Sajnos még ritka hírnek számít, hogy egy önkormányzati képviselő nem csak kiáll a rovásért, hanem azt ismeri, sőt akár oktatja is!
Rovásírás a történelem viharában
Varga András a székely-magyar rovásírással a cserkészetben kezdett foglalkozni. Azóta anyanyelvünk és a rovásírás a szívügyévé vált. Véleménye szerint mindkettő felbecsülhetetlen értékű kincs, mélységes titkok forrása, amelyeket alig ismerünk.
? Nyelvünkkel ellentétben a rovásírás a történelem viharában szinte teljesen kiveszett a magyar műveltségből. A kutatóknak hála használata újra terjed hazánkban – ismertette Varga András, a tatai Jávorka-középiskola tanára, aki egyben önkormányzati képviselő is.
Varga András vallja, hogy írásunk és nyelvünk szoros egységet alkot. Szerinte mindkettő a történelem által ismert magas műveltségek előtti időből származik. Nyelvünk ősi néplélekről árulkodik.
– Ha eltávolodunk őseink lelkületétől, egyre nehezebben használjuk ezt a szent nyelvet, és egyre többet rontunk rajta. Szerencsére sokan igyekszünk visszatérni, hazatérni ahhoz a Teremtőhöz, akitől nyelvünket kaptuk.
Varga András fontosnak tartja, hogy minden magyar ember alapszinten tanuljon meg saját jelrendszerünkkel írni, olvasni, mert írásunk nemzeti műveltségünk része. A cserkészetben tapasztaltak alapján szerinte nem okoz zavart a latin betűs írást követően az ősi magyar írásmód elsajátítása. A gyerekek rendkívül hamar megtanulják, nagy élvezettel és ügyesen használják.
A rovásírás még nem része az iskolai tananyagnak, de az érdeklődő gyerekek megismerhetik. Anyanyelvünk és a rovásírás címmel az önkormányzat ifjúsági klubjában foglalkozásokat tart Varga András, igény szerinti gyakorisággal Tata Város Diákönkormányzatának (TAVIDÖK) szervezésében. Az érdeklődőket – kicsiket és nagyokat egyaránt – várja a foglalkozásokra.
(Helyi téma – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
