A Kárpát-medencei egységes rovástábla ezúttal egy irodalmi vitaest címadó témája volt. Immár a közbeszéd része a rovás.
Rovástábla metamorfózisa
A Rovás Alapítvány által indított egységes Kárpát-medencei rovástábla mozgalom tárgya nemcsak beért a Műcsarnokba műalkotásként, de irodalmi vitaest címébe is továbbgyűrűzött hatása. Kevés olyan ötlet van, amely ilyen rövid idő alatt ikonná formálódott és vitaestet generált az értelmiség körében. Vajon tényleg vége van az időközben eltávolított “Sztálinváros vége” címet viselő rovástáblának? Mindenesetre most is közbeszéd tárgya, hogy míg a MOGY-on egy Magyarok Szövetsége csoport által állított rovástáblákat maguk a rovásoskolás szervezők t, addig a Műcsarnokban a művészek saját alkotásukat bontatták le…
Sztálinváros vége?
A Műcsarnokban rendezett “Mi a magyar?” című kiállítás ?tektonikus mozgásokat? generált a hazai közéletben és kritikában – fogalmazott Pápay György, az estet szervező Szépirodalmi Figyelő főszerkesztője a Design Terminálban megtartott vitaesten. Valóban régen aratott ilyen viharokat és főképp nézettséget kiállítás Magyarországon, s a tárlatról rendezett vitaest sem véletlenül kapta a ?Merre van Sztálinváros vége?? címet. Egyrészt utal magára a ?Sztálinváros vége? című műalkotásra, amelyet a tárlat megnyitása után egy darabig még láthattunk ott, másrészt arra az ellentmondásos helyzetre, hogy a művet az alkotók kérésére nem sokkal később el kellett távolítani, mivel kifogásolták a kontextust, melybe az helyeztetett. (A tárlatról készült beszámolónk elkészültekor még ki volt állítva az alkotás)
.jpg?w=500)
Az “inkriminált” műalkotás egy útjelző tábla a “Sztálinváros vége” rovásírásos felirattal
Maga a beszélgetés sem volt mentes a nézetkülönbségektől, az eszmecsere gerincét a Gulyás Gábor és Horkay Hörcher Ferenc között kibontakozó baráti szócsata adta. Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója egyébként nem hisz a ?belga-elv?-ben, miszerint annak, akit jobbról és balról is támadnak (ő az utóbbi időben bőven kapott mindkét oldalról), biztosan igaza van, amiképp az is kiderült mondandójából: nem fújja másokkal a ?szeressük egymást, gyerekek? nótáját sem, véleménye szerint egyszerűen a toleranciát kellene megtanulni. Ugyanakkor hárította Horkay Hörcher Ferenc félig tréfás feltételezését, miszerint neki mint igazgatónak mindenképpen jól jön a kiállítás körüli ?balhé?.
Maga a tárlat koncepciója egyébként azon az elképzelésen alapult, mutatta be Gulyás az anyag történetét, hogy az ember csak történelmileg hangsúlyos pillanatokban kérdez rá az identitására, és a rendszerváltás, az Unióba lépés megteremtették ezt a jeles kontextust. A kezdetben 15-20 felkért alkotó névsora fokozatosan bővült, ahogyan az ötletek tára is, és bár új művek finanszírozására nem volt keret, mégis az alkotások közel húsz százaléka újonnan született.
(…)
(Irodalmi jelen – eredeti, teljes cikk + hozzászólások)
Kapcsolódó cikkek:
