Rovás plakát a náci korszakban?

Szele Tamás rovásírásos plakátokat vizionált egy náci korszakos film forgatásának budapesti helyszínére. Libsi lári-fári.

Rovásírás és a nácik

Szele Tamás nem először próbálja a székely-magyar rovást náci köntösbe bújtatni, erőlködését maga sem tartja megfelelőnek, hiszen hiába vizionált rovásírásos plakátot Prágába, 1944-ben játszódó nácikról szóló film forgatási helyszínét adó nyolcadik kerületben: “sehol egy kis rovásírás. Mondjuk Prágában nem is volt nagyon használatos”.

Helyette viszont a Magyarok Világszövetségének sikerült összegrundolnia, hogy írásunk neve mindörökre a német rúnához kötődjön, amit győzelmi jelentésként tálalnak. De hát – mint tudjuk –  a szélsőségek kéz a kézben járnak, a hülyeség nem ismer határokat.

Birodalmi alkávéház (Huppa.hu)

Büszkén bámul a Waffen-SS katona a Festetics utcai plakáton a nyócker ködébe, fején acélsisak, tekintetében maga a Götterdämmerung, vagyis az Istenek Alkonya. Hogy miért pont a nyóckerben kell alkonya legyen az isteneknek, az jó kérdés: azért, mert itt forgatják a filmet. Itt azóta sem sokat változott az épített környezet, és gondosan ügyeltek arra, hogy elmaradjanak a felújítások.

Prága van a Festetics utcában és 1942. Bármelyik pillanatban befordulhat a sarkon Heydrich BMW-je, hogy Gabcik és Kubris szitává lője – jó, tudom, az vidéken történt, Jungfern-Breschan mellett, de a hangulat megvan hozzá. Valódi prágai villamos-végállomás lett a sarki megállóból, igazi cseh irányítókabinnal, mellette autentikus újságosbódé, cseh és német nyelvű plakátok, birodalmi sasok, gót betűs kiáltványok, ahogy az már a Harmadik Birodalom Cseh Protektorátusában megszokott is volt. Esténként még a villamoskocsikat is lecserélik korabeliekre a forgatáshoz.

Van egy hangulata a környéknek. Az emberek vérmérsékletük szerint viszonyulnak a dologhoz, néhányuknak tetszik, sokaknak nem, de mindenki tudomásul veszi: ez egy film, nem a valóság, nem kerültünk időhurokba. Csak itt ne hagyják a díszletet a nyakunkon, mint pár hete a Nyugatiban: akkor pár napig kint felejtették a német birodalmi lobogót, pont az érkezési oldal előtt – a Németországból jövő szerelvényeket hatalmas horogkereszt fogadta, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, még szerencse, hogy vonattal nem is olyan könnyű sarkon fordulni, maximum visszatolathattak volna Berlinbe, Münchenbe – de már akkor is a fél város azt kérdezte: „Mein Gott, már átvették a hatalmat?”

Nem, még nem, bár komoly esély van rá, de ez még csak egy forgatás, az igazi majd csak később jön, talán jövőre, addig is mindenki őrizze meg a pánikját és hamisítson keresztleveleket a nagymamának. Bár a Kossuth tér 1944-es állapotának visszaállítása mond valamit – mi van, ha ez egy kronovírus, a várost különböző pontokon támadja meg, egyik ponton 1944 lesz, a másikon 1942, a végén elterjed és egész Budapest visszacsúszik a negyvenes évek első felébe? De tény, hogy a mai szélsőjobboldalnak kevés köze lehet hozzá – gót betűt láttam, cseh nyelvű plakátot láttam, de sehol egy kis rovásírás. Mondjuk Prágában nem is volt nagyon használatos.

Igen, a feliratok. Kevés az üzlet ebben a kis utcában, de ami van, az bizony német cégtáblát kapott erre a pár napra. Mármint, az egyik oldalon: a másik oldal megmaradt a mában, pedig nagyon érdekes lett volna Ali, az arab gyrosos, aki pizzát is süt, ha mindezt gót betűkkel teszi. De az érintett oldal teljes birodalmi díszben pompázik, a sarkon még egy katonai eligazító tábla is van, aszerint a főparancsnokság valahol a Rendőrség-történeti Múzeumban van, közvetlen közelében a lazarett, és így tovább. Tulajdonképpen csak egy üzlet örülhetne az új dekorációnak.

Van ugyanis a sarkon egy military shop. Megtalálható benne minden, ami ilyen helyeken szokott lenni, rohamkéstól a dögcéduláig, a vevőknek igazán nincs okuk panaszra, szerintem kérésre be tudnák szerezni a Notung acélját is – ezt a forgatást mintha csak nekik találták volna ki. Azt hihetnénk, ennek a férfias, sőt, macho üzletágnak csak használhat a második világháborús hangulat.

Hát, nem tudom…

Ugyanis a szuterénhelyiség nem a büszke „Kommandatur”vagyis „Parancsnokság” feliratot kapta, hanem a jóval szerényebb, polgáribb „Kaffee-Konditorei”, magyarul „Kávéház-Cukrászda” szerénykedik rajta. Egy német főparancsnokság mégsem lehet az alagsorban, ugyebár.

Hát, ez jutott nekik, nekünk a Harmadik Birodalomból. Még csak nem is lazarett vagyunk. Főleg nem Kommandatur. Csak egy alagsori Kaffe-Konditorei a hatalmas gépezetben. Birodalmi Alkávéház. Ez lehetnénk egy rendpárti, vasfegyelmű világban.

Hát így tessenek nosztalgiázni.

(Huppa.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share