Sólyom Ferenc rovásírás-kutató beszéde és felhívása, amely elhangzott 2010. június 4-én, a Trianoni Gyász, és a Nemzeti Összetartozás napján Kisgyőr rovásfeliratos falutábla avató-átadó ünnepségén.
Faragott rovástábla Kisgyőr határában
Az ünnepségen lejen voltak többek között Czeglédi Dezső polgármester, Dr. Kovács János Borsod-Abaúj-Zemplén megyei jegyző, és Brogli Bálint, a Magyarok Szövetsége megyei elöljárója.
Drága Barátaim!
Izgatott és emelkedett lélekkel állok itt Kisgyőr rovásbetűkkel faragott falutáblája mellett.
Amíg énekelt a népdalkör, énekeltünk, ideléptem, ránéztem, és megborzongtam: erő van ebben a munkában. Az életnek az ereje. Azé az életé, ami itt lüktet a magyar szívben, a magyar földben sarjad, és ez az eső, ez nem pusztítja! Akármennyire is úgy érezzük, hogy pusztít, nem, mert a javunkat szolgálja. Ha mással nem, próbára tesz, azzal szolgálja a javunkat.
Úgy éreztem, hogy oda kell lépnem, és meg kell érintsem.
Már jó ideje – közel egy éve – itt áll ez a tábla. Úgy gondolom, hogy a falu népe már megbarátkozott vele, és talán gondolatokat is ébresztett benne, hogy ugyan minek egy ilyen írás, amiről azt se tudja mi ez. De hátha elindított más gondolatokat is, hogy utána nézzen: ?Jé, érdekes, mint hogyha valami olyan történelemből tanult emlékek lennének rajta!?
Szóval, én azt hiszem, és ki is mondhatom nyugodtan, hogy itt újabb szent ereklyével gyarapodott Kisgyőr, amikor ezen falutábla ide felállíttatott. No, jöhet a kérdés: ?De hát ez a székelyek írása! Mit keres ez Kisgyőrben??
Erre mi lehet a válaszunk?
A székelyek írását mindig is a történelem során, amikor – Mátyás király idejében, vagy még korábban, vagy későbbiekben – bárhol, bármikor megemlítették, szkíta, vagy hun írásnak nevezték. Márpedig a szkíta és a hun kifejezés, nem a székelyeket takarta csupán, hanem a teljes magyar népet. Vagyis ez az írás, amit a székely katona nép, az ő különállása jogán megőrizhetett, – mert a keresztény latin betűre való áttérés nem tiltathatta ki közülük ?, a mi örökségünk is. Ezért büszkén állíthatjuk föl itt is. És ez nem valamiféle délibábos, amolyan ?magunkat színező magyarok vagyunk? című történet.
És miért épp Kisgyőrben kell álljon egy ilyen ősi feliratos tábla?
Gondoljunk csak arra, hogy itt van ez a csodálatos, fenséges hegy, amelyen több gyűrű alakú földvár is állt. Ezekről kapta Kisgyőr a nevét, s tudomásunk szerint avar-koriak. Előnépeket sorolhatunk itt föl, amelyek ezen a földön jártak, és mind a magyarság előnépe, vére. Tehát, igen, joga van Kisgyőrnek, – de nem csak Kisgyőrnek, hanem minden magyar településnek – rovásírásos, vagyis magyar nemzeti írásunk betűivel írt falutáblához.
És ha ezt itt kimondom, hogy joga van hozzá, buzdítom is.
Ezennel innen Kisgyőrből hadd hirdessem meg azt a mozgalmat, amelynek a szervezeti bázisa a Magyarok Szövetsége lehet:
A Magyarok Szövetsége minden megyei közössége – karöltve a helyi rovástudókkal, fafaragókkal – indítsa el a saját megyéjében a nemzeti rovásfeliratos településtábla állító mozgalmát! Győzze meg a falvak, városok vezetőségét, hogy ezzel gyarapszik a települése, hisz értéket visz oda ez által! Legyen ez a megyék közötti nemes vetélkedés!
Nem Kisgyőr az első Borsodban, mert Pácinban már rovásfeliratos tábla állt már évekkel ezelőtt, de Kisgyőr mutat igazán példát vele ezáltal, hogy meghirdetjük innen, a Magyarok Szövetségén keresztül ezt a mozgalmat.
Ezzel nem találunk ki újat. Szakács Gábor nevét hadd említsem, – akire nagy tekintettel vagyok -, ő indította el ezt a mozgalmat a Székely Nemzeti Tanács kebelén, és Magyarországon ő a mozgatója, szervezője. A Székely Nemzeti Tanács székely zászlaját adja ajándékba minden egyes csatlakozó falunak.
Sajnálom szívből, hogy Kisgyőrben ez nem történhetett meg ez az összefogás, ezért amikor azt mondom, hogy buzdítok minden települést, hogy állítson székely táblát, székely feliratost, akkor kérem, hogy Szakács Gábor mozgalmához – ha úgy érzik -, csatlakozzanak, és annyival is nagyobb kötődésük lesz a székelységhez is a székely zászló révén!
És akkor hol tartunk, milyen nap van ma?
A Nemzeti Összetartozás napja. Nem lett volna alkalmasabb nap semmikor se, mint ez a mai, – a Trianoni Gyásznap -, amely gyásznapot mi a Feltámadás napjává változtatunk ez által, hogy a nemzeti összefogást hirdetjük meg innen is. Határokon átnyúlva. És ennek egy kicsi emléke, kicsi hirdetője legyen ez a tábla!
Ha már ezt ilyen szépen elmondtam, hadd térjek akkor most a táblaavatás egyik kötelező részére. Megérdemli mindenki, aki bármily csekély részét is beletette ebbe a táblaállításba, hogy a nevét megemlítsük. Akkor most kicsit hizlalnám a máját a Kisgyőrieknek: Az Élő Rovás című könyv tavaly decemberben jelent meg. Ebben olvasható egy olyan tanulmányom, amelybe szemléltetésképpen Kisgyőr rovásírásos táblájának fotóját is beletettem. Tehát előbb lett megjelentetve és közhírré téve, mint egyáltalán hivatalosan átadhattuk volna a falunak. Most kinyitom ott a könyvet. Itt látható, és hadd olvassam föl a neveket: ?A falutáblát faragták, készítették: Eperjesi Csaba, Figler Imre, Juhász Zoltán, Kékedi József, Kovács Attila, Soós Ferenc. Az ősi jelképes rovásfeliratot tervezte: Sólyom Ferenc?.
Úgy érzem, amikor Kisgyőr határába érek, hazajövök. Sajnos nem dicsekedhetek vele, hogy itt élek, de adja Isten, hogy elérjem azt, hogy – szó szerint – lakója is lehessek ennek a településnek. Úgyhogy én most idézek valakitől egy szót: én egyelőre csak ?senki? vagyok Kisgyőrben. – De nagyon boldog ?senki?! És kívánom nagyon de nagyon sok embernek, hogy ilyen boldog ?senki? legyen Kisgyőrben!
És ha megengeditek, most lehetne az, hogy ?ezennel ünnepélyesen átadom?, de engedjetek meg még pár mondatot, és legyen ez egy kis előadás, melyben csak a felvésett hat betűről fogok beszélni, és nem mind a harminchatról.
Kisgyőr Ká, eK betűje: Formája alapján ez a koponya, kupa, kapu. Ezeket az ősi magyar szavainkat hordozza. Szakrális ?átjáró? a szellemi világba.
Az I betű, amelynek változata a J, ennek révén lehet benne az íj szavunk, mely ősi szertartások iránymutatója térben és időben. Ezen kívül hordozza ősi ejtésmóddal is szavunkat, amit ma úgy mondunk, hogy ős, vagyis jelentése: teremtő atya.
Az eS a sátor alakjával a sátor, sarok szavaink jele. A sátor az ember és az isten lakhelyét, – a földi lakot és a menyboltot képzi meg számunkra, a sarok pedig a világ tengelyét, s ezért a Sarkcsillagra is kell gondolnunk. Itt bejön a gyermek minőség, a nap-atyaisten és a hold-anyaisten mellett a csillag-fiúisten.
A kettős kereszt a rovásírás Gyé, eGy jele. Minden magyarnak illik ismerni a címerünkben lévő kettős kereszt révén, amely az egy, a szent, szakrális jelentést hordozza, ugyanakkor az I és a D összerovás révén az Isteni Ded, vagyis a gyermekisten jelét hordozhatja magában, így Jézus Krisztus jele is.
[Ő] Ez az a jel, ami miatt nem akármilyen különlegességet hordoz ez a falutábla. Ennek két lehetséges olvasata van. Az egyik Ö-vel: örvénylő, amely a kozmikus örvénylést, mindent, ami örvénylő, – a forgó napkorong – magába foglal, de ezen kívül hordozza magában, mint minden örvény, az űrt, az ürességet, tehát ilyen értelemben az Ü hangértéknek is lehet akár jele. Ebben az esetben az avar földvárak ősi nevének olvasatát adja a falunév: Kis-Gyűr(ű), de jó oka van, hogy mégis miért az Ö hang jele e sugaras kör. Az Élő Rovásban megjelent tanulmányomnak éppen ez a tárgya.
És a hatodik jel, az eR pedig a ?táltoslétra? alsó foka: a résnyi. Ami annyit tesz, hogy nem zárt még: – nem csukott, és nem végleg zárt. Tehát még befogadó. Mint Kisgyőr. E hármas fokozat rovásjelei az ?emelkedő létrázó? eR, Csé, és Zé.
Ha ezeket a jeleket őselem minőségük szerint is megnézzük, a következőt találjuk hozzá: [K] Ebben a jelben én ?földes? karaktert találtam, [I] ebben a ?vizest?, [S] ebben a levegős jelet, [GY] aztán a ?vizest?, [Ő] ?földest?, [R] s végül a ?táltoslétra? alsó foka.
Azt hiszem, ha ezt elfogadjuk, amit felsoroltam, megér egy képzetet, hogy milyen szakrális emelkedésre visz fel! S mindehhez végezetül csak annyit:
Nemcsak a tábla, hanem Kisgyőr neve is szent!
– Ezennel ünnepélyesen átadom a táblát.
Kapcsolódó cikkek:
