Az 1900-as évek elejéről fennmaradt rovásos levelezőlapok egy egész sorozatát képezik a Bod Gizellának írottak. Újabb lelet-ismertető.
Levelezőlap – Bod Gizellának Tar Mihály betűivel
A Budapestről Szatmárra elküldött levelezőlapra Tar Mihály rovásbetűivel írta ismeretlen szerzője üzenetét Bod Gizellának.
Bod Gizellának rótt sorok 1903. május 8-ai bélyegzővel ellátott levelezőlapon
Megölellek ajkadra csókolom
e elmém minden boldogságát s nem ne-
heztelsz amiért egy kicsikét . . . . . .
Levelezőlap születésének időszaka
1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia “kinyilatkoztatta”, hogy nem él a rovás a nép körében. (A rovásírás él-e a magyar nép között? A M. Tud. Akadémia I. osztályától véleményadásra kiküldött bizottság elé terjesztett jelentés, húsz ábrával. Budapest, 1903.) Nos, ez a képeslapra (is) felírt rovássor tökéletes ellenpontja az MTA megállapításának!
Sőt, nem kizárt, hogy a képeslapra rótt szöveg ennek az állásfoglalásnak az ismeretében született, mert a képeslap rovásbetűinek megfelelő ábécé szerepel ebben a jelentésben “Tar Mihály első és második ábécéje”-ként (40. oldal, 19., 20. ábra). Az ábácé külön levelezőlapként került forgalomba, s ily módon vált szélesebb körben ismertté. Tar Mihály ábécéje tehát jócskán túlélte a Tudományos Akadémia állásfoglalását. A “nép körében” egyszerűen elkezdték használni a Tar féle (ún. második) ábécét is, amelynek születési dátumát is rögzítette az MTA füzete: 1902 május 20. Ugyanis előtte az ún. első ábécé betűivel rótta leveleit, majd áttért az “újabb”, szerinte róhatóbb változatra.
Tar Mihály első és második ábécéje (MTA állásfoglalás, 1903.)
A Tar-féle második rovás ábécé elterjedését segítette az alábbi levelezőlap:
Mélynyomásos rovás ábécés levelezőlap, Tar Mihály betűivel
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
