz: fél órás betűtanulással kreatívitást fejlesztő írásrendszer ismeretéhez, valamint az ahhoz kapcsolódó székely (magyar) történelembe való betekintéshez, önazonosságtudat erősítéséhez jut. S természetesen jobban megérti a hang és betű közti különbséget, pontosabban fogja ismerni a helyesírást és rájön a magyar nyelv gyöktermészetére.
- Hogyan fordítsuk le (metafora!) C++-ba, esetleg még specifikusabb nyelvekre? Válasz: rovást nem fordítunk, hanem olvasunk, mert ez írásrendszer és nem nyelv. Ezért más nyelvre úgy fordítjuk, hogy előbb elolvassunk magyarul. Az UNICODE szabványba is bekerült, de a balfácán Magyarok Világszerencsétlenségének köszönhetően használhatatlan azóta is.
- Vagy (metafora!) ne fordítsunk egyáltalán? Válasz: Az előző válaszból következik, hogy ne fordítsunk.
Kapcsolódó cikkek:
