A Trianon által okozott tragédia máig hat, magyarokra és nem magyarokra. Nyelvünk és írásunk helyzete mindig tükörképet ad a károkról.
Trianon és a rovás
Majd egy hete volt a XX. század legnagyobb magyar sorsfordulójának emléknapja. Trianon azonban nem csak száz éven keresztül nyomorította meg több millió másodrendű polgárrá vált magyart a szülőföldjén, de a családi és rokoni szálak mentén az egész nemzetet. Ugyanakkor a máig ható igazságtalan békediktátum, illetve a száz éve tartó jogtiprás az egykori országunk földjén osztozó – jelenleg éppen – 8 állam több, mint százmilliós népességét is folyamatosan mételyezi.
Az élet minden területén nyomon lehet követni Trianon hatását, így a nyelvünk, sőt írásunk sorsában is. Nem csak az elszakított területeken üldözik, akadályozzák a magyar nyelv használatát, de a csonkahonban sem rózsás a helyzet. Nemzeti írásunk, a székely-magyar rovás státusza továbbra is bizonytalan, nincs alkoltmányos védelem, nem része az alaptantervnek, sőt még a hungarikumoknak sem. A balliberális közélet még mindig nyíltan úszít a rovásműveltség ellen, a “polgári” világnézet erői pedig jó esetben semmit nem tesznek érte, de az sem ritka, hogy a színfalak mögött gáncsolják az ügyet.
Ennek ellenére a rovás egyre népszerűbb és a kutatás-fejlesztés is forradalmi eredményeket ért el. Az folyamatosan bővülő rovótársadalom ereje remélhetőleg mihamarabb a helyes útra irányítja a közélet szereplőit is.
(Rovás Infó)
Kovács Béla: Trianon nem csak a múlt, hanem a jelen nehézsége is
94 éve ezen a napon írták alá azt a gyalázatos trianoni békediktátumot, amely hazánk legnagyobb tragédiájává vált. A szerződés aláírásával nemcsak területünk és lakosságunk közel kétharmadát vesztettük el, nemcsak gazdaságilag lehetetlenítettek el minket, hanem egy tollvonással megváltoztatták a jövőnket, melynek a hatásait a mai napig érezzük.
Trianont nem lehet ünneppé alacsonyítani, ahogy ezt a jelenlegi kormánypártok teszik, mert minden év június 4. a nemzeti gyász napja. Akik ünneplik, szemet hunynak afelett, amiket határon túli testvéreink nap mint nap átélnek. Szemet hunynak a megaláztatásuk és a nemzetiségükért vívott mindennapi harcuk felett. Azon nehézségek okát ünneplik, melyek 1920. június 4-től végigkísérték történelmünket.
A Szlovák Liga nevű szervezet programot hirdetett a magyarok lakta térség elszlávosítására. Az elszegényedett és ellehetetlenített magyar falvakra célozva államilag pénzelt alapból ingyen étkezést és tankönyveket ajánlottak fel a szlovák iskolába jelentkezőknek, tudván, hogy ezzel magyar iskolák létfeltételeit lehet aláásni.
Délvidéken a jugoszláv kommunista partizánalakulatok védtelen embereket mészároltak le, erőszakoltak és kínoztak meg brutális kegyetlenséggel a második világháború után. A tömeggyilkosság áldozatai között magyarok voltak a legnagyobb számban, több tízezren.
Kárpátaljáról a munkatáborokba szállított és halálra dolgoztatott magyarság kevés túlélője nagy nehézség árán térhetett haza a ruszin lakosság segítségével.
Folytathatnánk a felsorolást, de nem lenne vége, hogy milyen módszerekkel próbálták az évek során megtörni határon túli testvéreinket.
94 éve minden eszközzel próbálják elnyomni a magyar összetartozás érzését: ha kell, katonai erővel, ha kell, nyelvtörvénnyel, ha úgy adódik, akkor puszta erőszakkal. Gondoljunk csak a temerini fiúkra, a számtalan magyarverésre, Malina Hedvig esetére vagy Székelyföld autonómiatörekvéseinek ellehetetlenítésére. Ez nem a múlt, hanem a jelen. Trianon fájdalma minden nap él köztünk, bennünk, melyet nem szabad elfelejtenünk. Fontos, hogy ne csak lelkileg, de fizikailag is közösséget vállaljunk a határon túliak mindennapi küzdelmében a megmaradásért. Legyünk büszkék arra, hogy ennyi évtized után is kitart magyar a magyar mellett, nem lehet csak úgy szétszaggatni egy határral vagy egy dátummal!
A Jobbik ezért folytatja a Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovás helynévtáblák állítását, továbbra is várja az érdeklődőket az elszakított területeken nyitott irodákban, s ezentúl is minden erőnkkel azon leszünk, hogy ápoljuk a magyar kultúrát, hagyományokat határon innen és túl.
S míg mások a mai napot ünneplik, mi emlékezzünk, és gyászoljuk a magyarság legnagyobb tragédiáját!
