?Hamisított? rovásírást mutattak be a 130 éves Somogyi-könyvtárban Szegeden, igazolva, hogy nemzeti írásunk akkor is “megmozgatta a fantáziát”.
Hamisított rovás egy 130 éves könyvtár-kódexben
Huszadik éve, 1991 óta tartanak felolvasóüléseket a Somogyi-könyvtárban, évente háromszor. Tavasszal a múltra emlékeznek: a nagyárvíz pusztításának ?köszönheti? tulajdonképpen Szeged városa a Somogyi-könyvtárat. Idén a szokásos megemlékezés mellett kettős évfordulót is ünnepelnek: a bibliotéka alapítója, Somogyi Károly születésének 200. és a könyvtár alapító oklevele aláírásának 130. évfordulóját.
?Kicsit a múltba nézünk, a kezdeti idők, a muzeális anyag különlegességeivel foglalkozunk a felolvasóüléseken. A jubileumhoz kapcsolódó ünnepség egyáltalán nem fejeződik be a mai felolvasóüléssel, mert április 1-jén egy Somogyi Károlyra és a könyvtár alapítására emlékező nagy kiállítás nyílik, amelyet Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök nyit meg? – tájékoztatott Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője, a nap szervezője.
A felolvasóülés egy visszatekintéssel kezdődött, így az alapító okirat legfontosabb passzusai is elhangzottak. ?A kezdeti időszakra jellemző momentumokat az irattárból előszedve megtaláljuk a nyomait egy könyvtár felállításának, berendezésének, elindításának, katalogizálásának? – tudtuk meg a főkönyvtárostól.Ezt követte Takó Edit, a gyűjteményi osztály tudományos kutatójának előadása a régi magyar gyűjteményben található nyelvtankönyvekről. Ezek a régi könyvek még nem a mai, akadémiai helyesírás szerint készültek, így némi visszásság fedezhető fel a szöveg- és írásforma, valamint a könyv célja között, hogy a helyes beszédre és a helyesírásra tanítson.
Kódex kilenc kötet lapjaiból
Szőkefalvi-Nagy Erzsébet ?A Karacsay-kódex társai a Somogyi-könyvtár gyűjteményében? címmel tartott előadást, melyben kilenc olyan kötetről szólt, ami abszolút unikumnak, kuriózumnak számít – és nemcsak Magyarországon. ?Ezeknek az a sajátossága, hogy a régi kötetek lapjai közé a kötettel azonos korú papír van fűzve, és arra hun-székely rovásírással összefüggő szövegeket alkottak. Az egyikben például 68, egy másikban csak 8, a harmadik 24 ilyen lap található? – magyarázta Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Az igazi Karacsay-kódex a Karacsay családtól került a Nemzeti Múzeum birtokába – ezek a befűzött lapok annak az előszövegei, és nem valódi rovásírások. A hamisító leírta a régi magyar énekeket hun-székely rovásírással, és mikor már meg volt elégedve a munkájával, akkor egy másik kötetbe letisztázta ezeket, és azt a családdal baráti kapcsolatot ápoló Karacsay grófnőnek adta oda megőrzésre. 1874-ben került Szegedre ez a könyvanyag, az előtte lévő évben jelent meg Somogyi Antal ?közreadásában? a ?Régi magyar énekek? című régi magyar versgyűjtemény. Kiderült, hogy a kötet írásai egyben a hun-székely rovásírással megtalált szövegek Somogyi Antal általi ?fordításai? – mindkettő az ő munkája. Egy évvel később a Szeged Városi Közkönyvtárnak odaajándékozta ezeket a köteteket, kivéve azt az egyet, amit Karacsay grófnőnél letétbe helyezett.
Akik nagyon hitték, és akik nagyon nem
Reizner János, a könyvtár első igazgatója, aki régészkedett is és a történelem területén is szerzett érdemeket, szerette volna elhinni mégis, hogy ezek eredeti rovásírásos szövegek. Hosszú évekig hallgatott róluk, csak 1900-ban tette közzé, mint akkor talált anyagot, pedig már 1884-ben a Somogyi-könyvtárban volt, és az 1874-es alapítású városi közkönyvtárból került át Somogyi Antal kérésére. Reizner valószínűleg meg akarta fejteni a rejtélyüket, ő maga akarta közzétenni a felfedezést. Somogyi Antal egyébként azzal is próbálta a rovásírásos szöveget még öregebbnek feltüntetni, hogy annyira felhígította a tintát, mintha azt beszívta volna a papír – árulta el Szőkefalvi-Nagy Erzsébet.
Fennmaradt az irattárban egy levelezés, amelyben Kálmány Lajos figyelmezteti Reiznert, hogy ezek a szövegek hamisítványok, sőt, a kuruc verseivel hasonló ?hamisítási? ügybe keveredett Thaly Kálmán szintén önként ír Reiznernek, állítva, hogy ?falszifikációról? van szó. 28 nagyalakú, kézzel írott lapon olvasható elemzés is értekezik a szövegekről, Fisher Károly tollából, aki az előtte levő évben kiadta a rovásírásról szóló kötetét. Ő ebben hitelesnek ismeri el a szöveget. Végül összehívtak egy akadémiai bizottságot, és Sebestyén Gyula irodalomtörténész vezetésével mind a kilenc könyvet és a Karacsay-kódexet (ami tulajdonképpen a kilenc kötet rovásírásos szövegeinek tisztázott változata) is megvizsgálták. A bizottság 1903-ban közzétette az Akadémiai Értesítőben a vonatkozó tanulmányokat, melyek több helyen erősen karikírozva fogalmaznak, és hamisítványoknak minősítik a szövegeket.
(Szeged.ma – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
