Az állami tervgazdasági módszerek kifulladásával egyre inkább felértékelődik az önellátás képessége. Mind gazdaságilag, mind szellemileg. Ezt segítik a hagyományőrző táborok.
Házikenyér, rongyszőnyeg … és rovásoktatás
Lázárfalva hagyományai egész biztos nem merülnek feledésbe. Ameddig a Malom-tanya a népi hagyományok otthonává válik és az Emese-forrásból fakadó víz a fűzfonatos partot mossa, újabb kezdeményezések bukkannak fel az alcsíki faluban.
Hagyományőrző családi tábort szervezett a nemrég létrejött budapesti Borvízforrás Kulturális Alapítvány. Miskolczi Katalin generációk találkozójaként képzelte el a tegnap zárult egyhetes családi tábort, ahol a falubeliek segítségével ismerhették meg a gyermekek a népi mesterségeket és hagyományokat.
A Budapestről, Csanádapácásról, Újkígyósról és a testvérfalu Sátorhelyről érkezett táborozók között voltak olyanok is, akik már jól ismerték a járást a faluban, de akadt olyan nagyvárosi gyerek is, aki itt találkozott az igazi falusi élettel, s meggyőződhetett, hogy a tojás nem az üzlet terméke, sőt a fejéssel is megpróbálkozhatott.
A falusi élet ízét az őket elszállásoló helybéliek több vonatkozásban is megmutatták. A megszervezett napi foglalkozások és programok helyszíne többnyire az iskola volt, ahol népi gyermekjátékokkal, csíki és Csík környéki népdalokkal ismerkedtek. Antal Sándor citerabemutatót tartott, aztán a hét folyamán Sebők Erzsébet tanítgatta őket a cincogó hangszeren való játszásra, Csákány Margit a szövés-fonás rejtelmeibe vezette be őket. Rendszeres tevékenységük közé tartozott a rovásírás, de népszerű foglalkozás volt a fafestés is. Szántó Ida és Bálint Károly a helyi mondák világába és a régi találós kérdések rejtelmeibe vezette be a gyermekeket, Dávid Jenő a közel húszféle gyógynövény jótékony hatását és azok népi elnevezéseit ismertette, Bálint Teréznél az igazi pityókás házikenyér készítését nézték végig.
Volt lehetőség megmártózni a Nyírfürdőben, ellátogatni a nagytusnádi Borvízmúzeumba, utolsó előtti nap a kápolnamezői esztenára Juhász Antal vezetésével. De megülhették a lovat a szőrén is Bálint Gyula segítségével. A táborzáró esemény pedig a Szent Anna-tóhoz tett kirándulás volt. ?Habár készség szintjén nem jutottunk még sokra, bízom abban, hogy lesz folytatása ennek a tábornak. Most egyszerre sokféle volt a kínálat, a keresztszemesvarrásra nem is maradt idő, de kis méreteiben véve már ez is sikerélmény. Azt akartuk csupán, hogy tartalmasan nyaraljunk, és közben színfoltja legyünk a falunak.” Az iskolában felállított szövőszékhez bárki odaülhetett a hét folyamán és mindannyian beleszőtték a tábor vidám hangulatát, az így elkészült rongyszőnyeget vitték magukkal tárgyi bizonyítékul.
(Hargita Népe – Antal Ildikó – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
