Színpadon a rovás – ismét a “kormány”-t illeti a rovás dicsősége, pedig nem szolgált rá, hiába sugallják… De kiváló az ötlet!
A kormány köszöni…
De “nagy ívben” nem érdekli nemzeti írásunk. Se tanterv, se hungarikum, se örökségvédelem, se szabvány … De zsák a foltját megtalálta, mert a “másik” oldal se veszi a fáradságot, hogy utánanézzen a székely-magyar rovás jelenével kapcsolatban. Mindkét belterjes tábor képzeletbeli gumicsonton rágódik. De legalább addig sem a rovótársadalmat cseszegetik – ami manapság még egész jónak számít 🙁
Amorális opera – rovással (Ványabácsi blog)
Az A. E. Bizottság ?Tánczenekar? dalai kultuszt teremtettek a nyolcvanas években. A tagok zenélni ugyan nem nagyon tudtak, nem voltak bonyolultak a dallamok sem, sokszor bicegett a technika, de a szövegek radikális, értelmetlen, kohézió nélküli hömpölygése, dadaista agymenése elvarázsolta a hallgatót. Olyasmire gondoljunk, hogy ?Egyszer mellém feküdt egy tűnődésharapásokkal tetovált kényszerzubbonyregény?. A két nagylemezt, a Jégkrémbalett című filmet és számos fellépést produkáló undorgrund formáció a nyolcvanas évek közepén feloszlott, de a bizarr zeneszámok tovább éltek a rajongók fülében. Most a táncszínház felől érkező Gergye Krisztián és csapata újragondolta, újrahangszerelte, és összművészeti produkcióként az Átrium Film-Színházban tálalta az egykori dalokat. Profi zenekarral, operaénekesekkel, tánckarral, színészekkel, fantasztikus jelmezekkel, a háttérben vetített képekkel. Hiperrealista mélabú. Opera Amorale, amorális opera, hangzik a cím. A nagy kérdés a megtekintés előtt: működnek-e ezek a kultikus darabok eredeti közegükből kiemelve? Az előadás harsány igennel felel.
…
“Kormány” rovásfelirat a színpadon: Magyar Adorján betűivel róva
Legfeltűnőbb a politikai szál, a nyílt provokáció a színpadon. A régi Bizottság is piszkálta a korabeli hatalmat, de ez olyan játékos formában nyilvánult meg, mint hogy a zenekar logója a Népszabadság akkori betűtípusával készült, ékezet helyett egy vörös csillaggal. A polgárpukkasztó dalok azonban nem fogalmaztak meg direkt rendszerkritikák, legfeljebb olyat, hogy Hogyan vagy partizán? Azóta nagyot fordult a világ, és három évtized elteltével szinte hasonlóan abszurd lett a politika, mint akkor. Már megint ez a depresszió. Jé, a polgár szó is mást sugall ma. Rovásírásos tábla – “kormány” felirattal – áll az elnöki pulpituson, s rögtön a második számnál cirill betűs transzparenseket hoznak be a táncosok. A végig a színpadon pöffeszkedő, néha lufiként ide-oda lebegő, patriarchálisan lekezelő ál-Vidnyánszky összehúzott szemekkel, mint a hatalom revizora, figyeli az előadást. Mellette Philipp György karmester, zenei vezető Che Guevara-jelmezben dirigál, a permanens forradalom jegyében.
(…)
(vanyabacsi.blog.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
