Az internet országútján egy kis huppanás jelzi – még vannak, akik nem akarnak tudomást venni a rovás létéről.
Sebestyén Eszter: Marilyn Monroe „öngyilkossága” és a rovásírás „létezése”
Tudta? Marilyn Monroe öngyilkosságára több bizonyíték van, mint arra, hogy valaha egyáltalán létezett rovásírás. Nekem ez jutott eszembe Semjén Zsolt tegnapi kijelentéséről, miszerint a székelyek magyarok.
Semjén Zsolt égbekiáltó baromságáról bizonyára minden publicista ontani fogja a véleményét, ami nagyon helyes, akad is benne téma bőven. Ezért ezt kihagyom. Ehelyett megosztom elsődleges asszociációmat, kicsit kibővítve. Az első, ami eszembe jutott a székelyek magyar eredetéről, hogy a kormányzat már nemcsak konteókat gyárt, hanem legendákat is. (A kettő nagyon nem ugyanaz, egy közös vonásuk van, hogy mindkettő látens verbális hálózat útján terjed vagy szándékosan generálják.) A keresztény politikus ugyanis egy legendát bővített ki, s egyszersmind annak oldalágán kinövő újabb legendát kezdett gerjeszteni. Mivel: 1. sok legenda van a székelyek eredetéről (érdekes módon a magyar verzió főként csak nálunk él), na, de ez az, amit majd a többiek megírnak; 2. ügyesen visszahozta vele (vagy fogja a kormányzati legenda- és konteógyár hozni vele) a rovásírás problematikáját, mivel a rovásírás – ami nincs is, mivel hiányzik a korpusz – hol, székely, hol magyar, hol pedig székely-magyar rovásírásként kerül említésre. Na, de, hogy kerül ide Monroe? Úgy, hogy a párhuzam nem csak az, ahogy a leadben is írom, hogy több bizonyíték van az „öngyilkosságra”, mint a rovásírás „létezésére”, hanem abban is parallel a két történet, hogy ha alaposan megágyaznak egy – később – felépített történetnek, akkor a kommunikációs építményt egyre kisebb energia befektetéssel kell kezelni, mégis működőképes a befogadói oldalon. Monroe-ról sokáig formálták, hogy ideggyenge, hisztérika stb. Így, aztán könnyen a képbe illeszthető volt az öngyilkossága . Az Orbán-féle botrány kormány pont ezen az elven kommunikál, sőt! Amint a napokban is írtam, ezeknél már nem arról van szó, hogy PR-kampányokat építenek egy-egy ügynek, hanem arról, hogy közönséges, mesterségesen keltett, gyűlöletkeltésre alkalmas összeesküvés-elméleteket adnak el hírként (lásd: Konteókat ad el a kormányzat hírként). Az összevetés alapja, miszerint több bizonyíték van az „öngyilkosságra”, mint a rovásírás „létezésére”, csak annyit tesz, hogy a rovásírásra semmiféle bizonyíték nincs.
Miért nem lett öngyilkos Marilyn Monroe?*
A színésznő az Egyesült Államok 35. elnökének szerelme volt, köznyelven csak szeretője, de attól még Jackie nem kapott volna olyan rohamokat…
A díva és az elnök halála: részint túl közel esik egymáshoz, részint mindkettő megfejtetlen.
A nő esetében fel kellett építeni gyengeségeit a médiában, a férfi estén „csak” fel kellett használni a bel- és külpolitikai eseményeket, ill. azok láncolatait, esetleges összefüggéseit, amelyekre rá lehetett tolni a tragédiát, egész pontosan annak kommunikációját.
A CIA mindkét esetben belekeveredett (a kommunikáció szintjén is, ezért a legendákban és konteókban hangsúlyos helyet foglal el a mai napig), hol csak hibásként, hol végrehajtóként.
Meghal egy szerelmes pár, időben igen közel egymáshoz, és soha, még csak fel sem vetődött (a sajtóban vagy legenda, konteó vagy akár a fikciós műfajok – mint például játékfilm, regény – szintjein) az a kriminalisztikai alapvetés a közeli haláloknál (pl. sorozatgyilkosságok stb.), hogy azonos helyen kell keresni az elkövetőt/felbujtót…
Ha tehát egy történet jól fel van építve, hozzájárul a politikai hatalom, és a média adta lehetőségeken kívül szolgálja őket a teljes intézményrendszer, így pl. a titkosszolgálatok is, akkor bármi elhitethető, és az igazságnak még csak a homályos körvonala sem látható, a valódi bűnre vagy bűnösre még csak árnyék sem vetül.
Mi a tanulság Marilyn Monroe halálából?
