Egy párt a szó szoros értelmében olyan zászlót bontott, melyre rovásbetűk is kerültek. Mit jelképeznek az E és P betűk?
EP – Európai Parlament?
E és P rovásbetűkkel díszített serlegek találhatók a hosszú nevű Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt – EMNSZP zászlóján. Utánajártunk, hogy mi mit jelképez.
EMNSZP jelképei – a párt tájékoztatója szerint
A párt címere
Központi eleme a magyar hadak honfoglaláskori vörös zászlója, a rúd végén a turul, a magyarság totemállata. A vörös alapszin a vérségi kötelék – a kehelyben vérszövetséggé egyesült – magyar nép szimbóluma.
A zászló bal felső sarkában Árpád vezérlő fejedelem arcképe. Középen a HON: a Kárpátok által ölelt Duna – Tisza folyam által táplált síkság. Bal alsó sarkában kettős kehely az etelközi és pusztaszeri vérszerződések (alkotmányok) jelképe a magyar rovásírás “e” és “p” betüivel jelölve. A zászló “szabdalt” végének piros-fehér sávjai a hét honfoglaló törzset jelképezik.
A zászlót befogadó fehér mező a magyarság szellemi felvilágosodottságának jelképe. A fekete keret-kitöltő szín a magyarsággal ellenséges környezetet jelképez.
Az EMNSZP zászlója, két rovásbetűvel
A párt történelem-felfogása
Az istváni “államalapítást” és máig ható következményeit, a múlt megváltoztathatatlanságát szem előtt tartva, az alábbiak szerint értékeli.
A nomád társadalmakat általában jellemző közszabadság megszünt. Az egykori harcosok és utódaik jogfosztott, nincstelen jobbágyokká váltak, az egykori közös földek igavonó barmaivá.Társadalmilag, gazdaságilag, sőt jogilag is kirekeszttettek a “politikai nemzet” köréből. A közösségi jogok bitorlója a “nemesi nemzet” lett, amely csak kisebb részben volt “magyar”. Jelentősebb részben idegen papok, zsoldosok, és kalandorok alkották.
Az egykori szabadokat – azon túl, hogy megfosztották megélhetésük anyagi alapjaitól: a földtől és az állatállománytól – megfosztották szellemi javaiktól is. Betiltották ősi vallásukat. Elpusztították a nép tudathordozó rétegét, különös tekintettel a “pogány” papságra. Megsemmisítették a vallás gyakorlás tereit (a szent helyeket) és tárgyait (az oltárokat, szobrokat). Üldözték a hit és a páratlanul gazdag monda, ill. mesevilág minden megjelenési formáját, hogy kitépjék ezeket a szivekből és az agyakból. A szabad gondolkodás és a jogérvényesítés eszközét a magyar nyelvet “törvényen kivül helyezték” azáltal, hogy “hivatalos nyelvvé” a latint lették és a közkincsű emberi szó helyébe a kevesek privilégiuma az írásbeliség lépett, érvénytelenítve a rovásírást, megsemmisítve annak hordozóit.
A behozott új isten tisztelete latinnnyelvü rítusok formájában vált kötelezővé, amelynek lényegét: a bor vérré, a kenyér testté válásának misztériumát a “hívők” befogadni képtelenek voltak, mivel a pap és a minisránsok latin nyelvü mormogása számukra érthetetlen volt.
A “keresztény középkor” és újkor történelme az elnyomott és kizsákmányolt nemzet sorsa elleni lázadásainak története. Megállapítható, hogy a Római Katolikus Egyház – az istváni államalapítás által létrehozott – lelki és közhatalmi jogokat gyakorló szervezetként – következetesen a “rend” fenntartását, ill. helyreállítását támogatta
(szeszak.hu – eredeti cikk)
Kapcsolodó cikkek:
