Ájbrájt meg a rovás

Van, amikor a liberál-ködös világnézet kánonjában a rovásról értelmesen is beszélnek. A Népszavának ez még nem sikerült. És mi az az Ájbrájt?

 

Novella (?) a Népszavában: Ájbrájt

Kisséró, Nagyséró meg Kalló, ahogy a szép kétezerhatos október eleji vasárnap délután kacsáztak a Kossuth térre Fletót nyúzni, egyszerre embermagasságú fémbetűkbe ütköztek a Városház téren.

– Mi a hányás ez? – forgatta a szemét Kalló, aki érettségi után kimegy az apukájához lakni Innsbruckba.

– Budapest a szabadság fővárosa – betűzte hátralépve Kisséró, aki rovásírást tanult a spec fizika mellett.

– Ki tette ezt ide?! – hőbörgött Kalló és a langyos, négyszáz forintos sört, amit az éjjelnappaliban kapni lehetett ezen a ragyogó vasárnap délutánon, bele is állította a piros P hurkába.

– Biztos a Demszky – öklözött a városháza felé Kisséró – Demszky kúpazanyád gyere ki! A nemzetiszín vasmondat hallgatott, árnyékát hátracsapva napozott a téren.

– Budapest a faszadság bővárosa – anagrammázott suttyóhangon Kisséró, és oda is tette magát, hogy kicserélje a betűket. Nekifeszült a fehér S-nek, de az biztosan állt a kövezeten.

– Ez asszem ilyen ötvenhatos cucc – mondta Nagyséró, aki elsőéves volt töri szakon. Erre hallgattak egy sort. Kisséró, aki borotvált fejére trianonos keménykalapot csapott, most az izzadtságot törölgette a tarkójáról.

Mér nem rovásírással írták ki – támaszkodott a zöld Őnek. – Az kevesebb betű lenne. 

– Ja ja, addig kéne rugdosni Bill Gates-t, amíg nem rak alternatív rovásírás billentyűzetet is a Windowsra – emberkedett Kalló, és húzott egyet a négyszáz forintos sörből.

– Hahó, magyarok! – hangzott fel a hátuk mögött.Bandzsa kaszáspók állt a flaszteron csípőre tett kézzel, pink atillája alatt allergiától kivörösödött bőr.

– Vágjátok, mit kellett volna kiírni ide? Ájbrájtmájfrájt, azt kell kirakni a bjúdapestieknek.

– Ez valami Tokio Hotel-szám? – értetlenkedett Kisséró.

– Tudjátok, a lágerekre volt kiírva, ahová ezeket fogjuk bevonatoztatni. Ájbrájtmájfrájt.

– Arbeit macht frei – motyogta inkább csak magának Kalló, aki érettségi után kimegy az apukájához lakni Innsbruckba.

– Az az, ájbrájtmájfrájt! – a kaszáspók elégedetten toppantott tornacsukájával a fapallón.

– Ez asszem valami ötvenhatos cucc – jegyezte meg óvatosan Nagyséró, aki elsőéves volt töri szakon.

– Akkor majd ezeket a betűket is felpakoljuk a vagonra, nyomja ki a zsideszkukból a szuszt a szabadságuk! – tolta hátra varkocsos fején hatalmas usankáját a pink pók. – Na, jösztök Fletót nyúzni, Árpád népe?

– Ja ja, csak még előbb beugrunk ide az izébe – sütötte le a szemét Nagyséró, és meg is indultak mindhárman a Madách tér felé.

– Szebb jövőt! Árbrájtmájfrájt! – szalutált vidoran az atillás csuka.

– Ja ja – nézett körül a zebránál Nagyséró. – Ájbrájt. Szótlanul fordultak be az Andrássyn, indultak az Opera felé.

– Baszadság, az is jó – böffentett Kisséró.

– Hogy mi?

– Hogy Budapest a baszadság fővárosa, azt könnyebben ki lehetett volna raknunk – magyarázkodott tétován Kisséró.

– Én meg otthagytam a pö betűben a sörömet – sajnálkozott Kalló. De már inkább nem fordultak vissza érte.

(Iván Péter író(?) / Népszava – eredeti cikk)

 

Rovás Info vélemény: A Népszavától megszokott rasszista hangulatú írásból megtudhatjuk a rovásról, hogy kevesebb betűvel írhatjuk le a szöveget, mint a latin betűvel. Az az információ is helyes, hogy valóban folyamatban van a rovás szabványosítása (bár ez nem a Microsoft, hanem az Unicode hatásköre), valamint létezik már rovásos billentyűzet. Azonban sajnos még mindig nácizó szövegkörnyezetben (Arbeit macht frei) helyezik el ősi írásunkat. Ez viszont nem vicces!

 

Kapcsolódó cikkek:

Share