Az első és legfontosabb, hogy leggyakrabban a kézenfekvő megoldás a tuti. (Esetében a kézenfekvőség 1 év 4 hónap múlva következett be.)
Ez érvényes a politikában is, itt főleg akkor szerez érvényt, hogy a kézenfekvő megoldást keressük, ha erőszakosan keletkeztetnek gondolatterelést.
A szándékos figyelem-ráirányítás fő ismertetőjegye, hogy túl sok a hír egy motívumra, vagy egy csoportról/emberről – s mindez különböző tematikákban jelenik meg.
A hírelőzmény alapos vizsgálatot kíván, mivel növeli a hírértéket, azaz azt is fel lehet építeni előre eltervelten. (Mindig sokat elárul az aplitudószaggató híreknél, a hírelőzmény első hírének megjelenési helye, hírkörülményei /Egyáltalán megfelelt-e a hír kritériumainak vagy hatalmi-gazdasági eszközökkel átnyomták a sajtón?/.)
Amikor az aktuálpolitikába titkosszolgálatok keverednek – akárcsak a kommunikáció szintjén –, akkor szinte biztos, hogy nem találkozhatunk patyolat tiszta hírekkel.
A tegnapi Semjén-kijelentés szempontjából utóbbi két pont lesz csak releváns.
Kommunikációs építmény, hírelőzmény, titkosszolgálatok
Az építmény alapja régre, a Fidesz ellenzéki létére vezethető vissza: mi, a jók, magyarok vagyunk (szemben a hazaáruló kormánypártokkal), és még nagyobb magyarok leszünk, ha hatalomra kerülünk. Ami óta birtokolja is azt: soha nem voltunk olyan nagy magyarok, mint 2010 óta. Röviden: tehát a szavak szintjén, magyarság, nemzeti öntudat. Erre rétegződött rá a rengeteg magyarnak nevezett giccs, majd a – szintén magyaros – nácizmussal azonosuló magyarság-tünet. Ebben a kiépített légkörben kezdtek el migránsokkal riogatni. Zárójel: a 2009 tavaszi Nemzetbiztonsági évkönyv (nyilvános!) ír arról először, amiért a felcsúti focista felhúzta a drótkerítést, majd sok millió gyűlöletkeltő plakáttal erősítette meg „igazát”. Ergo a felcsúti focistának a biztonságpolitika csak játékszer, egy bőrlaszti a porral sűrűn hintett, gyér gyepen. Ezen a ponton szinte teljesen mindegy, hogy a pszichológia melyik ágán nevezzük meg a félelmet, hogy az ösztön-e vagy tanult érzelem, de a focistának kiváló, már nemcsak arra, hogy ő megvéd, hanem arra is, hogy felossza az idegeneket is – ahogy mindent mást – jóra és rosszra (pl. mi vagyunk a jók, a 2010. előttiek a rosszak). Szóval, magyarság van, idegengyűlölet van, nemzeti öntudat van. E szerint pedig csak az az idegen, aki a hatalomnak nem hasznos. Mert vannak ám kifogástalan idegenek is. A szír (például) nem hasznos, de az eszkel bolgár** (székely) az már hasznos, mivel bemondásos alapon magyar. (S ne tévedjünk, kívánatos idegen – a kötvény biznisz miatt – a kínai és az orosz is.) Így épül tehát az alapoktól a csúcsig, ellenzéki létből, a magának világuralmat beképzelő magyar Vezér deluzív kommunikációs építménye. Mindebben a hatalomkoncentráció okán, kiszolgálja őt a teljes állami eszköztár, amelynek része a titkosszolgálati tevékenység is. Bár hazánkban hagyománya van annak, hogy a jobboldali kormányok belpolitikai célokra használják a titkosszolgálatokat, de azt leszögezhetjük, hogy az Antall-kormány alatti Göncz Árpád kifütyülése, vagy a későbbi Nyírfa-ügy (bővebben, pl.: Fábián András: Virágfürtös nyírfácska a réten), vagy „Akik merényletet terveztek Vitray Tamás és Horn Gyula ellen…” stb.
Mindezek gyenge próbálkozások voltak ahhoz képest, ami most folyik. Arra, hogy a külföldi nyomozati joggal rendelkező titkosszolgálat itthoni civileket figyeltet meg, az Átlátszó hívja föl a figyelmünket. (Nem elhanyagolható körülménye a konkrét esetnek és következményeinek, mint például, Civil törvény, hogy a nyomozástvégző titkosszolgálat, az állami szerkezetben nem a megfelelő helyentartózkodik.)
Miért magyarok a székelyek a kormányzati legenda gyár szerint?
A tegnapi megnyilvánulás szempontjából pusztán az a lényeges, hogy a hatalomban maradni kívánóknak szüksége van pár százezer plusz szavazatra. Nézzük a számokat! A világon összesen, becsült adatok alapján, közelítőleg 1 millió székely él; ebből több mint 600 ezer Románia területén; és több mint 180 ezer Magyarországon.
A Székelyek Világszövetségének magyar nyelvű weboldalán ez az intro fogad minket: „Kérjük azok a személyek akik aláirásukkal támogatják a székelyek honos népcsoporttá nyilvánítására irányuló választópolgári kezdeményezésünket amit a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) keddi ülésén hitelesített, azok kérjük irjanak nekünk. A következő adatokra lenne szükségünk: név, e-mail cim, telefonszám, lakhely. Az NVB határozatát az alábbi linkre kattintva olvashatják el.”
Az álmoskönyvek is azt írják, hogy egy weboldal, ha a világ számos helyén élő népcsoportokat képvisel, annál jobb, minél kevesebb nyelven olvasható, s lehetőleg az egy nyelv legyen, méghozzá olyan világnyelv, mint a magyar.
Aztán már majdnem el is felejtettem, de most eszembe jutott, hogy a Székely Légió – értsd, mint félkatonai szervezet – egyik tagjáthazahozta a magyar külügy… Egész pontosan a külügyminiszternek nevezett bohóc büszkén, mosolyogva jelentette be, hogy a magyar külügy hozta haza az illetőt. Majd az orbanista média képek és elő tudósítás nélkül, szalagcímekben hazudta, hogy hazamentRomániába. Na, igen, és amit nem mondott a Lala és Kamilla Lalája, amikor bejelentette, hogy a magyar külügy hazahozta, az az, hogy az illető a Székely Légió tagja, és egyébként nővére kék útlevelet (2015-ben) lengetett Ferihegyen – mint a hazatérés okmányát… (A testvér által a repülőtéren lengetett okmányról leolvasható annak száma, amelyet annak az országnak a google-jába bepötyögve, ahonnan a légiós eljött, kiadja, hogy az ország belügyminisztere ezt a számot olvasta be azon a sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette, hogy elengedik a foglyokat. Ezt a minisztert, két hét múlva menesztették. Csak kis hazánkban van minden a legnagyobb rendben.)
Rovásírás márpedig nincs, mivel nincs korpusz
A korpusz a ténylegesen előforduló írott (akár lejegyzett) beszélt nyelvi adatok gyűjteménye. Ilyen pediglen a rovásírásra – legyen az magyar vagy székely – nincs. Mindössze egy nyíltározó ún. tegez a bizonyíték arra, hogy 1. létezik rovásírás, 2. nem bizonyítja, hogy annak a magyarokhoz köze van. Mivel ugye, a honfoglalók nem csak magyarok voltak.
A tegez és szövege – hangsúlyozom, korpusz híján – a XV. században került elő, és létezősége utólag került a XI-XIII. századi – akkori hivatalos – iratokba. Akit bővebben érdekel, kattintson Horváth Iván cikkére.
Az ország, ahol elhiszik a nincset: Magyarország
Nincs korpusz, nincs kék útlevél, nincs magyar székely. Ez összegezve úgy fest:
a rovásírásnak – legyen az székely vagy magyar – nincs korpusza, tehát nincs
magyar kék útlevél (2015-ben) nincs
a székelyek még Hóman Bálint szerint se magyarok (lásd itt )
Az egész pedig megint úgy hat a társadalomra, ahogy ezek a gecik eltervezték.
Ez az ország a butaság és gyűlölet országa. És ez így is marad. Mivel jöhet kormányváltás (kétezernegyvensokban), a hatalom által generált butaság és gyűlölet itt marad.
* Disclaimer: amennyiben a ’Miért nem lett öngyilkos Marilyn Monroe?’ cím alatti feltételezéseim a valósággal bárminemű hasonlóságot tartalmaznak, az a véletlen szüleménye.
**eszkel, eszkil, eszegel – ugyanazok
Szerző: Sebestyén Eszter
(huppa.hu – eredeti cikk)
Rovás Infó javaslata:
Ha mástól nem is, talán a volt SZDSZ-es parlamenti képviselőtől, Sándor Klárától kérdezze meg a T. szerző, hogy létezik-e rovás korpusz (gyűjtemény), vagy sem? Ha ez megvan, akkor érdemes továbblépni a párbeszéd útjára, bár a Huppa eddig csak olyan cikkeket közölt, amelyek a székely-rovást igyekszik kifigurázni, eljelentékteleníteni:
Kapcsolódó rovásellenes cikkek a Huppától:
