Mandics György a rovásról tartott előadást Nagyváradon. Jogos a kérdése, hogy vajon miért nem tanítják az ELTE-n a rovást?
Rovásírás – a megtalált új emlék
Nagyvárad – Új megvilágításban ismerkedhettek meg a magyar rovásírás történetével azok a tanárok és diákok, akik eljöttek ma délelőtt Mandics György temesvári író előadására, a PKE dísztermébe. Tolnay István tanügyi előadótanácsos köszöntötte a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében összegyűlt tanárokat és diákokat. Mint mondta, a magyar kultúra és civilizáció nevű tantárgy tananyaga is csak utalásokta tartalmaz, a rovásírás témája sokkal nagyobb elmélyítést érdemel – annál is inkább, mivel összefüggésbe hozható a honfoglalással, a magyar történelemmel, a mindenkori történelemszemlélettel.
Alulértékelik
Mandics György kezdetben azokról a viszontagságokról szólt, melyek a Róvott múltunk című háromkötetes, több mint 2000 oldalból és csaknem 2500 képből álló könyvének megjelentetését megelőzték. Végül sok vissazutasítást követően, ?iszonyatos nehézségek árán? sikerült napvilágot lásson a három kötet, mely több újdonságot is tartalmaz. Például, míg Sebestyén Gyula könyvében hét darab rovásemlékről tesz említést, Mandics György elmondása szerint kiderítette, hogy megközelítőleg 1600 ilyen emlék létezik. ?Vajon miért értékelik alul ezt a jelenséget, vajon miért van az, hogy az 50-es, 70-es években el nem hagzott az ELTÉN az, hogy rovásírás??- tette fel a kérdést a szerző, aki ennek a gyökerét István királyig vezette vissza.
Új jogrend
Mint mondta, István elhatározta, hogy Magyarországot besorolja a Nyugat-Római Császárságba (amely egyfajta Európai Uniónak felelt meg akkoriban a szerző szerint), bajor feleséget, bajor papokat hozatott, s hogy ?eurokonformmá? tegye az országot, azt is eldöntötte, hogy Magyarországnak fel kell vennie a római típusú kereszténységet, szemben a már elterjedt bizánci típusú kereszténységgel. Mindez Mandics György szerint első sorban azért volt fontos, hogy eltörölhesse azt a jogutódlási rendszert, amely szerint Koppány kellett volna legyen a hivatalos uralkodó. Ehhez viszont meg kellett döntenie az Árpád által megalapított jogrendet. Ahhoz, hogy István a helyén maradhasson, Bajorországból jött páncélos vitézek védelmére volt szükség, s mivel ők voltak a hatalom őrzői, birtokokat kellett adni nekik. Innen következik, hogy másoktól pedig el kellett venni a birtokokat, s mivel a tulajdonokról rovásbotok tanúskodtak, ezeket meg kellett semmisíteni. A szerző szerint így született a döntés, hogy minden rovásírás elégetendő.
Avar leletek
A bajor páncélosok mindent, ami rovásírás volt, elpusztítottak, így ért tehát véget a rovásírás korszaka. Mandics György elmondta: már az avarok és szkíták is egy közös, keresztény birodalomban éltek, s papírok tanuskodnak arról, hogy a szlávoknak még nem volt saját nyelvű bibiliájuk, amikor az avaroknak és a szkítáknak a nyolcszázas években már volt. Mint elhangzott, körülbelül hetven avar lelet létezik, melyen magyar, illetve türk nyelven írt rovásírás szerepel.A továbbiakban szó esett arról, hogy a benepusztai lelet, valamint a bezdédi tarsolylemez hátoldalán is rovásírás található, továbbá arról, hogy a ferences rendi szerzetesek is hozzájárultak ahhoz, hogy az egyszerű emberek által ismert rovásírás ne vesszen el, s Székelyföldön szinte minden hónapban találnak rovásírásról tanúskodó leletet. Mandics György azzal a kívánsággal fejezte be előadását, hogy ezek után ne menjünk el a ?megtalált új emlékek mellett?, hiszen ameddig van rovásírás, addig a magyarságnak nemcsak múltja van, hanem jövője is.
Ezt követően kérdések hangzottak el – többek között arról, hogy a számítógépekbe mikor vezetik be a rovásírást. A PKE Modern Nyelvek tanszékének, valamint a Colloquia Nyelvviszgaközpontnak a szervezésében zajló előadást ma (csütörtök) délután 18 órától megismétli a szerző, ez utóbbira minden érdeklődőt várnak.
Neumann Andrea
(Erdély online – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
