Ózd városa büszke írástörténeti érdekességeire, itt található az Arvisúrák leírója Paál Zoltán által említett Palóc-Vasvár emlékére állított írottkő is.
Ózd – Palóc-Vasvár írottkő
A régészeti leletek szerint a mai Ózd környékén az őskor második felében is éltek már emberek. A város nevét tartalmazó első hiteles írásos emlék 1272-ből való. Az oklevél szerint Ózd (Ouzd) Detrícius ispán fiának, Miklósnak a birtoka volt. Az elnevezés népnévből ered. A XI. század második felében az Al-Duna tájékán és az orosz sztyeppéken élt a hunokkal rokon nép, akiket uzoknak neveztek. Szétszóródtak, egy részük hazánknak ebbe a völgyébe került, s ebből a névből alakult ki az Ózd név. Az úz nép ősi kegyhelye volt Ózd és Palóc-Vasvár.
Az irodalomhoz is kapcsolódó emlékmű a Palóc-Vasvár Írottkő. Ózdon született Paál Zoltán, az Arvisura krónika leírója. Mindezek emlékezetére készült Kovács Imre Barna alkotása. A gránittömb oldalai a négy égtáj felé néznek. A feliratok rovásírással és a kőkorszak óta most először újrahasznált ősi számírással készültek.
Mit jelentenek az Írottkő szimbólumai, írásai?
A gránittömb déli oldalán az úz nép totemállata, a Tűzmedve látható, körülötte pedig azok a csillagképek helyezkednek el, amik szellemi hagyományunk lényegi részének jelképei:
Az Ikrek, amely Hunorra és Magorra, népünk őseire, a Nagy Medve, amely az úz nép ősére és a Bika, amely a bikává változó és égbe emelkedő tudós emberek ősi hagyományára utal.
A rovásírásos szöveg megemlékezik az úz nép ősi kegyhelyéről, Ózdról, Palóc-Vasvárról és Ózd város nagy szülöttéről, Paál Zoltánról, az Arvisura krónika átadójáról és leírójáról, akinek emlékezetére és tiszteletére Ózd Város Önkormányzata a Palóc-Vasvár Írottkövet állíttatta.
A gránittömb keleti oldalán a sárkányok által jelzett terület a Kárpát-medence “agyának” közepén lévő “Kristálypalota”, ami a Sarkcsillagra mutat. A “Kristálypalota” teljes térsége az Ózd – Rimaszombat – Kazincbarcika – Aggtelek négyszög.
A rovásírásos szöveg megjeleníti az Ózd városát alkotó, egykor önálló településeket és útmutatást tartalmaz arról, hogy a gránittömb magában foglalva őrzi az Arvisura (Igazszólás) krónika tanításait, tudatva:
Palóc-Vasvár ősidők óta a Hun Törzsszövetség népei, az úzok, később a magyarok szállásterülete, a hun vasművelés egyik kárpát-medencei központja volt.
A kő nyugati oldalának motívumai a hun-székely-magyar rovás ABC jeleit mutatják.
Ez az írás és a betűformák, amelyek a kövön láthatók, valóban több mint tízezer éves múltra tekintenek vissza.
A jelek, amik ma betűként szerepelnek, az őskorban hatalmas erejű jelképek voltak és azok ma is mindenki számára, aki érti használatukat és értelmüket.
A rovásírásos szöveg Paál Zoltán örökbecsű művéből egy idézet, mely a nagy erőről szól, amely évezredeken át megvédte, megőrizte és megtartott az arvisurákat, a Hun és a Magyar Törzsszövetség rovásírásos krónikájának átiratait.
?Az a nép, amely megtagadja őseit, elvész?.
A gránittömb északi oldalának fő alakja egy “Baba”, ami medvemagzat formájában látható. Belsejében figyelmeztető írás: “Az a nép, amely megtagadja őseit, elvész”.
Az őskorban a meg nem született magzat tudására, mint a legnagyobb tudásra, az eredeti, tiszta tudatra tekintettek. Innen eredt az anya és a magzati élet feltétel nélküli tisztelete.
Az oldal egyedülálló része a kőkorszak óta most először újra használt ősi számírás. A Nagy Vadász csillagkép Nimródra, népünk ősére, Hunor és Magor atyjára utal.
Az őskohó és az úzok fegyvere, az “úz fokos” e nép messze földön híres fémművességét dicséri.
Kapcsolódó cikkek:
