A megyei jogú városok többsége már rendelkezik rovástáblával, vajon Debrecen is közéjük fog tartozni? Vagy a rovásellenes kisebbséghez? Hírválogatás.
Hogyan tovább Debrecen?
A rovásműveltség támogatói nem adják fel a küzdelmet az ősi hagyaták védelmében. Erre példa Debrecen, ahol élénk közéleti vita követi íráskultúrán ápolásának igényét. A következő három helyi hír a vélemények széles skáláját mutatja be. A mai nap kérdése az, hogy marad-e Debrecen a rovásellenzők szégyenpadján, vagy csatlakozik a magyar íráskultúrát megbecsülők közösségéhez?
Tábla a közgyűlésen
Debrecen – Nem a közgyűlés, hanem a Magyar Közút Zrt. dönt, ám Ágoston Tibor a városatyák elvi hozzájárulását kéri a Debrecen nevét rovásírással jelző tájékoztató táblák felállításához a városba vezető utak mentén.
Nem volt olyan rég, mikor a Józsa határába helyi civilek által megálmodott tábla előbb megosztotta a közvéleményt, majd ki is döntötték azt. Nyilvánvalóan nem független ettől a mostani közgyűlési előterjesztés, amit Ágoston Tibor, jobbikos önkormányzati képviselő nyújtott be; azt a grémium április 26-i ülésén tárgyalják. Ágoston azt írja, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Debreceni Alapszervezete képviseletében kezdeményezi, hogy az önkormányzat adjon elvi hozzájárulást ahhoz, hogy a Jobbik rovásírással írt helynévtáblákat helyezzen el Debrecenben a városba bevezető főutak mentén, a Lakott terület kezdete KRESZ-táblák közelében, az alábbi helyszíneken:
? 4. sz. főút bevezető szakaszainál,
? 33. sz. főút bevezető szakaszánál,
? 35. sz. főút bevezető szakaszánál,
? 47. sz. főút bevezető szakaszánál,
? 48. sz. főút bevezető szakaszánál,
? 471. sz. főút bevezető szakaszánál
A helyi önkormányzat véleményt nyilváníthat és kezdeményezést tehet a feladat- és hatáskörébe nem tartozó, de a helyi közösséget érintő ügyekben. Ágoston szerint a pozitív hozzáállásra azért lenne szükség, mert a rovásírás terjesztése az egyik kulcsa annak a nemzeti identitás erősödésének.
(Cívishír – eredeti cikk)
Divat lesz-e a magyar?
A rendszerváltozás utáni években némileg ismét felértékelődött a nemzeti jelleg. Tudni azt, honnan jövünk, kik voltak eleink nyilván nagyszerű és felemelő. Csak éppen a régi dicsőségből élni nem lehet. Továbbra sincs esélyünk megtapasztalni azt, hogy magyarnak lenni nem érdem, nem politikai hovatartozás kérdése. Tökéletesen kifejezi a helyzetet az elmúlt hetek rovásírásos helységnévtábla-állításai hercehurcája is, ami ugyanakkor már-már önmaga paródiája is. Mert lehetünk büszkék arra, hogy eleink már ezer éve is írástudók voltak – csak éppen mit ér emiatt verni a mellet, ha olykor azok sem ismerik ezt az írást, akik szerint minden település előtt ott állhatna a helység neve rovásírással.
(Dehir – eredeti cikk)
A rovásírás nemzeti lelkületet jelez
Immár öt megyei település bevezető útjain találkozhatunk rovásírásos helységnévtáblával; Bárándon négy, Debrecen-Józsán kettő, Hajdúszoboszlón öt, Nyíradonyban kettő, Tépén pedig egy tábla állításához adta ki a hozzájárulást a közútkezelő. További kérés eddig nem érkezett – tájékoztatott a Magyar Közút NZrt. munkatársa, akitől megtudtuk, az engedélyben szerepel, hogy a táblákat csak az illetékes önkormányzat hozzájárulásával helyezhetik ki, melyet a kérelmezőnek kell beszereznie. A tábla egyébként reklámtáblának minősül, és ha a Magyar Közút NZrt. ?zöld utat? ad, s nem szenved csorbát a közlekedésbiztonság, akkor a kérelmezéstől számított két éven belül bármikor kitehető a felirat, azon túl viszont már újra kell kérvényezni. Az kiadott engedély egyébként határozatlan ideig érvényes, de a jogszabályi változások esetén bármikor visszavonható. Ilyen esetben a táblát a kérelmezőnek kell eltávolítania.
A Jobbik által országszerte kezdeményezett rovásírásostábla-állítás nemcsak az adott település nevét mutatja régi székely-magyar betűkkel, de az átutazóknak azt is jelzi, hogy a településen hagyományt őrző, értéket teremtő, nemzeti lelkületű emberek élnek – hallhattuk a korábbi táblaavatásokon. De nemcsak az ellenzéki párt, illetve az ahhoz közeli szervezetek gondolják így, példa erre Tépe, ahol hasonlóan vélekedik a református egyházközség presbitériuma is: ?egyetemes rovásírásunk egyben szellemi ébredésünk, gyökereink újrafelfedezésének záloga is?. – A rovásírás egy, a múltunkra, történelmünkre, kultúránkra nyíló kapu, aki megtanulja az a hagyaték őrzőjévé válik. Ezt az írást a királytól az egyszerű pásztoremberig mindenki ismerte, és alkalmazta. Nem vadászó, halászó, bogyót gyűjtögető vademberek voltunk, hanem írástudó, gazdag kultúrával bíró nemzet – olvasható a Tépei Református Egyházközség honlapján.
(HBN – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
