“Irodalmi jelen” díjátadó zajlott nemrég a Zsivágó Kávéházban. Az egyik díjazott Mandics György rováskutató volt.
Az elismert munkásság
Mandics György neve ismert a rovás kutatásával foglalkozó olvasók előtt. A témában az eddigi egyik legátfogóbb rendszerező műnek tekinthető könyve, a “Róvott múltunk” három kötetben mutatja be ismert rovásemlékeinket. Bár nem minden leletet, nem minden olvasatot övez a rováskutatók és a rovótársadalom konszenzusa, az elvégzett munka mérete és kidolgozottsága mindenképpen magasra tette a mércét a tudományos viták résztvevői előtt.
Sárkányok, rovásírás és egy székely szamuráj – Irodalmi Jelen díjátadó a Zsivágóban
…
Mandics György, a nyelvészeti kategória kitüntetettje kutatásai meghökkentő hátteréről számolt be a közönségnek, de nem volt kevésbé regényes Böszörményi Zoltán története sem, hogyan jutott el Mandics Györggyel való ismeretsége a díjig. Böszörményi egykor fiatal szerzőként a temesvári Fáklya szerkesztőségében hagyott egy verseskötetnyi anyagot az egyik szerkesztőnek. Mire a kötet megjelent, Böszörményi már egy menekülttáborban várta a jobb sorsot, és mint fogalmazott, ?jó kis kalamajkát okozott? a kötetével a szerkesztőnek, aki nem volt más, mint Mandics György. ?Soha nem hittem volna – mondta Böszörményi ?, hogy egyszer majd viszonozhatom Mandics György akkori jóságát hozzám.? Nos, a viszonzás eredménye a Rovott múltunk című munka immár harmadik, befejező kötetének megjelentetése volt tavaly, melynek kalandos előzményeiről Mandics György mesélt.
Mint a nyelvész-kutató elmondta, az akadémiai műhelyek mindig heves elutasítással fogadták a rovásírás honfoglaláskori jelenlétét bizonyító munkákat, és mivel Mandics egy több ezer oldalas műben tárta fel a korai rovásírás forrásait, szinte minden fontos szakmai helyről kitiltották. A kiadók illetve a támogatásról ítélő grémiumok rendre elutasították, mígnem az Irodalmi Jelen vállalta fel a hatalmasra duzzadt mű megjelentetését. Az anomáliák tetejébe végül, paradox módon, a román könyvalapítványtól sikerült támogatást szerezni, amiben szerepet játszott az is, hogy Mandics György sokáig vezető tisztséget töltött be a román írószövetségben. A kutató e kálváriája után különösen nagy eredménynek tartja, hogy munkája megjelenhetett.
…
(Irodalmi Jelen – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
