Cikkünk a Phaistos-i korongról felkeltette a Balrad figyelmét – avagy finnugor alapon is lehet őstörténetet építeni?
A “finnugorok” visszavágnak… és mindenkinek beintenek
Kedves Olvasóinkkal együtt most a fantázia világában merülünk el néhány pillanatra, de nem minden célzás nélkül.
Játsszunk el a gondolattal, hogy a minószi civilizáció bronzkori képviselői tényleg valamilyen finnugor ősnyelven beszéltek! Ezek az emberek még nem “halszagú” finnugorok voltak az Urál környékéről, hanem a neolitikus forradalom idején Nyugat-Anatóliából Euröpába érkezett földművelők és állattenyésztők leszármazottai, akiknek genomja háromnegyed részben még az ő örökségüket hordozta.
A kutatók egy időben sokáig vitatkoztak azon, hogy vajon az általuk hozott ismeretek terjedtek-e szét a kontinensen, vagy pedig maguk a hordozók szaporodtak el. Az archeogenetikai vizsgálatok végül az utóbbit erősítették meg, legalábbis egy hosszú időszakban: mintegy kétezer éven keresztül léteztek egymás mellett Európa vadászö-gyűjtögető közösségei és a földművelők. Ezalatt, bár voltak kapcsolatok a két populáció között, mindegyik élte a maga életét.
A behozott tudásnak azonban a szaporodási siker (földművelők létszámának ugrásszerű emelkedése) mellett presztízse is lehetett. Ha tehát Révész Péternek igaza van, és a minósziak tényleg finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvet használtak, akkor azt akár a neolitikumban érkezett őseiktől is megörökölhették, és a nyelv változatai a magas presztízsnek köszönhetően egy időben (az indoeurópai nyelvek hódításáig) egész Európában sikeresen terjedhettek az Urálig is.
Van nekünk egy Pusztay Jánosunk, aki a finnugor összehasonlító nyelvészet egy merész, és egyelőre szakmájának még erősen kritizált képviselőjeként nem kevesebbet állít, mint hogy a mai uráli nyelvcsalád három tömbből tevődik össze, ebből kettő az ukrajnai menedékből a legutóbbi jégkorszak után a mai Baltikum tájékára (nyugati tömb), illetve a Volga-Káma vidékére (középső tömb) vándorolt népességé, a harmadik pedig az Urál-hegységtől keletre található (a korábbi paleoszibériai tömb). Utóbbihoz tartozik az ugor, a szamojéd nyelvek és a mordvin, ami később az Urál túloldalára került. E tömb eredetileg más nyelvet beszélhetett, paleoszibériai nyelvek közé tartozót, de később átalakult, elfinnugorosodott. A kialakult kontaktusok kevésbé érintették az eredeti nyelv szerkezetét, mint a szökészletet. A paleoszibériai nyelvekkel való kapcsolat akkor szakadt meg végleg, amikor a jenyiszeji népek elődei behatoltak a Jenyiszej folyó medencéjébe, megszakítva a paleoszibériai nyelveket beszélők láncolatát.
Még mindig az izgalmas fantázia nem minden alap nélküli világában mozgunk, amikor arra vagyunk kíváncsiak, vajon érkezhettek-e ezek a paleoszibériai nyelven beszélő ugorok Tuva környékéről, arról a helyről, ahol Fóthi Erzsébet vizsgálatai a honfoglaló mintákéra nagyon hasonlító jellemzőkkel bíró koponyákat találtak? Arról a helyről, melynek népessége kapcsolatban állt a jóval későbbi, és náluk keletebbi hsziungnukkal, termékenyítőleg hatott rá az afanaszjevói és az andronovói kultúra (nemcsak ismeretekben, de genetikai tekintetben is, anélkül, hogy a nyelvet és a kultúrát teljesen megváltoztatta volna), és úgy “úszta” meg az eltörökösödést vagy az elirániasodást, hogy valamikor az andronovói hatások után Közép-Ázsia és Nyugat-Szibéria határvidékére került? Minden bizonnyal igen, ez elképzelhető.
Kedves Olvasóinknak felvázoltunk egy koncepciót, mely továbbgondolásra érdemes. Játsszanak el vele még egy kicsit!
(balrad.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- A Phaistos-i korong és a rovás kapcsolata 2.
- A Phaistos-i korong és a rovás kapcsolata
- Balrad: megtartjuk a latin írást?
