Egy napon két rovás témájú cikk a Bors.online oldalain. Hihetetlen színvonalbeli eltéréssel. Bár a lényeg, hogy beszélnek róla.
Van aki épít, s van aki rombol…
Akár egy médiaterméken belül is, amire példa a Bors.online. Történt ugyanis, hogy az egyik munkatársuk – Hunyadi Áron – felfigyelt az elmúlt hetek cikkeiben a rovásos aláírással készülő személyi okmányok témájára, illetve a közösségi médián viszonylag jól mérhető érdeklődésre az olvasók részéről. Ahogy egy igazi újságíróhoz elvárható, a témában körülnézett, elolvasta a vonatkozó cikkeket, felkutata az ügy szereplőit, szakértőit és vette a fáradságot, hogy megkérdezze őket. Ennek eredményeképp sikerült egy tárgyilagos, adatokkal is alátámasztott, de mégis könnyed és figyelemfelkeltő cikket alkotni. Nem 100%-ban tökéleteset – hiszen néhány apró szakmai részletet pontosítani lehetne -, de a rovással foglalkozó médiatartalmak között messze az átlag feletti a teljesítmény.
Még aznap, ugyanott Sal Endre jegyezte az alábbi cikket, ami ugyan “vélemény” címmel jelent meg, de nem más, mint kicsinyes piszkálódás, a valami(akármi)-ellenes lelkivilág bénán palástolt megnyilvánulása. No, de ez legyen ízlés kérdése. Viszont a cikk mindezek mellett egy amatőr fércmű szintjén áll, tele olyan tárgybeli tévedésekkel, amit akár néhány perc Gugli-búvárkodással is orvosolhatott volna a cikkíró, ha lett volna rá szakmai igénye. De nem volt:
- Rovásírás mánia? – Nos ilyen nincs, ugyanis a rovótársadalom sok tagja számára a rovás, mint írásrendszer használata hétköznapi tevékenység. Mindazonáltal, egy önálló, az anyanyelvvel együtt fejlődött, ma is élő írásról van szó … ami azért világviszonylatban is ritka. Itt Európában jelenleg a rovás és a görög ABC ez a kategória.
- Rovás beírás az ellenőrzőbe: Nos dupla baklövés, ugyanis a beírás nem megrovás volt, hanem dícséret, amelyet a éppenséggel a diáknak a rovásversenyen elért eredménye révén írt be az igazgatóhelyettes. Ráadásul a folyékonyan rovást használó diák szülei is olvassák nemzeti írásunkat.
- “Rohadtul nem tudjuk olvasni”: Nos, csak a saját maga nevében nyilatkozzon, Sal uram, ha már arra büszke, hogy mennyire tudatlan. A rovást legalább betűszinten ismerők tábora ugyanis lassacskán százezres nagyságrendű és ez a szám évente két számjegyű százalékkal bűvül. Ma-holnap már a panelben is szégyen lesz nem ismerni.
- Pécel rovástáblája kapcsán pedig csak azzal ijesztgethetjük Sal Endrét, hogy remélhetőleg hamarosan nem a pityókásan hazatekerő Béla bák (esetleg rokon?) szellemi szintje határozza meg Magyarországon a dolgok menetét.
- További rovás-rettegésekre sem tudunk megnyugtató válasszal szolgálni. Ugyanis ami a rovásoktatást illeti, remélhetőleg pár éven belül realitás lesz az általános iskolákban 🙂 … s a foci válogatott rovásos mezei sincsenek messze, hiszen a járási bajnokságban már van rá példa! A gazdasági életben pedig már most jelen van a rovás, amelynek ismerete egy állásinterjún bizonyára nem hátrány, hiszen a többség inkább szeretne egy érdeklődő, értelmes, tudásra szomjas munkatársat, mint egy savanyú, tudatllan surmót … akinek ráadásul soha, semmi nem jó…
(Rovás Infó)
Vélemény: rovásírás (Bors.online)
Nem lepődnék meg rajta, ha holnap már én lennék a nemzet testében a rákos sejt, a sunyi cselszövő, aki, mikor senki sem látja, metszőollóval nyesegeti a turul szárnyát, de mit tegyek, ha nem támogatom a rovásírás-mániát.
Ma már ott tartunk, hogy többen a személyi igazolványukra is rovásírással kanyarítják a nevüket, sőt – most kell megragadni a szék karfáját ?, egy csepeli tanár rovásírással üzent a szülőknek a gyerek ellenőrzőjében (a gyerek megúszta, hiszen a szülők egy kukkot sem értettek belőle).
Persze láttam én már fél szélvédőnyi Nagy-Magyarország matricát is egy autón, tehát nagyon nem csodálkozom, pedig nem ártana némi mértékletesség. Ha így haladunk, pont a rovásírás fogja megszívni. Ősi, székely és magyar, nagyon szép, de rohadtul nem tudjuk elolvasni. Ha például Pécelen lefújná a szél a várostáblát, és csak a rovásos maradna, nagy bajban lenne a pityókásan hazatekerő Béla bá. A legkevesebb, hogy azt gondolná, átitta magát a középkorba.
Itt jöhetne az a pont, hogy na, a hazátlan bitangnak semmi sem jó, mit gúnyolódik ez itt, éppen ezért gyorsan ide írom, több rovásírásos székely kaput láttam életemben, mint a legtöbb hazai rovásírásfan, és Erdélyben is jártam vagy hússzor, és pártoktól függetlenül imádom.
Én csupán azt szeretném, hogy a rovásírás ne jusson a turul vagy éppen az árpádsávos zászló sorsára. Mert ha így haladunk, hamarosan napirendre kerül, hogy az általános iskolákban bevezessék a rovásírás-ismeret órát, a magyar fociválogatott mezére rovásírással lesz hímezve Dzsudzsák neve (pedig így sem könnyű leírni) és rovásírással hirdetik meg a nemzeti érzelműeknek szóló álláshirdetéseket. Pedig a rovásírás nem tehet semmiről. Formás, szép betűk a múltból.
(Bors.online – Sal Imre – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- Kisokos – Rovás aláírás ügyintézés
- Hátast dobtak a rovástól
- Írd alá neved rovással!
- Hivatalos rováshasználat – riport
