23 éve a Polgármesteri Hivatal levélben magyarázta, miért nem jó ha a székelykeresztúri ifjak rovástáblát állítanak… Vajon kinek volt igaza akkor? S 23 év múltán?
Az első közlekedési rovástábla
Sokáig csak Sólyom Ferenc rováskutató egykori fekete-fehér fényképe őrizte csak ma ismert legkorábbi közúti rovástábla emlékét, melyet lebontatott a székelykeresztúri önkormányzat. Aztán a véletlennek köszönhetően, Árgyelán János bukkant rá az egykori táblaállítókra és általuk ismerhettünk meg több korabeli fényképet is a rovástörténeti eseményről.
Most pedig Libisch Győző rováskutató egykori tudósításának utánközlésével elevenítjük fel a tanulságos táblaállítás-táblabontás máig húzódó sajnálatos történetét. De reméljük, hogy a végén mégis csak a JÓ fog győzni!
A Polgármesteri Hivatal válasza a Székely Ifjak Fórumához
Székelykeresztúr
A Székelykeresztúri Polgármesteri Hivatal a hozzá intézett nyilt levelükkel kapcsolatban a következőket szögezi le.
1./ A Polgármesteri Hivatal adminisztratív szerv s mint ilyen, utasítást csak a felsőbb szerveitől fogadhat el.
2./ A Polgármesteri Hivatal elutasítja a nyílt levél arrogáns, cinikus, kioktató hangját.
3./ Mindezek ellenére válaszol a feltett kérdésekre, megjegyezve azt, hogy minden felmerülő ellentét esetében egyetlen helyes megoldásnak a közvetlen dialógust tartja s erre bármikor készségesen áll rendelkezésre.
4./ A rovásírással írt helynévtáblák eltávolításával kapcsolatosan a következőket közli:
a./ A Polgármesteri Hivatal a helynévtáblákat nem “sajátos módszerrel” távolította el ( amit inkább elmondhatunk az elhelyezéséről, hiszen a beleegyezését adó Városi Tanács ugyanazon személyekből állt, mint a tábla készítői és elhelyezői), mert előzőleg konzultált az RMDSZ városi vezetőségével és közös megegyezéssel, jól megfontolt érvek alapján került sor a táblák levételére. Márpedig az RMDSZ városi vezetősége 5.600 tagot képvisel. Szívesen konzultáltunk volna a SZIF vezetőségével is, de többszöri próbálkozásunk ellenére sem voltak elérhetőek számunkra.
b./ Ami a rovásírás autentikusságát illeti,az azt használóknak tudniuk kell, hogy az ORCHON mellett feltárt feliratos kövek,- amelyekben először fordulnak elő a rovásírás jelei – az ősi türk történeti énekek emlékét őrzik és az előmagyarság türk rétegében örződött meg ez az írásforma. Azért kapta a székely rovásírás nevet, mivel itt őrződött meg legtovább az előmagyarságnak ez az öröksége. Tekintve, hogy nem hordoz magyar nyelvű irodalmi alkotásokat, nem tekinthető kultúrahordozónak, legjobb esetben kultúrtörténeti kuriózumnak. (Egyébként a 4000 éves egyiptomi hieroglifákat, amelyek valós kulturális értékek hordozói és sajátosan egyiptomi eredetűek, ma nem használják az egyiptomi írás gyakorlatában.)
c./ A helynévtábla levételének indokait azonban nemzetiségi szempontból kell megközelítenünk. Közismert, hogy a romániai magyarság jelenleg élet-halál harcát vívja a megsemmisítésünkre törő nacionalizmussal szemben. Ebben a harcban legerősebb fegyverünk az összeforrott egységünk. Ezzel sikerült diadalra vinni a választási csatánkat, és ezzel sikerült ellenállni a ránk törő támadásokkal szemben.
Tudják ezt ellenségeink is és mindent elkövetnek, hogy nemzetiségi egységünket megbontsák. Ezért hangsúlyozzák a székelység és magyarság másságát egész addig menően, hogy székely nyelvű iskolák felállítását javasolják az “elmagyarosított” székelység ősi kultúrájának visszaállítására. Ehhez szállítunk mi magunk érvet akkor, amikor kultúrtörténeti kuriózumunkból élő írást akarunk éleszteni.
QUI PRUDEST? Kinek használ? A kezdeményezőknek mert beszélnek róla. Az ellenségeinknek, mert érveket szállítunk fondorlataikhoz. Nemzetiségünknek semmiképpen nem, mert megosztásunkat segíti elő. Ne felejtsük el, hogy két év múlva népszámlálás lesz és újra szétszámlálnak minket székelyekre és magyarokra, mint a legutóbbi népszámláláskor. Egyébként a kunoknak, jászoknak, palócoknak is vannak kultúrtörténeti emlékeik, de ezeket alárendelik magyarságuknak.
5./ A Polgármesteri Hivatal soha nem avatkozott bele egyetlen szervezet belső életébe és ezután sem fog, de kötelességének érzi a város életéhez kapcsolódó bármilyen, közösséget érintő kérdésben felelősen állást foglalni és ennek szellemében intézkedni. Ezt teszi most is; de szeretné az ifjúsági szervezetek figyelmét olyan egész nemzetiségünket veszélyeztető kérdésekre felhívni, mint a kivándorlás, a közerkölcs megromlása (szinte minden nap történik betörés, törvénysértés Keresztúron), alkoholos állapotban való randalírozás, stb. amelyek elkövetői jórészt az ifjak közül kerülnek ki. Meggyőződésünk, hogy az ifjúsági szervezetek ezen a téren hathatós segítséget tudnának adni a jelzett anomáliák legyőzésében. …A Polgármesteri Hivatal fenntartja azt a jogát, hogy minden, sajtóban megjelent nyílt levélre a sajtó útján válaszoljon.
Székelykeresztúr 1990. november 16.
Pakot József sk.
(folytatjuk)
(Rovás Infó – eredeti cikk: Libisch Győző, Napjaink 1991.03.17)
Kapcsolódó cikkek:
