A cserkészmozgalom immár száz éve egyik kiemelkedő őrzője a rovásműveltségnek. Nem véletlen, hogy a rovásversenyeken is sok eredményt érnek el.
Cserkészek sikere a rovásversenyben
Két els? díjjal tértek haza a Budapesten megrendezett nemzetközi rovásírás versenyr?l a szatmári 44-es Számú Dsida Jen? Cserkészcsapat tagjai. Boga Ferenc csapatvezet? diákjainak szép eredményeir?l Görbe Helga cserkész, a megmérettetés egyik nyertese számolt be lapunknak.
Sokan mondják, ha mosolygós arcokat rajzolsz a párás ablaküvegre utazás közben, jobb kedved lesz – nekünk azonban enélkül is fergetegesen telt az út Désig, ahol Dórával átszálltunk a mikrobuszba, amivel Budapestre igyekeztünk. A többi erdélyi versenyz? arcáról is könnyen le lehetett olvasni az izgatottságot és a kirándulni vágyás örömét. A kilométereket magunk mögött hagyva sem unatkoztunk, ugyanis összebarátkoztunk és sokat nevettünk együtt.
Kés? délután érkeztünk meg a magyar f?városba, egymásnak segítve pakoltunk át a Református Gimnáziumba, ahol megszálltunk. Fáradtságunk ellenére városnéz?be indultunk, a IX. kerület mindannyiunk tetszését elnyerte, és ezt még csak fokozta a Duna-parti séta a szürkületben. Este nyugovóra tértünk, hogy a másnapi nemzetközi versenyen maximálisan teljesíthessünk. Szombat reggel mindannyiunkat átjárt az ilyenkor természetes izgalom, és a verseny hivatalos megnyitója után kezdetét vette az írásbeli rovásírásverseny. Kora délután elérkezett a hétvége fénypontja, amikor ugyanis kiderültek az eredményeink. A kezd? kategóriában a szatmárnémeti Szejke Dóra els? helyezett lett, a haladó kategóriában pedig a szintén szatmári Görbe Helga gy?zedelmeskedett.
Az eredményhirdetés után, immár megkönnyebbülve, újabb városnézés következett.
Vasárnap hajnalban indultunk haza Erdélybe, és bár azt hittük, hogy nem vagyunk fáradtak, az utazás mindenkit álomba ringatott, vagy arra késztetett, hogy számoljuk az ablakon lefolyó vízcseppeket. Áthaladtunk a Hortobágyon, megtekintettük a Kilenclyukú Hidat. Szomorúan észleltük, hogy a mikrobusz beért Szatmárra, így búcsúzás után leszálltunk, az meg továbbgördült Dés felé, hogy aztán kés? estére megérkezzen végállomására, Székelyudvarhelyre diáktársainkkal.
Ez a hétvégi kirándulás jogosan kerül be életem legboldogabb, legkedvesebb és legszórakoztatóbb emlékei közé, ugyanis akárhányszor eszembe jut – ez elég gyakran fordul el? – önkéntelenül is megmosolyogtat – írja Görbe Helga.
(Szatmári Magyar Hírlap – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
