“Dák” tudósok államilag támogatott propagandája vert fel – sajnos csak – kisebb port a nyáron. A történetnek azonban nincs vége.
Ismerős mentalitás – …, a tolvaj kiált tolvajt (eredeti cikk itt)
A most már mindenképpen elmúlt nyár egyik mellőzött momentuma volt az a Libertateában július 27-én megjelent cikk, amely nagyvonalakban arról szólt, hogy a székelyek tulajdonképpen ?ellopták? a rovásírást a ?románoktól?. Időről időre felbukkannak ilyen gyöngyszemek a román sajtóban, s hogy nem vert fel nagyobb port, vagy nem vernek fel nagyobb port az ilyen jellegű írások, az szerintem azzal magyarázható, hogy senki nem ad már egy lyukas garast sem ezekre a fejtegetésekre, nem lesznek immár meghatározóak az ilyen jellegű diskurzusok. Legalábbis reméljük.
De ha már felkeltettem a kíváncsiságukat, vázolom néhány szóban a cikk tartalmát. Tehát: a székely rovásírás azért ?lopott?, mert a rovásírásos ábécé 42 betűje közül 12 ?megegyezik? a Fehér megyei Alsótatárlakán 1963-ban talált agyagtáblácskákon található írásjelekkel.
Mit kell tudni ezekről az agyagtáblácskákról? Megmondom őszintén, hogy nem próbálok most szakember lenni ebben a kérdésben, maradjunk annyiban: a történelemhez annyi közöm, hogy kedvenc tévécsatornáim azok, amelyekben benne van a ?history? kifejezés, meg éppen tegnap vizsgáztam is az egyetemen egy történelmi jellegű tárgyból, de hát a vizsga is pótvizsga volt, s a tévénézés sem tudományos kutatás. Azért utánanéztem a guglén ezeknek az agyagtáblácskáknak, s kiderült, hogy miután megtalálták őket, enyhén szólva vitatták, hogy egyáltalán eredetiek-e. Mostanra annyi körvonalazódik, hogy talán nem hamisítványok, helyi agyagból készültek, és koruk bizonyos C14-es vizsgálat elvégzése után körülbelül hétezer évesre tehető! Mi következik ebből? Hát első olvasatra egyenesen meghökkentő megállapításról van szó, hiszen a világon eddig ismert legrégebbi írásos, mégpedig sumer emlékek ennél 1000?1500 évvel fiatalabbak. Magyarán: az alsótatárlaki agyagtáblácskák meglehet, hogy az emberiség legrégebbi írásos emlékei. Sokan azonban vitatják ezt, a C14-es vizsgálatukat ugyanis meghiúsította, hogy a táblácskákkal nem megfelelően jártak el, s más, a közelükben talált tárgyak korából következtetnek régiségükre. Ezért marad a kétely, a vita – áll például éppen a descopera.org román nyelvű honlapon.
Na, most térjünk vissza akkor a ?Szabadság?-hoz. Hogy mi köze egy feltételezett, hétezer évvel ezelőtti Kárpát-medencei, dél-erdélyi ősi kultúrának a románokhoz, azt egyből eltalálhatják: semmi. Mi köze a magyarokhoz? Nagyjából szintén semmi, viszont a mi napisajtónk nem is állítja, hogy volna.
Egy biztos: az alsótatárlaki agyagtáblácskák, ha igaziak, hihetetlenül fontos történelmi relikviák, de amelyek jelentőségét még nem ismerjük igazán, nem tudjuk még a történelmi kontextusban elhelyezni. A Libertatea újságírójának, Sorin Goleának ez viszont nem esett nehezére, a táblácskákon található jeleket ?ősi román írásnak? nevezi csupán azért, mert a mai Románia területéről származnak. Itt jön akkor persze a hamis kontinuitás-elmélet, a sokat szajkózott trák és dák eredet, amelyet ebben az országban sokan már annyira alapigazságnak tartanak, hogy megkérdőjelezése fel sem merül.
De ezt is hagyjuk most, ne ezzel foglalkozzunk. Számomra a legfelháborítóbb ebben a cikkben az, hogy úgy próbálja ellopni tőlünk a rovásírást, hogy minket vádol lopással. Miközben normális agyú emberekben ez a kifejezés, a ?lopás? fel sem merül akkor, amikor kultúrák egymásra való hatásáról gondolkodik, mit ad Isten, esetleg írásmódok, jelek, betűk átvételéről. A Libertatea címe viszont nem köntörfalaz, gonosz és kegyetlen: a székelyek loptak. Hatezer évvel később Erdélybe megérkezve ellopták a dákoktól az írásukat. Szegény dákok! Szegény románok. Hát nem? A cirill betűk elvesztése után rovásírás nélkül is maradtak.
(Rédai Attila / Székelyhon.ro)
Kapcsolódó cikkek:
